Talán igen, talán nem

Kéz-műves fogpiszkálógyártó

Kezdjük Karl Marx bölcselkedésével. Mondom leegyszerűsítve. Egy kiló fogpiszkáló drágábban eladható, mint egy kiló tuskó. A kettő között a különbség a kéz-műves fogpiszkálófaragó munkájának bére. A bér több mint amennyibe kerül a fogpiszkálófaragó erejének fenntartása. El kell tartani a rászorultakat (gyermekeket, tanítókat, papokat, orvosokat, rendőröket. bölcselkedőket és sok mást, aki nem farag fogpiszkálót) és a kizsákmányolókat. Ha ezzel megvagyunk, akkor már nem lehet gond az ökonómia megértésével. Vannak még izgalmas részletek. Vegyük a föld- és a bánya-járadékot. Az átlagprofiton felüli járadék a csökkenő föld- vagy bánya-hozadék törvényéből vezethető le. Mind gyakrabban tapasztalható, hogy sokan abból indulnak ki, hogy nekik jár valami. Járadék, hiszen birtokol valamit, aminek csökkenhet a hozadéka, és az pótolhatatlan a fogpiszkálófaragó izzadságával. Ad még hozzá a méhek meséjét (Mandeville) és máris jobban érted a köz-gazdaságot, mint sokan, akik erről nyilvános helyeken beszélnek.

Az ökonómia megértetése csak felvezető mai írásomhoz. Kíváncsi vagyok a bölcselkedő-műhely járadékára. A kéz-műves (fennköltebben: manuális-faktúra) fogpiszkálófaragó most már érthető. Ennek megértéséből nem következik a bölcselkedő-műhely megértése. A bölcselkedő-műhely a rászorultak közé tartozik, akit a fogpiszkálófaragók tartanak el. Egy biztos: a bölcselkedő-műhelyek nem fognak eladható fogpiszkálót faragni, hiszen akkor ők nem bölcselkedők hanem fogpiszkálófaragók és nem kaphatnak a rászorultaknak szánt pénzből. Amikor Terry Winograd a Stanfordon és Herbert Simon a Carnegie Mellonon és Ulric Neisser valahol megalapozták a mesterséges intelligenciát, akkor ők rászorultak voltak bölcselkedő-műhelyeikben, és nem kézműves fogpiszkálófaragók akik profitot termeltek. Most, hogy a mesterséges intelligencia a fogpiszkálófaragó manuális-faktúrába került más a helyzet. Profitot kell csinálni a mesterséges intelligenciából, és annak egy részéből el kell(ene) tartani új bölcselkedő műhelyeket.

Az eddigi okoskodásomat sokan értik. Most jön az amit én sem értek. Létezhet-e bölcselkedő-műhely járadék? A bölcselkedők is ugyanolyan szűkös tartalékokkal bírnak, mint a föld? Csökkenő hozadék? Most már csak kérdőjelek jönnének.

Kinyitom Bourdieu könyvét a 85. oldalon. és ismét lefagyok, mint a bölcselkedő-műhely-mentes SW.

Születés Nap

2015 augusztus 25. született meg diszciplínákon és minden más ketrecen túli Iskolánk! Reggel leültünk és vitatkoztunk az elképzelésen:

...három napig vitatkoztunk és utána egy viszontlátással búcsúztunk.

Van mit ünnepelni. Aki nem érti annak hozok egy Gigerenzer mottót, amit egy princentoni japán diáktól vett át: „Nevessetek ti is, ha mások elkezdenek nevetni. Akkor is, ha nem értitek miről van szó. Minél gyorsabban reagáltok annál jobb”.

Akarom, hogy nevess velem amikor szárnyalok és akkor is amikor rámszólnak, hogy a születés nap nem kettő, hanem egy szó. Akarom, hogy néha külön néha egybe írjad, hiszen néha így kívánsz szárnyalni néha úgy.

én mondom

– Kezicsókolom, én nagyon buta vagyok! Tud rajtam segíteni? – mondom az ügy-fél-szolga hölgynek. – Nem is olyan buta ön – válaszolja a hölgy. – Ha hiszi ha nem, nekem korlátozott a kognitív kapacitásom – Na látja, nem is olyan buta... adja ide majd kitöltöm...  

Igen, én az a buta vagyok, aki tudja, hogy valamire nagyon buta. Vannak olyan buták, akik nem is tudják, hogy buták. Vannak, akiknek hiába mondom, hogy adatok csak a múltról lehetnek. Ha van szerencsénk akkor általuk megérthetjük a jelenségnek egy elenyésző rézét. – Honnan tudod ezt, hiszen ezt senki sem mondta – kérdezi a jelenlegi divathullám áldozata. Mondta néhány divatjamúlt tudományfilozófus, de ez most mindegy. Ami sokkal fontosabb az az, hogy nem az Óperenciántúli vagy szigetlakó divatos kispöcsnek vagyok a szóvivője, és sosem mondom senkinek, hogy kérdezd meg néhánytucat járókelőtől a megoldást amire képtelen vagy rájönni. Itt és most ezt én mondom. Itt én vagyok a tanító. Itt az én diákjaim tudásáért vagyok felelős. Ott nálatok tanítsatok, amit akartok – vagyis amit tudtok.

A dolgok olyanok amilyennek látjuk...

Kukucskáljunk a spanyolfal mögé

Félelmetes, hogy milyen görcsösen tiltakoznak a pozitivisták a hit ellen. Bocsánat, de a tudomány axiómái az mi, ha nem hit. Nehogy már valaki különbséget tudjon tenni az axióma és a dogma között. Nem mindegy, hogy abban hiszek, hogy nincsennek boszorkányok, vagy abban, hogy nincsennek boszorkányságok, hiszen igazolhatatlanok. Abban sem hiszek, hogy vannak boszorkányságok, és abban sem, hogy a tudom igazolni, hogy hitem a boszorkányságmentes világról igaz. Ezt már csak egy spanyolfal választja el a művészetben való hit bizonyíthatatlanságát. Hiszek abban, hogy a Macbeth dráma minden boszorkánya, valós karakter, akkor is, ha nem hiszek a boszorkányságokban.

Holnap egy tudományhívő iskola doktorandáinak prédikálok egy órányit. Leheltelen elhitetni, hogy nem a tudomány az egyetlen megismeréshez vezető út. Lehetnek a doktorandák kíváncsiak olyan jelenségekre is, amelyek nem férnek bele a fizika igazolható igazságaiba. Annyira már nem fogom lerombolni a spanyolfalat, hogy látható legyen a tudomány meztelen valósága.

Olyan szívesen elvitatkoznék velük a következőről:

„Hogy is nem illan el minden reménye annak,
ki csak sületlen holmihoz tapad,
kincsek után kapzsin kutat,
s boldog, ha pár gilisztára akadhat!” (Faust)

Annyit akarok elérni, hogy ne dőljenek be azoknak, akik a mérhetetlenre azt mondják, hogy nehezen mérhető, vagy, hogy még nem mérhető, de majd, ha... Nem hiszem, hogy az lesz a jobb világ, ahol nem kíváncsiskodunk a Macbethből és Faustból kiérthető tudások iránt. Megpróbálom a „Szigorúan ellenőrzött vonatok” című filmmel kezdeni a prédikálásomat a valós problémák felismerhetőségéről.

de jó nekik

Ebben a hónapban is, mint az elmúlt negyvenhét júniusban, láttam néhányszáz vizsgázó diákot. Jelentem semmi változás. Kapaszkodnak a számokba, amelyeket nem értenek.

Vegyünk egy állati példát, amit majd, mint a tudósok emberekre is vonatkoztatunk. Ha az átlagos egér a káposztától 72 dB hangerővel fingott, és a sajttól csak 27 dB hangerővel fingott, tavaly is és tavalyelőtt is akkor biztosak vagyunk benne, hogy minden ugyanúgy lesz jövőre is. És hogyha a nemnormális egerek  10%-a nagyobbat és 10% tavaly és tavalyelőtt is kisebbet fingot, mint 72dB, akkor jövőre is 20% nemnormális egér lesz.

Kapom a jelentést a bírálóktól, hogy egyetlen diákunk sem érti: a múltbél mérések adatai csak akkor vonatkoztathatók a jövőre, ha semmi sem változik. Vájtfülűeknek valamikor még azt is megsúgtam: A GYORSULÁS GYORSULÁSA ÉS A LASSULÁS LASSULÁSA SEM SZABAD, HOGY VÁLTOZZON.

De jó nekik, nem tudják az indukcó foglmát a tudományfilozófiából! Így nyugodtak, nem kételkedenk a jövő kiszámíthatóságában. Bátran hírdetik, hogy káposztát kell enni, éa a káposztafuvarozóktól majd több adóbevétel lesz.

Ja... majdnem elfeljtettem mondani, hogy ezt a baromságot mód-szer-tan néven kínálják. 

huszonnégyórás nap

Többet olvasni, mint számolni, hiszen az olvasásból megtudhatod, hogy nem kell számolni ahhoz, hogy megértesd a jelenségeket. A számolásból viszont sosem tudod meg azt, amit elszalasztottál olvasni amig számoltál.

Néhány nagyvárosban megugrottak a lakásárak – mondja egy kollégám. Erre sosem jöttél volna rá semmilyen differenciálegyenlet bűvölésével, de még a Monte Carlo szimulációval sem. Ha netántán olvastál volna néhány családregényt, akkor némi gondolkodás után rájöhettél volna, hogy kevés olyan párosítás volt, van és lesz, amely napi huszonnégyórás összezártságra van kalibrálva. Ha kicsit bekukucskálsz a világba, utána töltetsz magadnak egy pohárral és gondolkodsz közben, akkor talán... Talán összeáll a kép: Inkább kibérelni egy másik lakást és menteni a menthetőt.

A matekkal ellentétben, így még azt is megértheted, hogy nem egyetlen kiút van: nem muszáj bérelni. Rengeteg kiútat megérthetsz ha rengeteget olvasol.

Mesterhiány, vagy hamisítási hajlam

Másodszor látok a közeli parkban, a kosárlabda pályán, egy huszonéves fiatalembert gyakorolni.

Nézem a dobásokat: a keze nem követi végig a dobást. Félúton beragad és eldobja a labdát. Ezeket a dobásokat ugrásból csinálja, nem túl messziről. Nos, ugrani dobás közben azért szokott a játékos, hogy magasabbról dobja el, mint ameddig a védő játékos elér. A szemlélt gyakorló nem használja ki azt a néhány centit, amit nyerhetne azzal, hogy kinyújtja a kezét. Látom, hogy iskolázatlan játékos, hiszen ezt még a közepes iskolában is mutatják. Néha dobás előtt bemutat egy cselt jobb lábával. Ezt úgy csinálja, hogyha a védekező játékos ott lenne, akkor garantált a személyi a támadó játékos ellen. Látom, hogy iskolázatlan játékos, hiszen ezt még a közepes iskolában is mutatják.

Műfajomban is ilyen látványos a mesterhiány. Mi is látható egy iskolázatlan, (vagy annál rosszabb: rosszul iskoláztatott) diák irományából? Naponta futok bele olyan írásokba, ahol nem ismerik az arisztotelészi deduktív definíció fogalmát. (Genus proximum és Differentia specifica). És azt sem tudják, hogy majd ez lesz a besorolhatóság (taxonómia) alapja is. Nem muszáj ezt elfogadni, de tudni kell, hogy mi a rivális elképzelés a definíció definíciójára. Én nem tudok jobbat, de lehet, hogy van. Majd, ha meglátom akkor megmondom. Nehogy a mestergyülölete oda vezese, hogy csakazért is megpróbál szánalomra méltó lenni.

Mi is látható még, egy iskolázatlan (vagy annál rosszabb rosszul iskoláztatott diák) irományából? A másodkézből vásárlás. Lehet, hogy valaki vesz használt lakást vagy autót, de kevesen vesznek használt bugyit. Nos, a tudományfilozófia (Kuhn, Popper, Lakatos) ne legyen a turkálóból. Ordít, mint a kosárlabdázónál is, hogy támadásban fog személyit csinálni, az aki az önképzést választja a mester helyett. Azok a cselek, hogy beírja (Kuhn, 1962), (Kuhn, 1970), még sosem sültek el. Ezzel csak a parkban sétáló nyugdíjasokat, vagy az izmos férfiról álmodozó középiskolásokat lehet szédíteni.

Aki nem hisz abban, hogy a mesteről kell tanulni, az állandóan téves mintákat fog kitalálni vagy hamisítani.

Néha-néha jön egy rossz iskolába járt érdeklődő. Muszáj az alapoktól kezdeni. Tehát felejteni, felejteni, felejteni. Nagyon nehéz újra kezdeni és megérteni az alapot. A bölcselkedés (filozófia) doktora bölcselkedjen.

P.S.:

Tanító bácsi, hogy kell helyesen írni: muszáj, vagy muszály? - Írd, hogy kénytelen vagyok. A rossz iskolában eldöntik, hogy muszáj, vagy muszály.

Egy másik példa a rossz iskoláról. Reggel a gyerek megtanulja az iskolában, hogy van húgyhólyag,. Egy órára rá intőt kap ha azt mondja: megyek húgyozni. A jó iskolában a húgyot nem kell pisinek bezézni.

 

Hajrá logisztika

Előttem Nassim Taleb zseniális könyve. Készenlétben a másik. Mindkettő belgrádi kiadás. (Remélem egyszer majd magyar nyelven is megjelennek - lesznek még bátor kiadók)

Ott tartok, hogy egy félévben prédikálásom 1/24 (negyvenöt perc) az anit-törékeny rendszerekről szól. Van benne példa a mitológiától a sportig. Sosem tudtam példát hozni az üzletelésből, hiszen az tele van törékeny rendszerekkel, amelyek nem tudják kezelni az elképzelhetetlen bekövetkezését.

Őszre gyönyörű példával rukkolhatok elő. Napjainkban a LOGISZTIKA megmutatta, hogy nem csak ellenállni képes (robusztus), hanem meg is erősödik a káoszban. Arról álmodozok, hogy majd egy vagány doktorandusz bele mer mászni a LOGISZTIKA FILOZÓFIÁJÁBA. Várom, hogy felbukkanjon valaki, aki nem számolgatni fog, hanem bölcselkedni!

Hajrá logisztik-ászok! De jó lenne június 15-én Győrben a transzdiszciplináris doktori program felvételijén néhyány vagyány emberrel bölcselkedni.

idő

Ma megkaptam a műlthavi havi fizetésemet. ELMÚLT EGY HÓNAP, vagy ezer? Semmi sem történt minden ugyanolyan. Jelentem a múlt hónapban laktam, ettem, ittam és elköltöttem a múlthavit. Mától minden nap fogok lakni, enni és inni... Semmi sem múlt el, és semmi sem következik!

Nyakig vagyok a technológiában. Magányosan vagyok, bárki is van a szerszám másik végén - ő is magányos. Két magányos az nem más mint kétszer egy magányos. A sarki fűszer ugyanolyan undok minden nap - most már nem is köszönünk egymásnak. Egy picit csal a számolásnál... odatartom a bankkártyát, és megyek. Nem gyorsul a magány múlása.

"Hogy érne véget a magány, melyet igazi fény nem látott soha, ahol nem volt egyensúly, sem nyugalmi helyzet, csak elferdült tárgyak végtelen csuszamlása, olyan égbolt alatt, amelyben nem él a reggel emléke és az este reménye?" (Samuel Beckett)

Megmagyarázható, de mégis hihetetlen.

Huszonegy évig nem láttam Tinit munka közben. Büszkén nézem. Mindent tud, amit tudni kell. Ő is már ott tart, hogy nagyon ciki az utána következő előadónak, hiszen gyorsan kiderül, hogy Tinihez képest, semmit és sehogy fog mondani.

Ebédszünetben arról beszélgettünk, hogy mi is történt a berlini falon innen harminc évvel ezelőtt. Az én korosztályom azonnal ráfeküd az összes zsíros falatra. Eladták a hatvanas és hetvenes évek Óperencián túlról érkezett lejárt szavatoságú konzervjeit.

Amire az én korosztályom nem csapot le, az szűz maradt. A bölcselkedés és a komplexitás két terület, amelyre az én korosztályomnak sosem fájt a foga. Néhány Tininek, húsz évvel ezelőtt nem kellet se múlttalanítani sem hagyománytalanítani. Kialakíthattak egy diszciplínákon túli világot. Mondom nekik, hogy amit csinálnak az a pénz metafizikájának megértése. Könnyű nekik nem volt sem jó sem rossz elődjük. Megmagyarázható, de mégis hihetetlen, hogy mekkora pofont kaptunk a karaoke divattól.

Itt valamivel bővebb volt a kínálat mint nálad

A messziről jött vadnyugati ember félelmét egy támadással álcázza. – Ti nem tudjátok a módszertant. Ordít belőle, hogy Ő még azt sem tudja, hogy az, amit nem tud annak a fogalomnak a neve: módszer. Ide néz! Mutatok neked valamit:

Az ott lent balra, aminek a csücske belelóg a képbe, az a Ti terméketek. Az ott lent jobbra szerencsejáték, ismerheted. De az ott fönt, az a meglepi. Amíg Te a Dalton testvérek szélhámoságait olvasgattad, tanáraim és kollégáim lefordították ezeket a könyveket. Meg fogsz lepődni: mások meg a Lucky Luke sorozatot (amit te böngésztél) fordították le. Valamivel bővebb kínálatból válogathattam mint Te. És válogattam, és nem fogod elhinni: Én tudom, hogy mi a módszer, te meg nem.

Mindenki úgy születet, hogy tudott fingani. De senki sem született úgy, hogy el tudná mondani mai az indukció, mi a dedukció, és mi az abdukció. Bameg, "mesziről jött", rossz hírem van: azt meg kell tanulni.

Nem is mondom tovább úgyis lenézel.