Talán igen, talán nem

há’ az kő

Megpróbáltam. Beírtam a tudósok kedvenc keresőjébe: Cognitive bias AND data collection. Biztos voltam benne, hogy azt, amit keresek, nem található. Úgy lett.

Nyolcvanezer találat arra, hogy torzításokról gyűjtöttek adatokat. (Senki sem tanította meg a kiadókat arra, hogy mit jelentenek a kulcsszavak.) A néhányperces gyorskeresésben egyet sem találtam arról, hogy valaki vizsgálta volna az ember torzításait, amikor adatokat gyűjt. Arra már nem pazaroltam időt, hogy megnézzem, mit kapok a tudós-tárból ha beírom Cognitive bias AND method selection. Inkább it nyavalygok egy kicsit. Nem a buta keresőről, hanem a lényeges problémák szőnyeg alá söpréséröl. Ebből arra következtetek, hogy a "csordaszellem" torzítás biztos megvan.

Fél évszázada spekulálok, tanítok és firkálok arról, hogy a torzítások vannak és kikerülhetetlenek az emberi döntéseknél. Ítélkezni fölösleges, hiszen ami muszáj, hogy legyen, azzal muszáj együtt élni. Szintén régóta tisztában vagyok azzal, hogy a mesterséges intelligencia alapú szakértő rendszerek tudásbevitele sem mentes a torzításoktól. Eddig, nem érdekelt az hogy az adatbázisba bevitt adatokra miként hat az ember természetes hajlama a torzításra. Kíváncsi vagyok, hogy ebben a tökig pozitivista világban van-e olyan eretnek, aki spekulált azon, hogy mit  mér az ember, aki eteti az adatbázisokat, Elképzelhetetlen, hogy a nagy adatbázist hizlalók mentesek legyenek a torzításoktól. Régen beszélgettem néhány statisztika-hivatalnokkal. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy honnan az ötlet, hogy azokat és nem más adatokat gyűjtsenek, akkor azt válaszolták: há’ az kő mindenkinek

F... néni algoritmusa

Hatvan évvel ezelőtt az épületben ahol szülemmel laktam, F... néni minden nap másnak mosott az épület pincéjében lévő mosókonyhában. Nem, dehogy is akarom régi szép időknek nevezni azt az egyszerű műveletet, amikor péntek reggel elvitt egy kosár szennyest és este kivasalva visszahozta. Jelentéktelen összeget kapott érte.

Robert Pirsig akkortájt írogatott a használati utasítások használhatatlanságáról. F... néninek volt egy algoritmusa. Ránézésére meg tudta különböztetni a fehér ágyneműt, apám fehér ingétől, és a színes konyharuhától. Sőt a sötétkék pulóver sem okozott gondot. Hihetetlen de a lepedőt a dörzsölő deszkán pontosan annyi ideig dörzsölte ameddig kell. Látta mikor kell abbahagyni! Túl sokat tudok a mesterséges intelligenciáról, és senki sem tud meggyőzni, hogy a mosógépet négy-öt gombnyomással tudom beállítani, ha sikerült előtte saját algoritmusommal elválasztani a sötétkéket a fehértől. A végtelenhez közelít a rengeteg gombnyomás sorendjének száma.

Van egy használati utasítás ami nyomán lehetetlen megtanulni azt amit F... néni tudott. F... néni mestere volt a lepedőmosásnak, de nem okozott neki gondot megnyomni az egyetlen gombot az Orionon és máris jött a Máris szomszéd, vagy a Hofi.

Itt van még néhány gép negyven vagy száz oldalas útmutatója. Nem akarom se a mérnökök tudatlanságát, sem F... néni zsenialitását. Olyan gépeket akarok amelyek bekapcsolás után megcsinálják azt amit F... néni a négy elemi után negyven évvel képes volt.

Megkérdeztem fiatal ismerőseimtől, hogy miként kell kikapcsolni a gépet. Meglepő választ kaptam: azt én sem találtam meg, - kihúzom az áramból...

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).

Húsz évvel ezelőtt Londonban három inasommal néztünk két érdekes előadást a tudásmenedzsmentről. Néhány hónapra rá A Doctus vendége volt Budapesten egy vacsorán Karl Eric Sveiby. Három inasomon kívül egy tucatnyi ember is kapott vacsorát a Doctustól, amit később megbántam. "Szegény értelem, tőlünk kapod bizonyítási anyagodat, s azzal minket akarsz legyőzni? Győzelmed a bukásod." (Demokritosz)

Tegnap beszélgettem egyikkel az akkori inasaim közül. - Létezhet-e, hogy a tudásmenedzsment műfaj meg sem született? Vagy csak úgy maradt? Semmi sem történt a két évtizedben. Volt a műfajnak egy óriási megrontója. Az ő neve és baromsága nem jön ki a tollamból. Ma a vizsgán egy Prusak-tól származó fogalomra kérdeztem rá, amely idősebb, mint a diák, akit kérdezek. Nincs fiatalabb fogalom!

Volt a műfajnak egy óriási megrontója. Az ő neve és baromsága nem jön ki a tollamból. Ennek ellenére a tanácsadók okádják az egyetlen változást. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).

Tisztességes lesipuskás

A „tisztességes lesipuskás” olyan fából vaskarika. Az is lehet, hogy bejegyzésem főszereplője lesipuskás, de nem ízig-vérig az.

Nos, minden szenzációt meg lehet lovagolni. 2008-ban óceánt lehetett rekeszteni azokkal, akik „megmondták előre”, hogy bedől egy bank és ennek szörnyű farokcsapása lesz. Most is várható, hogy leszek, akik megmondták...

Sejteheted, hogy nem a biológusokra gondolok. Ha belenézek az elfogadható, emberi viselkedéssel foglalkozó folyóiratok listájába akkor azt látom, hogy kétszáznyi van. Íme a négy leghíresebb a száznyolcvanöt szalonképesből.

Ha mindegyik folyóirat, a következő évben hetente csak egy cikket kap a legfrissebb viselkedés méricskélőtől, akkor olyan tízezernyi megvilágosítónk lesz. Ezt senki sem fogja elolvasni, tehát sosem tudjuk meg, hogy lesz-e köztük olyan írás amelyből megérthetnénk a félelem jelenségét.

huszonnégyórás nap

Többet olvasni, mint számolni, hiszen az olvasásból megtudhatod, hogy nem kell számolni ahhoz, hogy megértesd a jelenségeket. A számolásból viszont sosem tudod meg azt, amit elszalasztottál olvasni amig számoltál.

Néhány nagyvárosban megugrottak a lakásárak – mondja egy kollégám. Erre sosem jöttél volna rá semmilyen differenciálegyenlet bűvölésével, de még a Monte Carlo szimulációval sem. Ha netántán olvastál volna néhány családregényt, akkor némi gondolkodás után rájöhettél volna, hogy kevés olyan párosítás volt, van és lesz, amely napi huszonnégyórás összezártságra van kalibrálva. Ha kicsit bekukucskálsz a világba, utána töltetsz magadnak egy pohárral és gondolkodsz közben, akkor talán... Talán összeáll a kép: Inkább kibérelni egy másik lakást és menteni a menthetőt.

A matekkal ellentétben, így még azt is megértheted, hogy nem egyetlen kiút van: nem muszáj bérelni. Rengeteg kiútat megérthetsz ha rengeteget olvasol.

nem szeretem a csúnyát

Amikor divatos volt A Rózsa neve című film nem lehetett hetekig jegyet venni a szarajevói moziban. Végül megnéztem. Sok volt benne a csúnya jelenet. Az előtte elolvasott könyvben csak a szöveg érdekelt, nem képzeltem mögé a "bezárt" pofákat, csak a karakterekre gondoltam. Most se a csúnya film (a neten) se az egész szöveg nem érdekel.

Most már van kereső (inkább ne lenne kevesebbet idegeskednék azon, hogy milyen buta). Kikerestem a könyvből azokat a helyeket, ahol a metafizikát említi. Amúgy az egész könyv a metafizikát tárja elénk. 

„Vagyis elég, most már nem hagyom, hogy újabb metafizikai értekezésbe sodorj. Mi az ördög van veled ma? Neked jó a szemed, fogj inkább egy pergament, egy írótáblát vagy valamit, amire firkálni lehet, meg egy íróvesszőt...”

„Mivel pedig azt akartam, hogy az egyetlen igazán izgalmas dolog, vagyis a metafizikai borzongás, kellemes hatást keltsen, nem maradt más hátra, mint hogy a legmetafizikusabb és legfilozofikusabb cselekménymintát: a detektívregényt válasszam.”

„Persze az orvosi diagnóziskészítés, a tudományos kutatás vagy a metafizikai kíváncsiság is találgatáson alapul. A filozófiának (akárcsak a pszichoanalízisnek) lényegében ugyanaz az alapkérdése, mint a detektívregénynek: ki a tettes? Ahhoz, hogy ezt megtudjuk (vagy azt higgyük, hogy megtudtuk), fel kell tételeznünk, hogy a tények mind logikusak, és logikájukat a tettes szabta meg.”

Gyorsan elkalandoztam attól, amit kerestem. A rózsa neve amúgy a mester-inas viszony, a szabad gondolkodás gyöngyszeme, ahol az inas úgy sejti, hogy a mesternek minden feltett kérdésre van válasza. Van! De nem az egyetlen helyes. A mester elér oda, hogy látja: ezen nincs mit nézni – erre nem kell menni.

Tovább kalandoztam! Ketrecben, kalodában az ember nem lehet szép, és csúnya gondolatokról álmodozik és előbb utóbb csinál is.

 

P.S.:

A két Pirsig könyv nincs meg kereshető formátumban magyarul. Azokban vajon hányszor szerepel a metafizka fogalom.

tévedésből találtam el

A napokban összevitatkoztunk Tinivel. Azt mondta, hogy a hajózás indította el a globalizációt. – Ha úgy lett volna akkor most a doktori iskolák felsőfokú portugál nyelvvel kínoznának.

Két évtizeddel ezelőtt amikor megnéztük az "Ilias" keretrendszert, azt mondtam hogy ez egy buta adatbázis és semmi más. Úgy sejtettünk, hogy ennél tudunk jobbat: egy okos, tanulási utat követő, nem-szekvenciális tartalomkezelőt. Nem úgy lett! A marhaságunk csúcsa az volt amikor pénzt adtunk arra, hogy levédjük találmányunkat. Senki sem lopta el, hanem az Ilias helyett hoztak az óperencián túlról egy ugyanolyant.

Nekirugaszkodtunk másodszor is. Semmi más sem kellett, mint angolul megírni egy nem angol anyanyelvűnek, hogy mit jóslunk 2020-ra, és arra az állapotra valami működőt kitalálni. Nem nyertünk. A bír(ál)ó üdvöskék sem találták ki, hogy 2020-ban a Britek kilépnek, de ott hagyják az angol nyelvet, bezárnak a repterek és iskolák. Majd egyszer megértjük, hogy a tudomány nem a nagy jövőképek megrajzolásáért kapja a rengeteg pénzt. Mi sem találtuk volna ki. Viszont mi olyan dolgot akartunk csinálni, a 2020-as horizontra, amely most működhetett volna.

De jó, hogy nem nyertünk. Ha nyertünk volna akkor most boszorkányságért üldöznének. Dehogy tudtam, húsz évvel ezelőtt, hogy ma mi lesz. Én tévedésből találtam el, hogy kell majd egy táv(olléti) oktatás. Kollégáim tévedésből hittek nekem. 

Most töltögetem az óperenciántúli keretrendszerbe az adatokat amelyeket szekvenciálisan kell egymás után rakni. Néha beleolvasok egy könyvbe, hátha egyszer megértem a golobalizációt. „Majdnem mindenkinek van egy barátja ismerőse, munkatársa, aki ebben a pillanatban utazik valahova, vagy érkezik haza és hozza magával az új lehetőségeket" – írta Arjun Appaduraj negyedszázaddal ezelőtt. Ha megértem majd visszaírok valamit Ardzsunnak.

Hát, most se Arjun se én se diákjaim, nem utazunk sehova. Pakoljuk cuccunkat egy globális keretrendszerbe.

Diocletianus palota legnagyobb nyílása

Egy zágrábi tévéműsorban a riporter kérdésére, hogy mi az anális nyílás, egy járókelő azt válaszolta, hogy a spliti Diocletianus palota pincéjében lévő csatorna legnagyobb nyílása.

Félreértés ne essék, nem követelmény, hogy minden járókelő tudja latinul az emberi testrészeket, de az igen, hogy ha nem tudja, akkor ne okoskodjon. Mind gyakrabban találkozunk  olyan tudósokkal, akik behasalnak innen-onnan összeszedett fogalmakat, ha nem tudnak valamit. Tegnap olvastam, hogy a mesterséges intelligenciát is "Diocletianus palota pincéjében" találták meg.

Szóval most már azt is híresztelik, hogy a mesterséges intelligencia abban segít, hogy bárkinek átlátható legyenek az adatok bárki elméjéből. Két Tinivel ellenőriztettem, hogy hallucinálok-e vagy ekkora barom is tollat foghat. A gyereke azt mondták: sajnos nem hallucinálsz.

Az említett riportban az a kérdés is elhangzott, hogy mekkora egy anális nyílás. Nagyon nagy - jött a válasz. Mintha azt kérdezném mekkora az adatbázis.

Ha átkot akarna valaki küldeni az adat-tudósra, akkor azt is mondhatná: az elmédben csak adatok legyenek.

fogalmunk sincs

Se Szarajevóban, se Zágrábban, sem Budapesten nem hallottam egy értelmezhető fordítást, a "Business Administration" fogalomra. Régi fogalom, amely kezd kimenni a divatból az angolszász világban is. Úgy megy ki a divatból, mint az utcai gázlámpagyújtogató. Mégis másról van szó. Az utcai gázlámpák eltűntek, de nem tűnt el a "Master of Business Administration" nevű zsíros falat az iskoláknak. Sőt.

többet beszélünk az iskoláról mint arról ami benne van

 

A napokban néhányszor műtőasztalunkra kerül a "Business Administration" fogalom. Kivertem a biztosítékot, amikor Marx nyomán a következőt vázlatom egy cetlire: P – Á – P. Valami ilyesmi rémlik: pénzért veszünk nyersanyagot és munkaerőt, abból lesz egy áru, amelynek lesz használati és csere értéke, és így több pénzt kapunk érte, mint amennyivel elindultunk. Ezzel a körforgással foglalkozott "Business Administration" és ezt tanították a "Master of Business Administration" nevű iskolákban. (apró megjegyzés: minden más tanítás fölösleges azokban a specializációkban amelyek "Business Administration"-ra gyártanak specialistákat)

A diákoknak három dolgot kell tudni Itt is ott is amott is. (1) Mikor milyen és mennyi nyersanyagot és melóst és/vagy gépet vegyünk pénzünkért. (2) miként szervezük meg a gyártást a megvásárolt anyagból és a megvásárolt melóssal. (3) Miként sózzuk el valakinek a legyártott valamit. A diákok mind ezt megtanulták, hiszen ma több pénz marad a gyógyszergyában is és a repülögyárban is mint 14%. Fogalmunk sincs, hogy mit? Vagy nem akarnak/akarunk rá találni három fogalmat. Mintha angolul valamikor ilyesmiket hallottam volna „Liquidity Contorl”, „Operation Control” és „Market Control”. Egyik sem kapott olyan nevet, ami elfogadott fogalom lehet. Talán a control fogalom hiánya, talán valami más vezetett ide.

Az emberek csinálják, és nem zavar senkit, hogy fogalmunk sincs róla. Mondhatjuk azt, hogy az iskolák szereplői nem is akarják bevallani, hogy mit is tanítanak/tanulnak? Hogy történhet meg, hogy se bosnyák, se horvát sem magyar nyelven nincs egy fogalom a "Business Administration"-re? Erre nem mondaná Kuhn, hogy paradigma előtti korszak. Hiszen ha nincs meg a három fogalmunk akkor nincs meg a lehetőség az elkézelések versengésére.

És lesz majd DBA (Doctor of Business Administration), de még zárva a kapuk. Amerikában már besurrant hátulról. Majd előbb utóbb itt is lesz valaki, aki betuszkolja.

 

 

többet erről a könyvről nem írok

Megadtam még egy esélyt a nagy adatbázisokról írt könyv szerzőjének és tovább olvasgattam. Nem létezik, hogy az adatbűvölők használhatatlanok. Reménykedtem, de hiába...

Most már az is tudom, hogy Karl Popper tévedett, amikor kijelentette, hogy baj van Freud elképzeléseivel. Erre az adatbűvölő a következő „okoskodással” jött rá: Ha a férfi álmában banánt, uborkát vagy virslit rak a saját szájába, akkor nem kell azonnal a saját nemi identitását kétségbe vonni. A nagy adatbázisból kiderül, hogy a banán a második, az uborka a hetedik leggyakrabban nappal fogyasztott valami... Tehát igazolt, hogy a férfi éjjel azért álmodik banánról a szájában, mert szeret banánt enni.

Arra az új tudásomra sem tudok büszke lenni, hogy hányan kívánják meg saját anyjukat. De arra, se hogy a szülőket csak fiúgyermekük tehetsége érdekli. Sőt azzal sem fogok tündökölni, hogy tudom: a tizenévesek isznak, a huszonévesek dolgoznak, a harmincasok meg imádkoznak.

Remélem, hogy többet erről a könyvről nem írok. 

Egyharmad meg egyharmad az kétharmad.

Panaszkodik tegnap este a hatodikos kislány, hogy borzalmas a számolás-tan tanár (akit ő matektanárnak nevez). – Semmit sem értek az órán (amelynek kétharmada beszámoltatás arról amit múltkor nem értettek), és után itthon kell megtanulnom. Megnéztem mit tanul a hatodikos gyerek otthon. Egyharmad meg egyharmad az kétharmad. Egyedül rájön, hogy a kétharmad mínusz egyharmad az meg egyharmad. Nem akartam kénys kérdésekkel megutáltatni magamat, de le merem fogadni, hogy a gyermek meg tudta volna mondani, hogy mennyi torta marad az asztalom, ha két hatodból elveszünk egy harmadot. Azóta se térek magamhoz. Elképzelhetetlen, hogy a számolás-tan tanár ezeket a számolásokat nem tudja. Persze, hogy mindenkinek kinyílik a bicska a zsebében amikor ilyesmit hall a gyerekektől.

Van egy film, amelynek címét nem tudom. Ebben semmi különleges, hiszen sokkal kevesebb film címét tudom, mint amelyből néha beugrik egy jelenet. Magyarán nem vagyok intelligens! A filmben a gyermek eldurrantott egy papírzacskót a másik szobában. Erre a vendégek előrántották a gépfegyvereket és elkezdtek lövöldözni Az apa fölpofozta a gyereket és a vendégek megnyugodtak. Nos, ez ugrik be itt és most.

Valaki bedobja, hogy pocsék az iskola. Erre mindenki előveszi a gépfegyvert, vagy a tollat, és elkezd lövöldözni – forradalmat indít. „A forradalomhoz nem szokás csendőrségi engedélyt kérni” (Umberto Eco) Van egy erős inger és mindenki előrántja azt, ami éppen kéznél van. Utána ismét jönnek tanárok akik úgy gondolják, hogy a gyermek majd otthon megtanulja, hogy mennyi marad, ha egyharmad tortának az öccse megeszi a felét.  

És agyermek tényleg mindent megtanulhat (pocsék) tanárok nélkül. És minden generáció jobb ruhában és cipőben jár mint az előző.

P.S.:

A BIG DATA haszonlesőinek üzenem: Ha háromszázmilliárd mintát veszel a tortazabálásokból, és a számitás eredmény nem az lesz, hogy egyharmad meg egyharmad az kétharmad, akkor pályázzál meg még néhány milliárd dollárt és abból bütyköld még egy kicsit az algoritmust.