Talán igen, talán nem

... tudjátok gyerekek, az én időmben [email protected] volt

Veszélyes a főáramlatnak szembe köpni, de nem tiltott. Senki se tiltotta be Thomas Kuhn, Karl Popper és Michael Polányi nevének használatát „tudósok” nyilvános rendezvényein. Nem is a nevük, hanem a gondolataik használata a veszélyes – mondja néhány tanítványom. A nevük említés nem tesz jót a róluk beszélő befogadásának, de nem is árt túlságosan . 

Próbálkozom, úgy öregesen: tudjátok gyerekek, az én időmben… de, váratlanul másként folytattam, mint várható: [email protected] volt, még kevesebbet emlegették a három tudományfilozófust. Én félévszaddal ezelőtt a doktori iskolában a tudomány módszere című kurzust megúsztam  Thomas Kuhn, Karl Popper és Michael Polányi nélkül. A tanítás különben érdekes volt. Egy sokat olvasó „francianevelésű” és tudományt imádó tanár (1907-1990) elénk varázsolta a könyvtárhasználat lényeget és a tudós írásának másságát. A félév során egyszer sem említette Thomas Kuhn, Karl Popper és Michael Polányi nevét. Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy a tanár ne írjon egy könyvet amiből a diákok tanulnak. Könyvét ilyen forrásokból írta:

Spekulálok, hogy mi lett volna, ha a vizsgán ahelyett, hogy elmondom mennyivel jobb a könyveinket kulcsszavak, mint szerzők vezetékneve nyomán rendezni, elkezdtem volna paradigmaváltásról beszélni. Thomas Kuhn, Karl Popper és Michael Polányi nevei először mentorom szájából hangzott el.

Napjainkban kevésbé figyelnek, mint amikor én kezdő voltam, és nem veri ki annyira a biztosítékot, ha kunozol, poperozol, vagy polányizol. Ma az igazi baj, ha a tudományfilozófia nyomán gondolkodsz, és elveted a hétköznapi járókelők véleményeinek triviális méricskélést.

hozzá kell pingálni

Az ezredfordulón írogattuk a transzdiszciplinárisról. Akkortájt Zágrábban okítottam és semmi sem volt természetesebb, mint hogy ott adjuk ki Mester és inas könyvet. Tíz évvel később volt szerencsém és megvalósíthattam álmaimat. Ma az állomból valóság lett. Itt van féltucatnyi inas, aki végig csinálta.

Most úgy vagyok, mint amikor a képcsarnokban odamegy egy bácsi az egyik festményhez és ráfest valamit. Azonnal ugranak az őrök, és nagyon megverik. Később a nyomozó megkérdezi a bácsit, hogyan engedheti meg magának, hogy más műalkotásain firkáljon. A válasz: Hát az nem másé, mind, ami ott ki van állítva, azokat én festettem, és az egyik nem tűnt elég szépnek, gondoltam megjavítom.

Roberto Goizueta, a Coca-Cola egykori vezérigazgatója azt mondta, hogy nincs veszélyesebb annál, aki jó az ötletei eladásában, de nincs benne valódi ötlete. Ennyi idő után belenyúlok régi alkotásomba, hiszen most, hogy látom a képcsarnokban, nem tudok belenyugodni: Hozzá kell pingálni valamit! 

Ugyanannyi valódi ötlete kell, hogy legyen a mesternek mint az inasnak.

Születés Nap

2015 augusztus 25. született meg diszciplínákon és minden más ketrecen túli Iskolánk! Reggel leültünk és vitatkoztunk az elképzelésen:

...három napig vitatkoztunk és utána egy viszontlátással búcsúztunk.

Van mit ünnepelni. Aki nem érti annak hozok egy Gigerenzer mottót, amit egy princentoni japán diáktól vett át: „Nevessetek ti is, ha mások elkezdenek nevetni. Akkor is, ha nem értitek miről van szó. Minél gyorsabban reagáltok annál jobb”.

Akarom, hogy nevess velem amikor szárnyalok és akkor is amikor rámszólnak, hogy a születés nap nem kettő, hanem egy szó. Akarom, hogy néha külön néha egybe írjad, hiszen néha így kívánsz szárnyalni néha úgy.

Merre tovább majdnem kiművelt emberfők

A vegyész- gépész- villamos- agrár és építő-mérnökök három év alatt az egyetemen anyanyelvüké teszik a szaktudást. Sokan úgy gondolják, hogyha még két évet járnak iskolába, akkor is ugyanannyit tudnak. Inkább elmennek az iparba dolgozni. Ott viszont a tehetségesebbek négy év után érzik a majdnem-kiműveltség korlátját.

A Műegyetem száz évvel ezelőtt önálló szakosztály alapított, a végzett   mérnökök nem-mérnöki továbbképzésére. Előtte volt néhány évig tanítás a „munkáskérdés” -ről, ahol a tőke és a munka ellentétéről beszéltek. Feltételezem, hogy akkor még lehetetlen volt Keynes, nyomán tanítani, de nem zárom ki, hogy nem csak a Királyságban bontogathatta szárnyait valami, ami segíti az embereket a teljes kiműveltség felé. Az iparosodás elején az úgy nézet ki, hogy a mérnökök kaptak egy kis utócsiszolást a munkásokról, a tőkéről, a váltóról, a szerződésről, a kalkulációról és a kereskedelemről.

Ma is vannak mérnökök az iparban, akik vágynak a teljes kiművelésre. Talán, nálunk is megnyílhat az ipari-doktori! Az teljesen más lenne, mint a műegyetemek negyedik és ötödik éve. A négy év praxis utáni mérnökök egy egyetemi és egy ipari mentorral olyan problémák mélyebb megértéséhez juthatnak, ami után az ipar teljesen kiművelt emberfői lehetne.  

Kukucskáljunk a spanyolfal mögé

Félelmetes, hogy milyen görcsösen tiltakoznak a pozitivisták a hit ellen. Bocsánat, de a tudomány axiómái az mi, ha nem hit. Nehogy már valaki különbséget tudjon tenni az axióma és a dogma között. Nem mindegy, hogy abban hiszek, hogy nincsennek boszorkányok, vagy abban, hogy nincsennek boszorkányságok, hiszen igazolhatatlanok. Abban sem hiszek, hogy vannak boszorkányságok, és abban sem, hogy a tudom igazolni, hogy hitem a boszorkányságmentes világról igaz. Ezt már csak egy spanyolfal választja el a művészetben való hit bizonyíthatatlanságát. Hiszek abban, hogy a Macbeth dráma minden boszorkánya, valós karakter, akkor is, ha nem hiszek a boszorkányságokban.

Holnap egy tudományhívő iskola doktorandáinak prédikálok egy órányit. Leheltelen elhitetni, hogy nem a tudomány az egyetlen megismeréshez vezető út. Lehetnek a doktorandák kíváncsiak olyan jelenségekre is, amelyek nem férnek bele a fizika igazolható igazságaiba. Annyira már nem fogom lerombolni a spanyolfalat, hogy látható legyen a tudomány meztelen valósága.

Olyan szívesen elvitatkoznék velük a következőről:

„Hogy is nem illan el minden reménye annak,
ki csak sületlen holmihoz tapad,
kincsek után kapzsin kutat,
s boldog, ha pár gilisztára akadhat!” (Faust)

Annyit akarok elérni, hogy ne dőljenek be azoknak, akik a mérhetetlenre azt mondják, hogy nehezen mérhető, vagy, hogy még nem mérhető, de majd, ha... Nem hiszem, hogy az lesz a jobb világ, ahol nem kíváncsiskodunk a Macbethből és Faustból kiérthető tudások iránt. Megpróbálom a „Szigorúan ellenőrzött vonatok” című filmmel kezdeni a prédikálásomat a valós problémák felismerhetőségéről.

Keresek egy tucatnyi furfangos diákot

A furfangos diák itt szörnyet prüszente rá,
De Háry ő beszédét tovább is folytatá:
«Kétszázezernek ellen kétszáz, az angyalát!
Mit gondol kend, biró úr, ki adta meg torát?»

Őszre indul az iskola ötödször. Most már tudom kit keresek!