Talán igen, talán nem

írom tovább az egy évvel ezelőtt elhanyagolt könyvemet

Gergő bácsi mindig részeg volt. A város szélén volt egy háza és egy borospincéje. Nem is érdekelt, hogy a mester milyen józanon, hiszen elég jókat mondod „default mode“- ban is. (Inkább azoknak hiszek akik abban hisznek, hogy az emberi elme sosem pihen, tehát az alapállás az hogy gondolkodik) Vegyünk néhány példát azokból amelyeket a borospince előtt hallottam. „Bármely nőtől kaphatsz, ha jókor kéred“ – tanított bennünket Gergő bácsi. Apróságokkal, hogy mikor van a jókor Gergő bácsi nem foglalkozott. Próbáltuk néha elvinni a részletek felé, de hiába.  Nem hagyta magát. Próbáltuk elvezetni a valószínűségszámitás részleteibe, de ő azt le se szarta. Sosem tudtuk meg, hogy mi az esélyünk ha mindig mindenkitől kérünk. Egyszer a pincéjében csőről ittunk a hordóból. Mi nem rúgtunk be, de kissé furcsán jöttünk ki a tűző napra. „Akkor is kell tudni, hogy mennyit iszol, ha nem látod“ – zárta le az eseményt Gergő bácsi. Gergő bácsi ebédlőjében, szúette komódja arra vallott, hogy mégis vannak kispolgári jelek körülötte. Pesten is járt többször de nem tetszettek neki az emberek akik a kedveskedés álarca mögé bújnak. Ezekről az élményeiről csak akkor tudhatunk meg valamit, amikor valamire azt mondta: „úgy megy mint Pesten a seggnyalás“

Gergő bácsi nem paraszt volt, hiszen élsportolóként sok városban járt. A bölcsességei felülkerekedtek a társadalmi-klaszterek határain. Miként sülhetnének el egy mai kispolgári asztaltársaságban azok a bölcsességek? Ha a paraszt élet mintáját látod, akkor az szerethető, vagy nem. A pék, a vasutas, a gyógyszerész, fogorvos és más naponta havi fixért güriző proli minták megkívánhatók vagy nem. Az egyetemi tanár kávéházi élete se nem szerethető, se nem utálható, hiszen láthatatlan. Vagy úgy leszel polgár, hogy örököld, vagy úgy, hogy elindulsz kispolgárként és bekukucskálsz a polgári szalonokba. Miként emészthető a kontextusváltás? Mire figyelnek az oda nem illő emberek. A  következő fogalmi kereten spekuláltunk:

P.S.:

Gyermekkoromban vonzottak a „polgári” életet élők, akik kétésfélszobás belvárosi lakásukból fél szobát a cselédnek adtak, akik kávéházba jártak és első osztályú vonaton utaztak nyaralni és telelni. Utána hónapokig törlesztették az adósságukat, de törlesztés közben is ott voltak törzshelyükön a kávéházban. Akik ott és akkor úgy éltek, azok vagy színészek, vagy ügyvédek vagy főiskolai tanárok voltak. Ebből ne következtess arra, hogy minden színész, ügyvéd, vagy főiskolai tanár polgári életet élt.

… ex machine

„Az évszázadok alatt (Kr. e. 500-tól  Kr. u. 500-ig) több száz drámaíró alkotott e régi színpadokra, de csak hét színmű maradt fenn, a többi jótékony feledésbe merült – leginkább azért, mert előszeretettel használták a történetek problémáinak megoldására deus ex machinát a történet problémáinak megoldására.” – írja Robert McKee (2019: 281)

Nem szereti a közönség amikor a „mindenható” színészeket a fal tetejéről eresztgetik a színpadra. Oldja meg a protagonista saját problémáját! -mondják azok, akik tudnak valamit a forgatókönyvírásról.

Sosem teremtettem iskolát, amely törvény- vagy frisstudás-ellenes lett volna, de mindegyik bizottság-irritáló volt. Régi mondás: ha akarod, hogy valami ne működjön akkor csinálj egy bizottságot. Ezekben a drámáimban az antagonista (bizottság) elleni konfliktusban nem segíthet deus ex machina.

"Az igazi jellem az ember nehéz pillanatban meghozott döntése során kerül napvilágra... Amit dönt az ő... A kis szerepek esetén használni vagy mellőzni lehet a rejtett dimenziókat,de a főszereplőket mélységükben kell megalkotni – nem lehetnek azok a szívük mélyén is akiknek tűnnek."– írja Robert McKee (2019: 79-81)

öszvér vagy lódarázs

A gyermek kérdezi apjától. – Milyen állat az öszvér? – Az apja ló volt, az anyja meg szamár! A gyermek tovább kíváncsiskodik – Milyen állat a farkaskutya? – Az apja farkas volt, az anyja meg kutya! – Apu, remélem a lódarazsat nem így magyarázod.

Vannak okoskodások, amelyeknek korlátozott az érvényességi tartománya. Az öszvér magyarázatát veszélyes ráhúzni a lódarázsra. Hasonlóan a tudás fogalmától elég kacskaringós az út a tanítás fogalmáig. Szintén sok a buktató a tanítás fogalmától a mentorálás fogalmáig. Úgy is mondhatnám, hogy az egyik minőségből nem származik a másik hasonló szintű minősége. Lehet alatta is de felette is.

Egy kiváló minőségű képernyőtörlőből nem következik a kiváló minőségű csomagolása. A napokban rájöttem, hogy lehetetlen kinyitni és úgy visszacsukni, hogy megmaradjon a minőség.

Aki valamit tud az nem tud mindet. Talán az a megoldás, hogy az, aki megmagyarázza az öszvért ne magyarázza meg a lódarazsat. Aki el tudja mondani a kétszerkettőt az ne mentoráljon matekfilozófust. Aki meg tudja csinálni a törlőt, az ne csomagolja be.

Bazi nagy anti-tehetség

Kelenföldön késik a Railjet. Várjuk a peronon és beszélgetünk. Mindegy, hogy itt beszélgetünk vagy a Famulus hotelben. – Ha te megbuktatod az osztály felét az első évben, akkor nekem, aki a harmadik éven tanítok kiveszel a zsebemből egy csomó pénzt. – Ha megbuktatom akkor viszont nem kell kínlódnod azokkal, akik tehetségtelenek erre a műfajra.

Ha van tehetség akkor kell, hogy legyen antitehetség is. Ha van különösen tehetséges, akkor van különösen tehetségtelen is. Ha van rátermett akkor van másratermett is. Ha mindegyik egyforma lenne, akkor eltűnne a rátermettség. Milyen jó néhánya sportágban: látod milyen magasan van a léc, amit át kell ugrani. Ha egy-két év izzadságszagú és undorító munkával sem megy, akkor már a legcsökönyösebb tehetség-tagadók is feladják. Jobb, ha feladjátok egy-két év alatt, addigra kiderül, hogy nem erre születtetek. Mi van ott, ahol sosem derül ki, hogy vannak bazi nagy anti-tehetségek. No ez a csúsztatás! Dehogy nem derül ki, csak nem szabad kimondani. Mindenkinek joga, hogy valamit úgy csináljon, hogy ő is és a körülötte lévők is undorodjanak.

Nem akkor történt meg amikor belenéztél a gyermek pelenkájába, hanem akkor néztél bele a pelenkájába amikor már kibírhatatlan büdös volt és már a gyermeket is zavarta. Azt kellene elérni, hogy ne sz@arjon bele a pelenkába.

Sokszor van az életben, hogy akkor cserélsz pelenkát amikor már mindenki érzi. Akkor már késő megérteni, hogy van aki bazi nagy anti-tehetség arra, hogy kibújjon a pelenkából.

erről írok

A tizenkilencedik könyvemet elkezdtem kicsit átírogatni. Miről is szól(jon)? Az előző tizennyolcban bármiről is írtam dominált a „tudás” szó. Semmi meglepetés ebben is. Maradtam, hű önmagamhoz. Úgy is mondhatnám majdnem hűséges vagyok. ebben a könyvben is dominál a tudás szó.

A hűtlenkedés mutatója az új fogalmak. Azt se lehet mondani, hogy azelőtt nem írtam/írtunk a nyelvről, metaforáról, unalomról, és hasonló számolásellenes fogalmakról, de most ezekkel támogatom a tudást.

bárkitől tanulni?

–A te ismerőseidnek, könnyű otthon tanítani a gyermekeit. – mondja egy hölgy a minap. – Az nem úgy van. – Dehogynem biztos az ismerőseid is olyan okosak. – Valóban legtöbb ismerősöm sokat járt iskolába, hogy mennyire okos, vagy mennyire kiművelt emberfő az nem annak a következménye, hogy mennyit járt iskolába. – Nyugodjatok bele, hogy az én ismerőseim sem tudnak többet segíteni gyermekeiknek mint a Te ismerőseid. Van bőven ismerősöm, aki több évtizedig koptatta az iskolapadot, és mégsem jeleskedik a hatodikos történelemből.

Egy nagyon régen írt bejegyzésemben már írtam Karinthy bűkfaszámításáról.

Néhány hete azon töprengek, hogy kik azok, akik otthon és kik azok, akik az iskolában akarják magukbaengedni az új tudást.  Percenként kapok egy sürgönyt a diákoktól, hogy ők mégis otthon. Semmi baj, nem fogytak el azok, akik hisznek abban, hogy jobb tudományfilozófust tudok előállítani bármely rokonánál, házibarátjánál vagy szomszédjánál. Addig lesz iskola amig a diákok hisznek abban, hogy van jobb tanár az iskolában, mint otthon.

Születés Nap

2015 augusztus 25. született meg diszciplínákon és minden más ketrecen túli Iskolánk! Reggel leültünk és vitatkoztunk az elképzelésen:

...három napig vitatkoztunk és utána egy viszontlátással búcsúztunk.

Van mit ünnepelni. Aki nem érti annak hozok egy Gigerenzer mottót, amit egy princentoni japán diáktól vett át: „Nevessetek ti is, ha mások elkezdenek nevetni. Akkor is, ha nem értitek miről van szó. Minél gyorsabban reagáltok annál jobb”.

Akarom, hogy nevess velem amikor szárnyalok és akkor is amikor rámszólnak, hogy a születés nap nem kettő, hanem egy szó. Akarom, hogy néha külön néha egybe írjad, hiszen néha így kívánsz szárnyalni néha úgy.

Merre tovább majdnem kiművelt emberfők

A vegyész- gépész- villamos- agrár és építő-mérnökök három év alatt az egyetemen anyanyelvüké teszik a szaktudást. Sokan úgy gondolják, hogyha még két évet járnak iskolába, akkor is ugyanannyit tudnak. Inkább elmennek az iparba dolgozni. Ott viszont a tehetségesebbek négy év után érzik a majdnem-kiműveltség korlátját.

A Műegyetem száz évvel ezelőtt önálló szakosztály alapított, a végzett   mérnökök nem-mérnöki továbbképzésére. Előtte volt néhány évig tanítás a „munkáskérdés” -ről, ahol a tőke és a munka ellentétéről beszéltek. Feltételezem, hogy akkor még lehetetlen volt Keynes, nyomán tanítani, de nem zárom ki, hogy nem csak a Királyságban bontogathatta szárnyait valami, ami segíti az embereket a teljes kiműveltség felé. Az iparosodás elején az úgy nézet ki, hogy a mérnökök kaptak egy kis utócsiszolást a munkásokról, a tőkéről, a váltóról, a szerződésről, a kalkulációról és a kereskedelemről.

Ma is vannak mérnökök az iparban, akik vágynak a teljes kiművelésre. Talán, nálunk is megnyílhat az ipari-doktori! Az teljesen más lenne, mint a műegyetemek negyedik és ötödik éve. A négy év praxis utáni mérnökök egy egyetemi és egy ipari mentorral olyan problémák mélyebb megértéséhez juthatnak, ami után az ipar teljesen kiművelt emberfői lehetne.  

taszít

A fizikában az azonos töltések taszítják, az ellentétes töltések vonzzák egymást. Az ember-ember kapcsolatban is látok ilyesmit. Ha a hasonszőrűek vonzzák egymást, akkor abból unalom lesz. Tiszteséges ember vonzaná a tisztességtelent? De az is lehet, hogy egyszerűen csak kell neki egy csaló, hogy meg tudja mutatni, hogy Ő nem csaló.

Egy riporternek meséltem, hogy 80:20 a nemszeret:szeret aránya. Meg kellett ismételnem, hogy a húsz százalék szeret. Ez úgy van mint a bejegyzéseim új mottójában: "Inkább csapjanak be kilencszer, minthogy egyszer ne adjak olyan valakinek, akinek igazán szüksége van rá." (Angelo Giuseppe Roncalli). Végig kell kínódni nyolc-kilenc "taszítást", hogy legyen egy-két vonzzás. Hiszek abban, hogy a dolog kiszámíthatatlan - csak a végén tudjuk meg, hogy ki kit taszít. Egy csoport diákomtól bő tíz évvel ezelőtt a következő képet kaptam

Megpróbálták!!! Nyolcvan százalék, akik  ellentétes töltetűk messze kerültek tőlem. Ez mégsem fizika!

 

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).

Húsz évvel ezelőtt Londonban három inasommal néztünk két érdekes előadást a tudásmenedzsmentről. Néhány hónapra rá A Doctus vendége volt Budapesten egy vacsorán Karl Eric Sveiby. Három inasomon kívül egy tucatnyi ember is kapott vacsorát a Doctustól, amit később megbántam. "Szegény értelem, tőlünk kapod bizonyítási anyagodat, s azzal minket akarsz legyőzni? Győzelmed a bukásod." (Demokritosz)

Tegnap beszélgettem egyikkel az akkori inasaim közül. - Létezhet-e, hogy a tudásmenedzsment műfaj meg sem született? Vagy csak úgy maradt? Semmi sem történt a két évtizedben. Volt a műfajnak egy óriási megrontója. Az ő neve és baromsága nem jön ki a tollamból. Ma a vizsgán egy Prusak-tól származó fogalomra kérdeztem rá, amely idősebb, mint a diák, akit kérdezek. Nincs fiatalabb fogalom!

Volt a műfajnak egy óriási megrontója. Az ő neve és baromsága nem jön ki a tollamból. Ennek ellenére a tanácsadók okádják az egyetlen változást. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).

Nem érzik, hogy a nagy gondolkodó nagyobb a kicsinél

Az írásbeli vizsgán lehetetlen segíteni a diákon. Magányos. Az internet, vagy néhány harmadosztályú könyv nem viheti el a csúcsra. Néhány diák nem is hiszi, mekkora segítség neki amikor egy marginális tantónénéni és/vagy -bácsi idézése után, annyit mondok: Na Ne!

Ha a ma osztályzatot kapott félszáz diáknak feltenném a kérdést: Milyen színű Mintzberg tavaly magyarul kiadott könyve, akkor rosszabb, de talán többetmondó osztályzatok születtek volna. Látod az enyémen ennyi szamárfül van:

A diákok nem érzik, hogy a nagy gondolkodó nagyobb a kicsinél, és főleg azt nem érzik, hogy a nemgondolkodó, hanem csak másoló tantónénénik és -bácsik zavaros részletképekre befolyásolják őket -  még a falvédő-felirat egyszerű üzeneteit sem képesek átadni.

Az írásbeli vizsga után nincs se sötétség se fény, se pirkadat, csak szürkület van – a diákoknak is nekem is.