Talán igen, talán nem

írom tovább az egy évvel ezelőtt elhanyagolt könyvemet

Gergő bácsi mindig részeg volt. A város szélén volt egy háza és egy borospincéje. Nem is érdekelt, hogy a mester milyen józanon, hiszen elég jókat mondod „default mode“- ban is. (Inkább azoknak hiszek akik abban hisznek, hogy az emberi elme sosem pihen, tehát az alapállás az hogy gondolkodik) Vegyünk néhány példát azokból amelyeket a borospince előtt hallottam. „Bármely nőtől kaphatsz, ha jókor kéred“ – tanított bennünket Gergő bácsi. Apróságokkal, hogy mikor van a jókor Gergő bácsi nem foglalkozott. Próbáltuk néha elvinni a részletek felé, de hiába.  Nem hagyta magát. Próbáltuk elvezetni a valószínűségszámitás részleteibe, de ő azt le se szarta. Sosem tudtuk meg, hogy mi az esélyünk ha mindig mindenkitől kérünk. Egyszer a pincéjében csőről ittunk a hordóból. Mi nem rúgtunk be, de kissé furcsán jöttünk ki a tűző napra. „Akkor is kell tudni, hogy mennyit iszol, ha nem látod“ – zárta le az eseményt Gergő bácsi. Gergő bácsi ebédlőjében, szúette komódja arra vallott, hogy mégis vannak kispolgári jelek körülötte. Pesten is járt többször de nem tetszettek neki az emberek akik a kedveskedés álarca mögé bújnak. Ezekről az élményeiről csak akkor tudhatunk meg valamit, amikor valamire azt mondta: „úgy megy mint Pesten a seggnyalás“

Gergő bácsi nem paraszt volt, hiszen élsportolóként sok városban járt. A bölcsességei felülkerekedtek a társadalmi-klaszterek határain. Miként sülhetnének el egy mai kispolgári asztaltársaságban azok a bölcsességek? Ha a paraszt élet mintáját látod, akkor az szerethető, vagy nem. A pék, a vasutas, a gyógyszerész, fogorvos és más naponta havi fixért güriző proli minták megkívánhatók vagy nem. Az egyetemi tanár kávéházi élete se nem szerethető, se nem utálható, hiszen láthatatlan. Vagy úgy leszel polgár, hogy örököld, vagy úgy, hogy elindulsz kispolgárként és bekukucskálsz a polgári szalonokba. Miként emészthető a kontextusváltás? Mire figyelnek az oda nem illő emberek. A  következő fogalmi kereten spekuláltunk:

P.S.:

Gyermekkoromban vonzottak a „polgári” életet élők, akik kétésfélszobás belvárosi lakásukból fél szobát a cselédnek adtak, akik kávéházba jártak és első osztályú vonaton utaztak nyaralni és telelni. Utána hónapokig törlesztették az adósságukat, de törlesztés közben is ott voltak törzshelyükön a kávéházban. Akik ott és akkor úgy éltek, azok vagy színészek, vagy ügyvédek vagy főiskolai tanárok voltak. Ebből ne következtess arra, hogy minden színész, ügyvéd, vagy főiskolai tanár polgári életet élt.

BazoCast 19. rész: Tanítás 0.0

Semmi sem nehezebb, mint elkápráztatni a „takarítót“, aki a szútykos dolgaidat tisztába teszi! Megvan az a régi vicc, amikor a milliárdos találkozik az egykori számtantanárával? Ma már mindenből van 3.0, 4.0, és lesz ötpontnulla is, amivel valakit el lehet kápráztatni, valakit nem. Vannak akik abban hisznek, hogy kellene tanítás 0.0, avagy vissza a homo ludens-hez.

Beszélgetőtárs: Németh Charlie Andrást leginkább a világ sokrétű megismerése és különféle értelmezése érdekli. Élete során 7 országban élt, 14 oktatási intézmény padjában ült és útja a tolmácsolástól az üzleti életen át az IT-ig és a vadonban történő nyomolvasásig is elvitte ezidáig. Jelenleg egy stockholmi középiskolában tinédzserekkel birkózik naphosszat, gondolkodik a tudás és tanulás természetéről és az emberiség jövőjéről. Szeret emberekkel foglalkozni és segíteni nekik az útkeresésben.

Intró: Eisemann Mihály – Holdvilágos Éjszakán (részlet)
Előadó: Liszi Melinda és Nagy Róbert

selejt

A világ legtermészetesebb dolga, hogy a gyártásban van selejt. Jobb, ha kevesebb mintha sok, de mindig van valamennyi. Otthonszorgoskodó amatőr szakácsoknak gyakran megtörténik, hogy odaég a libacomb. Kidobják az elszabott bútor ajtót, az odaégett libacombot. Tízévesen odaálltam a pingpongasztal mellé és tíz perc múlva az edző (nagybátyám) kidobott – látta, hogy ebből a nyersanyagból csak selejtet gyártani. A modern időkben nem szívesen vallják be, hogy az iskolában is gyártanak selejtet. Emlékszem, valamikor voltak olyanok, akiket kidobtak az iskolából, mint az odaégett libacombot. Utána olyan tiszteséges munkákat csináltak, amelyhez nem kellet iskola, és boldogan éltek iskolázatlanul is.

Szombat délutánomat rááldoztam két „ügy” elintézésére. Digitális bevándorlóként az ügyek java részét elintézem valamelyik csodára képes ketyeréről. Van, néhány elintézet ügy, amit végig káromkodok, de elintézem a ketyeréről. Vannak olyanok, mint a mai két ügy, amelyek elintézésére én selejt vagyok. Nekifutottam! Az első ügy-fél-szolga hibátlan volt – a szériagyártás ékessége. A két kezicsókolom között volt egy kérdésem és kaptam egy választ. A második ügy-fél-szolga egy jellegzetes selejt volt. Eldönthetetlen, hogy az undoksága vagy a butasága dominált. A részletek nem érdekesek, hiszen mindenkivel megtörtént már hasonló balszerencse. Majd még néhányszor nekirugaszkodom. Ha ismét valamelyik selejtjükkel nem tudom elintézni, akkor végrehajtót küldenek a nyakamra és behajtják rajtam azt a néhány fillért.

Egy dolog bánt! Elképzelhető, hogy valamelyik selejt tanítványom valamelyik tréningen gyártotta le a selejt ügy-fél-szolgát. Egy kérdésem van ismert és ismeretlen ügy-fél-szolgákat gyártókhoz. Mit csináltok a selejttel? Semmi sem természetesebb, minthogy kikerülhet a kezetek alól ilyen selejt, mint akivel ma találkoztam. Lehet, hogy ideadjátok nekünk, mint az odaégett libacombot. Ha már képtelen látni, hogy néhány nyersanyagból csak selejtet gyártani, akkor illene a a végén a kukába tenni.

megszokhatatlan

"Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen… meg beteg.”  (Hofi)

Az inasnak ugyanolya kényszer kiszabadulni a „fészekből” (olvasd: műhelyből), mint a mesternek. Nincs olyan hülye, aki megszökik a jótól. Az csak annak tűnik úgy, akitől megszabadultak, hogy a szökevény hülye. Abból, hogy valamikor, valahol, valakivel jó, nem következik, hogy állandóan is jó. A szökevény inasnak és mesternek is változnak az elvárásai, de gyakran a valamikor kielégítőnek tűnő kiút, itt és most egy egyirányú zsákutca lett.

Ha minden mester-inas kapcsolat életfogytiglani lenne, akkor az inas sosem állhatna "saját lábára". Olyan négy évnyire tippelem az egészséges kapcsolatot. A "két mester egy csárdában" működésképtelen, hiszen akkor az nem mester-műhely, hanem szeériagyrtása. Lehetnek beteg kapcsolatok, amelyeknek jót tesz, hogyha rövidebb ideig tartanak. Vannak halva született kapcsolatok, amelyeknek jobb, ha el sem kezdődnek. A mester-inas műhely abban a pillanatban van halálra ítélve, amikor megszünnek a talányok (elfogynak a betegek).

Megszokhatatlan a semmittevés a mesterműhelyben. Ha nincs beteg (probléma) akkor lehetetlen megmutatni a gyóygítás (problémamegoldás) kusza műveletét. A többi az mind a betanítandó melós betanítása (algoritmus) a szériagyártásra.

burda-minta

Úgy tanítom, hogy aki hátra néz az seggel megy a jövőbe. Egyszer egy lektor átírta: tolat a jövőbe. Nem ugyanaz az üzenet, de mindegy. Szóval, most hogy besötétedet, én is a világosságot a múltban keresem.

Anyám korosztálya a Burda újság közepéből kivette a szabásmintát, megvarrta a ruhát és a hétvégén elment egy másodosztályú "kerthelységbe" vacsorázni és táncolni valamilyen ZárayVámosi-imitációra. Akkor nem volt kínai bolt, és a szegények kénytelenek voltak maguknak megvarrni. A nagyon szegényeknek nem is kellett, hiszen nem volt szombatesti kiruccanás. A gazdagok megvették készen vöröscsillag ruhagyártól. Semmi sem változott. A gazdagok megveszik a szegének szabdalgatják a nagyon szegények [email protected]ák. Szóval akkor tolatunk vagy nem. Vagy csak ülünk/állunk egyhelyben. Nem is toporgunk.

Negyedévszázadig azt láttam, hogy a diák fél a tanártól. Utána negyedévszázadig azt láttam, hogy a tanár fél a diáktól. Egyszerű: az fél, akinek nincs mit felvenni a táncra! A "mi burdánk" nem ad mintát a tanításra, hiszen divatjamúlt. A "mi burdánk" nem ad mintát a cikkírásra, hiszen nincs elképzelés. 

Van egy régi nóta: "Talán jó volt, talán nem./ Talán tetszett, talán nem./ Talán szép volt, talán nem./ Talán örülsz, talán nem." Tekerjük meg egy kicsit.

1. Talán jó volt, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
2. Talán tetszett, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
3. Talán szép volt, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák megy halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
4. Talán örülsz, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák megy halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató

Mi lenne, ha a tanárt kiselőadás-hallgatónak neveznénk?

Homály

A kosárlabda meccsek közvetítésében gyakran hallható a „homályt dobott” szókép. Elég jónak tartom ezt a szóképet és használom is. Csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy az irodista mesterek iskolájában is homályos az érdekeltek (Shareholder) és az érintettek (Stakeholder) szerepe. A leggyengébbek még a definícióval sincsennek tisztába, de őket felejtsük el, ha lehet. Mondjuk, hogy érintettek a melósok és a beszállítók melósai. Képzeljük el, hogy egyik sem részvényes, avagy érdekelt (Shareholder).

Előveszem azt, ami nincs: a köz-gazdasági tudást. Hozzáadom a tanszdiszciplináris tudásomat a valóság láthatóságáról. Mit is mond a minap megtalált könyv .  

„A társaságok tulajdonosai, a részvényesek azok, akik a legkevésbé elkötelezettek a társaság hosszú távú életképessége mellett. Ugyanis ők azok, akik a legkönnyebben kiléphetnek a társaságból - csak el kell adniuk részvényeiket, ha szükséges, kis veszteséggel, amennyiben elég okosak ahhoz, hogy ne maradjanak túl sokáig”.

A melósoknak se a tönkretett társaságnál, sem annak beszállítójánál, nincs mit eladni. Ahol az érdekelteknek is szava van ott a vállalatok nem olyan könnyen bocsátják el a melósokat, és nem teszik tönkre a beszállítókat. A szerző a következő példát hozza:

„A GM menedzsment rövid távon orientált stratégiájának gyengesége legalábbis az 1980-as évek végétől nyilvánvaló volt, de a stratégia 2009-es csődjéig folytatódott, mert a vezetőket és a részvényeseket is boldoggá tette, még akkor is, ha a céget gyengítette. A GM története üdvözítő tanulságokkal szolgál a vállalati és a nemzeti érdekek közötti lehetséges konfliktusokról - ami egy vállalatnak jó, bármennyire is fontos, az nem biztos, hogy jó az ország számára.” 

Döntéstan óráimon az etika leckében mutogatom a következő négy szerepemet:

Érdekelt és érintett ott is van. ahol nem gondolnád. Állandóan érintett voltam és sosem voltam érdekelt.

Nem csoda, hogy én is mint a köz-gazdászok kisebbsége veszélyesnek találom az érdekelteket. Őfelsége a célra-törekvő részvényes, hidegen hagy se nem irigylem se nem tisztelem az érdekelteket. Tudom, hogy van - az evolúció vagy valami más kitermelté és életben hagyta. Ennyire egyszerű, ha  képes vagy látni a valóságot a diszciplínákon túl. Viszont buta vagyok hiszen sosem értettem, hogy egy köz-gazdász Nobel emlék-díjasnak miért kell inkább egy fizika Nobel-díjasra hasonlítania, mint egy irodalmi Nobel-díjasra. Az írodalmár sosem dob homályt.

de jó, hogy haszontalan

Olvasni, olvasni és olvasni. Utána vagy lesz mit írni és tanítani, vagy nem. Tudom, hogy azoknak fogok legkevésbé tetszni akik azt szajkózák, hogy sokat kell olvasni, hiszen gyorsan beugrik a friss kép: az idén még egy oldal irodalmi szöveget sem olvasott el. Képzeld el, hogy elvonulsz egy középkori kolostorba és három hónapig semmit sem írsz, csak olvasol.

„A most felfedezett, P172+18 katalógusjelű kvazár olyan távol van tőlünk, hogy a fénye mintegy 13 milliárd éven át utazott, míg hozzánk elért.” Akár úgy is lehet. Új tudás. Teljesen belefér a világképembe az, hogy ez a tudás óriási költséggel jár és nem hoz hasznot senkinek sem. A furcsa az, hogy azok istenítik az ehhez hasonló új tudásokat, akik amúgy telitorokból bömbölik: mindennek hasznot-termelőnek kell lennie.

Az utóbb félévszázadban négy országnban tucatnyi egyetemről rugtak ki. De ha ez bántja a füledet, akkor úgy is olvashatod, hogy rúgattam ki magamat. Sehol sem volt gond a teljesítményemmel.  Előttem és utánam kongott a tanterem. Az én tanításomra a diákok jöttek mint a légy a [email protected] Tehát teljesítettem, avagy hasznot/bevételt hoztam a szervezőknek.

Képzeljük el, hogy ugyanakkora fizetést kapsz háromhónapi irodalom olvasáséert mint az aki megtalálta a P172+18 valamit. Végülis látható , hogy egyik sem hoz hasznot. Most akkor, hogy van ez? Kell-e hasznot hoz(at)ni, vagy nem?

Eszünk, iszunk és mesélünk

Kifaragtam a dugót egy közepesen híres borospince pocsék termékéből. A pincérnek lehet, hogy nem tört volna bele, de most először nincs pincér márciusnyolckor. Iszogatok és most mesélek.

Eszünk, iszunk és mesélünk. Az első kettő életben tart a harmadik széppé teszi az életet. Úgy hozta a sors, hogy nagyon távoli helyeken ugyanarról beszélünk. Sosem volt így. Mindig, minden közösségnek megvolt a saját narratívája. Valahogy ez a globalizált félelemkorszak meghozta, hogy minden elzárt ember nagyon hasonlít egymásra. Márciusnyolcadikán mindig is hasonlítottak az emberek egymásra a nők kaptak a férfiak adtak virágot és utána jót mulattak. Most másként hasonlítunk egymásra.

Az a mániám, hogy a diákoknak feltehető kéredzéseket átnézetem a legfurcsább diákokkal. Ami nekik nem ízlik azt nem etettem meg se velük sem a tipizáltakkal. - Ellenőriztesd a butákkal - javasolja kollégám. Először is azok nem buták, csak le se [email protected]ák azt, ami nekem lényeges. Másodszor lehetetlen hiszen, ha a tanulásképtelenekkel szűretném meg, akkor nem maradna kérdés. Ők csak arra hajlamosak, hogy leírják az iskolámba járás előtt beragadt narratívákat.

a Csipkó csipkéje

Apai öreganyám (lánykori vezetékneve: Csipkó) százhúsz évvel ezelőtt, mint minden Kiskunhalasi lány, megtanult csipkét horgolni.

Kétlem, hogy öreganyám tudta az újait mozgató izmok latin nevét, de talán még az ahhoz szükséges erő mérésével is hadilábon állt. A horgolásnak, és minden más ügyeségnek a lényege a gyakorlás. Sajnos vannak emberek, akik pénzért megírják a csipkehorgolás kézikönyvét. Ez egy ugyanolyan fölösleges kézikönyv, mint az, amit a nagy tanácsadó cégek ontanak az áldozataikra. Kinek íródnak? A kézikönyv nyomán megtanulhat valaki csipkét horgolni? Az ügyeségeket évekig kell gyakorolni, és vagy lesz belőle valami, vagy nem.

Most jön a lecke nehéz része. Vizsgán nem kérünk se csipketerítőt, se csipketerítőcsinálásról szóló süket duma bemagolását. A csipke piacon senki sem kéri öreganyánk iskolai bizonyítványát, tehát nem kell hozzá diploma. Hiába is kérte volna valaki öreganyám korosztályától. Nem volt nekik. A praxis szüleménye volt a produktum. Úgy emlékszem, hogy néha egy-egy félkész darabot kidobott - látta, hogy rossz. Ilyen a praxis. Néha jó néha rossz a kimenetele, és az független a szándéktól.

"Egy törzsfőnököt egyszer megkérdeztek: mi a különbség jó és rossz között. Azt felelte: ha ellenségem feleségét elrablom magamnak, az jó. De ha egy másik törzsfőnök rabolja el az én feleségemet, akkor az rossz." (Jung)

Az a néhány könyv, amiből az iskolákban kérdezgetek nem kézikönyv. Igen a praxisból jövő embereket, nem a praxisról kérdezem, hanem a jelenségek megértéséről. Érti-e azt, hogy leírhatatlan az az ügyesség, amit öreganyám birtokolt. Teljesen más vonatkoztatási rendszerben van a gondolkodás, mint az ügyesség. 

 

P.S.:

Geppetto mester és a Pinocchio kitalálásához a hozzávalókat nem kérjük egy szakácskönyvírótól.

tiszta vizet a pohárba

Pici az esély, hogy megtudjam mit gondol a diákom, aki sosem látott. Akinek hetente néhány perc hang vagyok. Én annyit sem tudok róla, mint ő rólam. Semmi közünk egymáshoz. Valamikor hetente néhányszáz diák látott és látta, hogy még 389 ember látja, hogy vagyok botladozom, izzadok, röhögök, pofákat vágok. Az volt a valóság, ez fikció.

A pilóták hisznek a fikcióban (repülőgép szimulátorban). Néha megkérdezem a mentorpalántákat, hogy milyen autón tanultál sofőrködni. A második kérdésem: most milyen autód van? Talán van olyan VW golf plusz autóban gyakorolt az instruktora mellett és most is olyan autója van, de ez ritkaság. Majd valahogy megtalálod, hogy miként kell a fűtést, vagy a visszapillantó tükröt megigazítani. Olyan tanárt akarj mentornak, aki megtanít arra, hogy miként kell használni a visszapillantó tükröt, és nem olyat, aki megmondja, hogy mit látsz, ha visszapillantsz . Nem lehet a tanítod fikció.

Akkor önthetünk tiszta vizet a pohárba, ha van. A megtisztított viz az fikció.

Kézilabdakapus

Nézem a világbajnokságot és látom, hogy semmi sem változik. Nem korunk szimbólumára, az üres lelátókra gondolok. Azon spekulálok, hogy gyermekkoromban látott másodosztályú kapusok és a mostani világbajnokságon szereplő kapusok sorsa ugyanaz. A mai játékosok öregapái fele olyan súlyúak, fél méterrel alacsonyabbak, fele olyan gyorsak és fele olyan erősek voltak. Akkor is és most is a kapusok nagyjából akkor nyúltak labdához amikor maguk mögé nyúltak és kivették a hálóból. Az, hogy a kapusba hányszor vágja bele a játékos a labdát az a játékoson múlik. Bocsi kapusok, amúgy nagyon tisztellek és csodállak benneteket. Tudom, hogy kegyetlenül sértő, amit írok, de mit csináljak amikor ezt látom.

Ugorjunk át a kézilabda kapusokról más mesterségekre, ahol semmi sem múlik rajtad. Hangsúlyozom, hogy itt és most nem jelentéktelen emberekre, hanem jelentéktelen szerepekre gondolok. Így van a mentor is! Amikor az inas nem tudja kivédeni a támadó betörését, akkor a mentor esélye minimális. Ha egy dolgozat bíráló kicselezte a védekezőt akkor már csak rosszul dobhat: fölé, kapufára vagy a kapus lábába - ami ritka eset.

Ezt elfelejtettem beírni könyvembe. Most adjátok hozzá.