Talán igen, talán nem

ugyanazt mondjátok, csak te tisztábban mondod (hatodik rész)

Leheltelen megtalálni mindent, ami olvasható. Tini meséli, hogy egy szigetországi előadása után az ottani egyetemen bukkant rá egy könyvre, és megvette. Kiderül, hogy ennek a könyvnek van magyar fordítása is, de azt elszalasztottam. A szerző ismeretlen volt, de a címe jó. Mégis valahogy elsiklott. Most már nem lehet venni. Nem tudom, hány példányban bátorkodtak piacra dobni, de végül is mindegy.

Vegyünk egy egyszerű példát a rossz könyvekre. Ha egyik mondatban azt állítom, hogy a kapitalizmus elveszi az emberek szabadságát, a másikban viszont azt, hogy felkínálja akkor vétettem a belső konzisztencia követelményének. Valamivel keményebb dió a külső konzisztencia. Rengeteg állítás létezik a világban. Valamelyiknek muszáj ellentmondani. Az aljyas emberek mindig találhatnak egy olyan állítást aminek ellentmondasz, és sosem tudod kivédeni magad. A külső ellentmondásmentesség elérése lehetetlen.

Ha azt mondom, hogy nagy az esély arra is, hogy holnap esik az eső, és arra is, hogy nem esik akkor az egy önellentmondás, vagyis a kijelentés belső inkonzisztenciája beteg.  Óvatosnak kell lenni Popper cáfolhatóság fogalmával. Szintén óvakodni kell a tézis-antitézis-szintézis hármas félremagyarázásával. Tininek nagyon egyszerűen a következőt mondom:

Az jó, ha másokkal nem egyezel, de az rossz, ha egyik kijelentésed ellentmondásban van a másikkal.

ugyanazt mondjátok, csak te tisztábban mondod (ötödik rész)

Popper az ő korában (nekem kortárs) el sem tudta képzelni, hogy a gondolkodó mást csinál mint egytollbólkijövőkönyvet ír és tanít. Íme a teljesítménye (mai szemmel).

 

Ez az ötödik tiztázás többszörösen nehéz. Az adatok elemzésének eljárása (methodusa), korunk gumicsontja. Ígyekszem fenkölten gúnyolni az eljárást és methodusnak csúfolom. Van ennél rosszab is. Akinek ez sem eléggé magasztos az methodology avagy módszertan szóval mutogatja hozzánemértését (bölcsességmentességét).

Diákjaimnak egy egyszerű képpel szoktam ábrázolni a valóságot:

A módszer ellen beszélni fölösleges, hiszen Feyerabend mindent megmondott. Popper diákja volt, végül mestere ellen szegült, de kétségtelen, hogy Popper inasa volt.  Blogbejegyzéseimben írogattam már a módszer ellen. 

 Innen a ötödik nekirugaszkodásból tisztábban mondom Tininek:

Nem egy új módszert keresünk, hanem új ablakot amelyen keresztül láthatjuk az eljárás helyét a problémamegoldásban. 

P.S.

Több világhírű egyetemi polgár pályafutása végén kételkedett abban, amit tett. Paul Feyerabend, Időpocsékolás című önéletrajzában úgy vélte, hogy röpködése egyik világhírű egyetemtől a másikig és a filozofálgatás helyett inkább a nőkkel töltötte volna idejét. Ez akkor lesz igazán izgalmas, ha tudjuk, hogy a háborúban megsebesült és utána impotens lett.

mihelyt kinyitja a száját

„Nos, én bárkiről meg tudom állapítani hat mérföldnyi pontossággal, hová való, mihelyt kinyitja a száját” – Mondja Hiiggins a fonetikus, Show drámájában. Átfutottam a dráma szövegén. Itt van hangoskönyvben is, de azt unalmas hallgatni. A drámának színházi előadását nem találtam meg, de megvan a „My fair lady”, és abba is belenézegettem. Ugyanez fog történni a Twain Koldus és királyfi írott és filmváltozataival. Mrozek Emigránsait már többtucatszor átgondoltam. Mondhatnám, hogy a szépirodalmi háttérrel nem álok rosszul. Úgy tűnik, hogy a problématerület elől már minden levegőt elszivtak, de talán mégsem.

A filozófiairodalmi háttérben kimagasló egyéniség Radomir Konstantinović, megvan magyarul is, és természetesen eredeti szerb nyelven is. Hasonló a helyzet Arjuan Appadurai írásaival is. Vele megvannak a személyes beszélgetések emlékei is. Sajnos Konstantinović-ot sosem láttam, habár elérhető közelségben mozgott. Nemsokkal apám után született ugyanabban a városban. Később elköltözött, de ha eléggé odafigyeltem volna akkor talán láthattam volna. Kortárs volt, de sosem láttam. Most néhány órát keresgéltem, és találtam róla sok mindent.

Persze ezek a háttér mesék, csak akkor jók, ha illeszkednek ahhoz, ami történt. Csak másként írják le mindazt, aminek részese voltam. Néhány könyvemben és blogbejegyzésemben már innen-onnan vakargattam a problématerületet. Most nekifutok a „glokális ember” felvázolásának. Három dologról lehetetlen írni. Olyan csak az író-asztalosok dolgozataiban van, hogy: lokális és golkális és globális.

Jövőre meg kellene írni egy dolgozatot, amely egy dologról szól: PARADIGMAVÁLTÁS, abban ami folyton változik, de mindig ugyanolyan. Most úgy tűnik, hogy "a glokális döntéshozó elvárásainak származása” lehetne a címe – de bizonyos, hogy a végén nem ez lesz! A mottója már megvan: „Ha valakivel úgy bánsz, amilyen, akkor olyan is marad, de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná válik”. (Goethe). Az igazolhatatlan narratívákból és metaforákból származó tudás legalább olyan fontos, mint a laboratóriumból származott. A világ szívesen befogadja Nikola Tesla és Szilárd Leó tudását, de már Konstantinović és Kosztolányi elfogadhatatlanok. Az innen érkező narratívákból, csak a giccset tudja elfogadni a globális. No, jó egy kicsit kemény szó a giccs, de tudod mi az, amit nem tudok enyhébben kimondani. A folklór nem elég jó szó.

Azt se mondhatnám, hogy a legemlékezetesebb élményeim azok, amikor valamit otthagytam, de azok sem amig ott voltam, de azok sem, amikor máshova érkeztem. Valahogy úgy van ez, mint a virágáruslánynál a Pygmalionban.

nem csak messziről jöttem, hanem messzire is mentem

„Ha az éhezés és rabszolgaság között választhatunk és semmi sem befolyásolja döntésünket, akkor nyilván szabadok vagyunk, egyszerűen csak arról van szó, hogy a következményektől való félelemünkben nem az éhezésre fogunk voksolni.” (Chomsky, 2018:115) Csavarjunk rajta egy picit! Mi van, ha a bátorságunkban az éhezésre szavazunk? Mi van, ha egy egy kicsit enyhítünk az éhezés és rabszolgaság fogalmakon? Például, ha az éhezést státuszszimbólumok nélkülözésére fordítom: kenyérre van, kutyafodrászra nincs. Vagy ha a ragszolgaságot szolgálásra fordítom. És szabad-e nem akarni a szabadságot?

Ugye, nem csak messziről jöttem, hanem messzire is mentem így is, hogy ki sem mozdultam a cellámból? Nyugi, nem fogok ápolónőkre támadni, mint a Fizikusok című dráma hősei.

Itt nincs is ápoló! Talán önápolás sincs. Dehogy nincs! Naponta háromszor sétáltatom magamat.

ne szökjél ketrecből ketrecbe

Nagyon kevés ember van, aki kíváncsi olyan jelenségekre, amelyek az üstökösökkel történtek, történnek, vagy elképzelhető, hogy megtörténnek. Szintén nagyon kevés ember van, akit érdekel a villanykörte építőelemeinek rejtett világa. A kíváncsi embereket a valóságnak két-három szintje érdekeli, amelyek se túl nagy sem túl pici dolgok megértésére törekszenek. Az embereket érdekli nagyjából a helyük a térben, vagy a tér, amelyben helyük lehet. Nem az egyéni dilemmák, hanem az egyén szintjén lévő dilemmák a lényegesek. Ebből ne következtessünk arra, hogy vannak az embernek vannak átlagos dilemmái. Viszont vannak az átlaghívők dilemmái.

Vegyünk egy példát. Sosem gondoltam, hogy egy jópofa nótaszöveg két sorát nehéz lefordítani magyar nyelvre a szarajevói szlengről. Megpróbálom! „Apám, azokban a ritka pillanatokban amikor józan volt, azt mondogatta: – Fiam, aki mindent megtesz a haverokért és elhanyagolja a taktikát, az egy alsóbb osztályú klubban fogja végezni.” Nos, ez a tanok ketrecén kívüli metaforákkal kimondható tudás. Az utca és/vagy kávéház művészi nyelve. Erre próbálom buzdítani, de nem erőszakolni diákjaimat. Nekifogok megírni egy esszét, amelyben tudóskodó szavak helyett metaforákat használok.

Tan-talan? De mégsem! Talán az átlagosok valamely ketrecbe zárt tanokon kívüli fogalmak által értelmezi az ember helyét itt és most.

P.S.:

Ez nem ugyanaz, mint az angol fogalom: „out of the box”. Nekem úgy tűnik hogy ezek csak átszöktet egy másik átlagos föld ketrecébe

Tini hízeleg

Mindketten tudjuk, hogy nem úgy van, de játsszuk a játékot. – Olyan stílusban ír, mint te. Sok sztori és mögé kell gondolni, különben nem érted. – Igen, ebben van valami na de ne essünk túlzásba. Nassim Taleb egy fényévnyire van tőlem.

Kétségtelen, hogy iskolánkba meghívtam néhány másként gondolkodó embert és becsempésztettem a „fekete hattyú ötletet”, de azt mind igyekeztem a világ legnagyobb gondolkodóinak a szájába adni. Kétségtelen az is, hogy hiszek abban, vagyis csak abban hiszek, hogy talán a nagyon kicsi tudja móresre tanítani a nagyon nagyot. Abban sosem hittem, hogy bármely nagyon kicsi Dávid kinyírja bármely Góliátot.

De jó lenne, ha Tini nem hízeleghetne ezzel.

új ablak új látvány: a torkos púposteve

Bocsánat!!! Nem volt elég időm (mindössze harmincegy év) és kénytelen vagyok hosszú szöveget írni. Majd egyszer lesz belőle egy metafora.

A butmiri és a ferihegyi ablakokból néhányszázszor néztem a világot. A JFK ablakából néhányszor.

A napidíjából jóminőségű parfümöt vásárló és azonnal felhasználó utasoktól, a napidíj nélkül utazó izzadság szagú utasokig, minden változást láttam az elmúlt fél évszázadban. Nem láttam, de mesélték, hogy ezek a fukarkodó utasok nem szállodákba, hanem néhány napra bérelt magánlakásokba vitetik magukat nem hivatalos fuvarozókkal. Spórolnak, hogy abból vehessenek egy lakást, amit majd kiadnak hasonszőrűeknek.

Ha a sivatagban ülsz a púpos teve hátán és csak egy üveg vized marad, akkor a tevének vagy magadnak adod a vizet? A teve, ha megkapja a vizet talán kivisz, de ha te kapod a vizet akkor nem húzod ki a tevét. Ha kimenekültél, akkor az lesz a jó, ha a teve torkoskodik. Ennyit kellene tudni a fukarkodásra buzdító részvényeseknek.

Amikor a fukarkodó részvényesek látták, hogy irigylik őket, elbizakodtak. Ha megértjük az élet lényegét, akkor nincs tőlük semmi irigyelni való, akkor majd egyszere csak ők kezdenek irigyelni bennünket "jól élőket". Akkor lesz jó ha az torkoskodik aki kihúz és nem az akit kihúznak. Az nem jó ha mindenki fukarkodik.

Nem tudjuk meglévő ablakunkon kinézve a kérdést sem feltenni! - Jobb lenne a világnak a nagyobb önköltség kisebb profit helyett? Ha nincs, vagy nem mernek választ adni értelmes kérdésekre akkor ablakot cserélünk – paradigmát váltunk. Paradigma előtti időszakból, ahol az üzleteleés a fukarkodó vállalatokvannak, paradigmára váltani! Erőszakosan meggyőzni bárkit, főleg a korszak haszonélvezőit, lehetetlen. De, talán most ha kinéznek egy új ablakon...

Kikényszeríthetetlen a gondolkodás hagyománytalanítása, néha még az a gondolat legbefolyásosabb szószólójának halála után sem egyszerű. Túl sokan annyi pénzhez jutnak profitból, hogy érdemes spórolni és fukarkodni. De most talán eldobjuk a fukarkodást. Most jöhet a minél drágább repülővel utazol annál kisebb az esély, hogy ehetetlen kaját kapsz. Minél drágább szállodába hálsz, annál kisebb az esély, hogy reggel száraz péksüteményt kapsz. Kicsit drágább termék, de rugalmasabb gyártás és sokkal kisebb profit. A drágább szakmunkások megbecsülése és a megbízhatóbb beszállítok növelhetik az önköltséget. A profit is csökkenhet. A szervezet antifragilis lesz. Nem a részvényesek lesznek a fontosak.

 

Vájtfülűeknek: Csináltam egy régi tudásbázisból egy újat

Megmagyarázható, de mégis hihetetlen.

Huszonegy évig nem láttam Tinit munka közben. Büszkén nézem. Mindent tud, amit tudni kell. Ő is már ott tart, hogy nagyon ciki az utána következő előadónak, hiszen gyorsan kiderül, hogy Tinihez képest, semmit és sehogy fog mondani.

Ebédszünetben arról beszélgettünk, hogy mi is történt a berlini falon innen harminc évvel ezelőtt. Az én korosztályom azonnal ráfeküd az összes zsíros falatra. Eladták a hatvanas és hetvenes évek Óperencián túlról érkezett lejárt szavatoságú konzervjeit.

Amire az én korosztályom nem csapot le, az szűz maradt. A bölcselkedés és a komplexitás két terület, amelyre az én korosztályomnak sosem fájt a foga. Néhány Tininek, húsz évvel ezelőtt nem kellet se múlttalanítani sem hagyománytalanítani. Kialakíthattak egy diszciplínákon túli világot. Mondom nekik, hogy amit csinálnak az a pénz metafizikájának megértése. Könnyű nekik nem volt sem jó sem rossz elődjük. Megmagyarázható, de mégis hihetetlen, hogy mekkora pofont kaptunk a karaoke divattól.

Haszon nélkül is lehet

Türelmes ember, tehát bizonyos, hogy türelmesen várt a reptéren akadémikus haverom. Rögtön lerohantam.  – Emlékszel! Mondtam már neked: a vallás. a sport az iskola és a betegek ápolása nem lehet a tőkés társaságok fenségterülete. Most azt mondom, hogy a nyilvános közlekedés sem lehet profitorientált. Ne akkor induljon a járat, amikor találnak pilótát, hanem legyen a drágább megoldás: mindig legyen ott néhány pilóta amikor indulást ígértek. Tudom, hogy olcsóbb az a néhány kislány aki megméri a kuffert, és elveszi a pénzed, ha a kuffer néhámy miliméterrel nagyobb. (ez több profitot hoz)

Mindegy, hogy hány és mekkora büntetés fizettek az ősszel, majd bekalkulálják. és íme ismét van profit.

A fapados társaság egyik undok melósa még induláskor felvilágosított, hogy nem muszáj velük repülni. Szegénykém nem érti, hogy ez nem olyan, mint a taxi. Ha akarom akkor a kettest, ha akarom a négyest, de ha olyanom van akkor a hatost hívom, és néhány perc múlva oda indul, ahova akarom.

Elmentünk ebédelni, és nem folytattuk a „fukarkodó fapadosok” témát.  Remélem blogjaimban sem folytatom a fapodos világ elleni nyavalygásaimat.

a tisztességes közönség

A női röplabda EB négy csapatának a meccs előtti majd egy órát tartó bemelegítést láttam. Ezek a hölgyek  a bemelegítés előtt beleraktak még tízezernyi órát.

Utána a meccsen persze kiderül, hogy csak az említett melóban azonosak. Ezeken a meccseken nem rohant be egy mutatványos, aki sokéves felkészülés és egy órás bemelegítés nélkül beállt volna játszani. Amúgy is amikor berohannak a mutatványosok, akkor sem játszani akarnak, hanem csak meg kívánják mutatni azt amire nem hiszem, hogy bárki befizetne.

Mi kívülállók - a tisztességes közönség -, veszünk belépőjegyet, 5%- nál kevesebb alkoholt tartalmazó sört és pattogatott kukoricát és tapsolunk, és  nem mutogatjuk meztelen testünket, se nem pofázunk bele azoknak a dolgába, akik qrva sokat beletettek, és mégsem egyformák. Ha mindenki aki ugyanannyit melózott azonos lenne akkor nem vennénk se belépőjegyet se 5%- nál kevesebb alkoholt tartalmazó sört...

Vannak műfajok, ahol se tízezernyi órát, se bemelegítést, se belépőjegyet, se pattogatott kukoricát nem kell venni, és ott lehetsz. Beleteszed a tízezernyi órát és meg se mérkőztél azokkal, aki szintén annyit tettek bele, és akkor belépőjegy nélkül jön egy mutatványos és mutogatja meztelen testét, és a belépőjeggyel érkezettek elkezdenek a mutatványosoknak drukkolni.

 

Most átvertelek! Tudod-e hol csaptalak be?

 

 

A mutatványos is beletett tízezer órát a gatyaletolásba.

 

 

 

szubszidiaritás

Tananyaggyártó kollégám tananyaggyártás közben felhívott! - Ha kapnál tizenkét óra tanítást akkor mi lenne a három kulcsszó? - Elég egy: szubszidiaritás!

Milyen a jó vezető? - Olyan, mint Steve Jobs  - Le tudod írni? - Előbb lerajzolom

Mindenki Druckert idézett, de kevesen értették meg: “Efficiency is doing the thing right. Effectiveness is doing the right thing.” ― Peter F. Drucker A butábbik fajta, megértés, vagy megértés nélkül cáfolta.