Talán igen, talán nem

Gondolatmentes írógéphasználat

Az íróasztal, írásra szolgál. Jól néz ki rajta egy írógép. A kávézóasztal kávézásra szolgál, és jól néz ki rajta két kávéscsésze és egy hamutál. Az éttermi asztalon elfér néhány tányér és pohár, de semmi helye a hamutálnak és az írógépnek.

Kevesen értik, hogy lehetetlen szabadon beszélgetni az íróasztal hangulatában. Változik a divat? Lemaradtam valamiről? Nézegetem, hogy miről beszélnek azok, akiknek az újaik az írógépen vannak. Korosztály független. A jó kávéházi dumánál sem a fiatalok sem az öregek nem veszik elő az írógépet. A rossz beszélgetésekre meg kidobott pénz a kávé ára. A gép ritmusában dolgozó bányász, irodista, vagy fodrász nehezen érti meg, hogy nem csak futószalag van a világon. A futószalag ott van, ahol egyszerű műveletekkel növelik a teljesítményt: több szén, irat vagy megnyírt ember jön ki óránként. A bányásznak, irodistának és fodrásznak elő van írva a kávészünet és addig nem dolgozik. A bányásznak, irodistának és fodrásznak kávészünetet kitaláló, viszont a kávéházban a kávé mellett dolgozik.

A tanárnak eredetileg nem az volt a dolga, hogy írjon, de itt is változik a divat. Legyen! Ebből még nem következik, hogy lúdtollal, vagy géppel kell írnia. Írjon az íróasztalra rakott írógépen. Én is azt csinálom most. Azt viszont, hogy miről írok a sarki cukrászdában találtam ki. Nincs kávéház a környéken ahol lakást béreltem. Talán jobbat írtam volna, ha elmentem volna a kávéházba, és ott kitalálok valamit.

Géza, proli apját, sosem látta dolgozni, hiszen a mérnök munkát akkortájt a mérnöki tervezőasztalon csinálták és apja sosem vitte a munkaeszközét, se a kocsmába sem a lakásukba. Géza azt örökölte, hogy dolgozni, csak a munkahelyen lehet. Nem tudott kilépni a kalodából, amit apja mintája rakott rá. Amikor dolgozott akkor íróasztal mellé ült. Ha meghívtam kávéházba, akkor is ott volt nála az írógép. Elképzelhetetlen volt, hogy máshol és másként is dolgozhatunk. A reptéri váróterembe is író-gépelt valamit. Néztem néhány irományát. Ordít belőlük a gondolatmentesség. Többet írt mint gondolkodott azon, hogy mit írjon.

BazoCast 24. rész: „Nem kell nékem a kanász, Csak a felesége” - Vendég: Kurucz Attila

Gion Nándor regényéből tudom, hogy az állatokkal vándorlók között is voltak rangkülönbségek. A juhász és a pásztor valamivel nagyobb becsben voltak, mint a kanász. Talán ez tükrözi az ismeretlen poéta is, amikor azt mondja: „Nem kell nékem a kanász, Csak a felesége”. Nos, ezek a kanászok zeneszerzők is voltak. Sőt! Hangszerkészítők is. Olyan hangokat tudtak kiengedni, bicskával faragott furulyáikból, amit kottaismerő emberek le sem tudtak írni. Voltak olyan dobosok a törzsekben, akik utánozhatatlan latin vagy afrikai ritmusokat tudtak. Tudnánk még sorolni olyanokat, akik nem bírtak a hét szabad művészettel és mégis elvoltak.

Mind többet gondolkodom azon a hamis nosztalgián, hogy bezzeg a régi időkben. Talán a régi időkben is ugyanúgy tombolt a „sekély tudás”, mint ma.

Beszélgetőtárs: Kurucz Attila, a hétköznapokban tanácsadó, közgazdász, a győri Széchenyi István Egyetem Vezetéstudományi és Marketing Tanszékét vezetője. Ünnepnapjain pedig népzenész, citeraoktató. Zenei érdeklődése hat évnyi alapfokú zongora tanulmányokat követően fordult a népzene irányába, és 1992 óta játszik citerán, 2010 óta népi brácsán/kontrán. Népzeneoktatói és művészeti munkája során édesanyjával és húgával (Kuruczné Borbély Márta, Kurucz Anikó) közösen építettek fel egy népzenei műhelyt Tápszentmiklóson, ahol generációk sora énekelhet és zenélhet mind a mai napig. Az eltelt 30 évben 16 iskoláskorú és 2 felnőtt csoport tanult és működött a kezei alatt, munkájukat a KÓTA rendszeresen arany, valamint 5 Arany Páva minősítéssel ismerte el.
Attila alapító tagja az 1994-ben alakult Móva citerazenekarnak, amely fennállása alatt két hangzóanyagunk is megjelent (MÓVA 1998, Muzsikának szép a hangja 2000). Brácsásként a győrújfalui CSUTORA Hagyományápoló Egyesület kísérő zenekarában zenél, a Fertőszentmiklósi Rozmaring Hagyományőrző népdalkör művészeti vezetője  és nyári népzenei táborokban rendszeresen oktat citerát.

Címszavakban: népművészet, népzene, citera, népi brácsa, hagyományok

Intró: Eisemann Mihály – Holdvilágos Éjszakán (részlet)
Előadó: Liszi Melinda és Nagy Róbert

További információ: www.bazo.hu

Fa szék

Az előző és most íródó könyvem színhelyei a Grand szállodák. Kedden arra jártam, vagyis arra akartam járni és benéztem. Felismerhetetlen.  Vannak magas, átlagos és alacsony faszékek. Akik ma ott lopják a napot, ugyanúgy ott vannak és valamikor majd az ő életük története is arról fog szólni, hogy bezzeg a faszék korában. Nincs keleti kényelem, de nem is kell, most van nyugati faszék. Sejtem, hogy a budi egy-egy fülkéjében üldögélve is lehet beszélgetni a lemez-falon keresztül. De talán mégis másként és másról beszélgetünk a Grand szálloda foteljaiban, mint a faszékeken kuporogva, és teljesen másként letolt gatyával a klotyón. Másként mozognak a törekvő, iskolázatlan de betanított pincérek. Sosem lehet tudni, hogy ott és akkor a beszélgetés mellé rosé, vagy vörös bor netán sör illik. Gyakran elég egy kávé, de néha pacal, néha tapasz, de néha pisztráng is nélkülözhetetlen. Mindig mindennek kéznél kell lenni.

Már napok óta készülök megírni annak a néhány embernek akik, hiányolják a bazocast-ot, hogy az történt…

Nos, az is történt, hogy néhány amatőrökhöz méltó műszaki bakit csináltunk, de az is történt, hogy gondolkodom. Meguntam a talán igen talán nem blog írását és elkezdtem a bazocast-ot. Most ismét írok, de ebből nem következik, hogy meguntam a bazocast-ot. Tudom, mit kell csinálni ahhoz, hogy ne olyan legyen, mint a többi. Át kell vinni a mikrofon elé a keleti kényelemet és az azzal járó Gergőbácsi aranyköpéseit. Gergőbácsit, vagyis aranyköpéseit, könnyű magammal vinni egy új szalonba. Ő mindig azt akarta, hogy ott legyen, ahol kell. Azt is értem, hogy mit nem kell csinálni. Túlkészített jólfésült kérdéseket feltenni óvatos embereknek. Tudom, hogy se egy iroda sem egy stúdió nem az a miliő, ahol naphosszakat lehet veszekedni arról, hogy tanítsunk-e Thomas Kuhnt a doktori iskolában.

Sok olvasata lehet a „másmilyen szomszéd” fogalomnak

Sokadszor hallok olyan hírt, amely arról szólnak, hogy feljelentik a hangosan élvezkedő szomszédokat. A napokban egyik kielgületlen szomszéd kihívta rendőröket, akik megállapították, hogy a szomszédból a tenisz meccsen a szervák közbeni nyögés volt a kibírhatatlan a feljelentőnek.

Egyetlen kérdésem van: A feljelentőt is feljelentik a szomszédjai amikor élvezkedik? Inkább azt sejtem, hogy a feljelentők irigyek. A feljelentő(k)nek is jól esne, de valami hiányzik. Ennyit az esetről.

Valamikor elképzelhetetlen volt, hogy lesznek, cigimentes repülök, vonatok, várótermek, használtautók, használtlakások és a csúcs a cigimentes kávéház. Jobb lett a világ! Jövendőmondó leszek: lesznek sexmentes lakóparkok (lehet, hogy a lakótelep újkori neve a lakópark sem ússza meg a névválltást, de az mindegy), fontos, hogy a szomszéd ne élvezkedjen.

Sok olvasata lehet a „másmilyen szomszéd” fogalomnak. Van szomszéd, aki többet ír, aki többet olvas, akit többen olvasnak, akinek az előadásain kevesebben alszanak vagy közösülnek az arra kitalált oldalakon. Ezeket is be lehetne tiltani, nehogy megzavarják a szomszédot.

P.S.:

és íme a fonákja? https://www.origo.hu/sport/laza/20170419-teniszmeccs-floridaban-hangosan-szexelo-szomszedokkal.html

A vízvezetékszerelő és a filozófus átigazolhatósága

Mi bevándorlók gyakran megkapjuk a kritikát az ízes (olvasd: paraszti) magyar nyelvünkért. Megdöbbenve hallom, hogy a kritikusaim milyen nyelvre használják a kincs szót. Szó-készlet vagy szó-kincs? Úgy értelmezem, hogy amikor sívár akkor készlet, amikor bőséges akkor kincs. A szabálytalan fogalommal birkózom. Próbálom értelmezni. Szabály-talan olvasata nekem más, mint a szabály-ellenes. Az elsőben nincs szabály a másodikban valaki áthágta.  Ordíthattok rám, hogy nem tudok magyarul, majd visszaordítok. Szabály-talan vagy szabály-ellenes, vagy egyik sem, amiből nem következik, hogy szabályos egy focimeccsen negyvenegy öngólt rúgni, ahogy azt a Nsami Mighty Birds csapata tette. Nos, jócskán eltévedtem az átigazolás szó értelmezhetetlenségétől. Tudok néhány pocsékabb hunglist a fejvadászat szak-szótárából, de ezt most elhanyagolom. Gyerünk vissza.

Többször megtörtént velem, hogy egy ország és/vagy város egyetemét otthagytam és másnaptól egy másik ország és/vagy város egyetemének a reggeliző-kávézójában kezdtem a napot. Négy évtizeddel ezelőtti reggeliző-kávézó váltásvagánykodásnak tűnt azoknak, akik kávéház nélkül kezdték a napot és negyven évig ugyanazon a kapun jártak be délelőttönként. A társadalom megvetette ezt a szabálytalan (nem szabály-ellenes) viselkedést. Működnek társadalmak szabályokkal és szabályok nélkül is.  „Abban a társadalomban, amelyik megveti a kiválóságot a vízvezeték-szerelésben, mert a vízvezeték-szerelést alacsonyabb rendű tevékenységnek tartja, és tolerálja a vacakságot a filozófiában, mert a filozófia emelkedett tevékenység, nem lesz sem jó vízvezeték-szerelés, sem jó filozófia. Sem a csöveik, sem az elméleteik nem lesznek vízállóak.” (John Gardner)

Mindig is ismert volt a jelenség, hogy a sportolók alsóbb osztályból bevergődtek egy felsőbb osztályú csapatba. Az utóbbi időben már mindenki mindenkivel csereberél. Kiváló vízvezetékszerelőt pocsékra, vagy pocsékot pocsékra cserélnek. Elárulom a titkot: sosem lettem jobb vízvezetékszerelő miután más város vagy ország egyetemének reggeliző-kávézójában kezdtem a napot. Akkor lettem, jobb, amikor a kávézóban többet  ihletett a múzsám, többet olvastam és olyan emberekkel beszélgetem akik nem tolerálják a vacakságot.

P.S.:

Itt ülök a Váciutcasarki kávéházában. Jön a pincérlány és megszólít angolul. Rövid töprengés után megmutatom neki, hogy én itt olyan vendég vagyok, aki magyarul is beszél. Szarul ejtem ki angolul az „ashtray” szót és inkább ezen a bevándorló nyelvemen kérek egy hamutálat és egy kávét. Nézek az út másik felére. Három évtizeddel ezelőtt oda vándoroltam be. Ott a tér másik felén reggelente a kávézóban darabra árulták a cigarettát. Annyira tellett az ott reggeliző-kávézó társaságnak. Amikor kivándoroltam onnan akkor már ki tudtak fizetni egy egész doboz cigarettát. Most se ott sem itt a másik felén nem kávéznak, de a Pipa kocsmában sem isznak hosszú lépést.

Mielőtt odavándoroltam volna (egy másik ország városában) mi, az egyetem tudomány-doktorai, a Sirano étteremben pacalt reggeliztünk utána kávéztunk, cigarettáztunk és Philozófáltunk. Most a tanítványaim tanítványai aki Philozófia Doktorok tudóskodnak „ashtray” és más kellék nélkül. Úgy döntöttem, hogy firkálok valamit.

BazoCast 20. rész: A Statisztika nem használt statisztikát

A hazai sportban két utolérhetetlen eredmény van. A VVK megnyerése fociban és a huszonöt BEK győzelem női pingpongban. A VVK-ban, a hatvanas években, senki sem videózott se a Manchester, se a Juventus, sem a Fradi. Az edzők sem gyűjttettek átláthatatlan adatmennyiséget és nem használtak neurális hálókat az adatfeldolgozásra. A pingpong BEK-ben se a prágai Start sem a Statisztika pingpongoslányok a hetvenes és nyolcvanas években nem használtak statisztikát. Most a világ bármely csücskébe bekukkantunk mindenki használ statisztikát. Akkor, statisztika nélkül is voltak elsők és utolsók, és most statisztikával is vannak elsők és utolsók.

Beszélgetőtárs: Prof. dr. Géczi Gábor, a Testnevelési Egyetem professzora, a Sportmenedzsment Tanszék vezetője. Az Újpesti Dózsa jégkorong kapusaként 1978-ban kezdte meg sportpályafutását és 23 éves koráig 44-szer tagja volt a magyar felnőtt válogatott csapatnak, valamint háromszor nyerte meg a magyar I. osztályú bajnokságot. Jelenleg a Magyar Jégkorong Szövetség stratégiai programvezetője.

Intró: Eisemann Mihály – Holdvilágos Éjszakán (részlet)
Előadó: Liszi Melinda és Nagy Róbert

 

BazoCast 19. rész: Tanítás 0.0

Semmi sem nehezebb, mint elkápráztatni a „takarítót“, aki a szútykos dolgaidat tisztába teszi! Megvan az a régi vicc, amikor a milliárdos találkozik az egykori számtantanárával? Ma már mindenből van 3.0, 4.0, és lesz ötpontnulla is, amivel valakit el lehet kápráztatni, valakit nem. Vannak akik abban hisznek, hogy kellene tanítás 0.0, avagy vissza a homo ludens-hez.

Beszélgetőtárs: Németh Charlie Andrást leginkább a világ sokrétű megismerése és különféle értelmezése érdekli. Élete során 7 országban élt, 14 oktatási intézmény padjában ült és útja a tolmácsolástól az üzleti életen át az IT-ig és a vadonban történő nyomolvasásig is elvitte ezidáig. Jelenleg egy stockholmi középiskolában tinédzserekkel birkózik naphosszat, gondolkodik a tudás és tanulás természetéről és az emberiség jövőjéről. Szeret emberekkel foglalkozni és segíteni nekik az útkeresésben.

Intró: Eisemann Mihály – Holdvilágos Éjszakán (részlet)
Előadó: Liszi Melinda és Nagy Róbert

BazoCast 18. rész: Visszajönnek az ajtón

„Angoltanáruk, Szentkuthy Miklós író, műfordító teátrális gesztussal hajítja ki a hivatalos tankönyvet az ablakon, és helyette Shakespeare összes műveit alkalmazza segédanyagként az oktatásban.” – mesélte Sinkovits Imre saját történetét, amely jóval a Holt költők társasága című film előtt történt. Én is csináltam hasonló mutatványokat és dobtam ki az ablakon arra a tanításra nem illő könyveket. Korunk gondolkodóit elárasztotta az önbizalom. Bíznak benne, hogy mindenre van, vagy hamarosan lesz egyetlen megoldás és az teljesít, aki azt megtalálja.

Beszélgetőtárs: Mérő Lacival huszonöt évvel ezelőtt az Old Amsterdam sörözőben kezdődött a beszélgetés, amelynek egyik epizódja itt következik. Törzshelyeinket négyévente meguntunk és akkor átültünk máshova, amit majd később fogunk megunni. Hiába volt a kocsmákban gyakran záróra, mi sosem tudtunk semmilyen beszélgetést lezárni. Nekünk a beszélgetésnek nincs célja, tehát eredmény sem lehet. Nekünk a beszélgetés az valami, ami jó, ha van.

Intró: Eisemann Mihály – Holdvilágos Éjszakán (részlet)
Előadó: Liszi Melinda és Nagy Róbert

 

BazoCast - ...akkor most őt rühellné

Mi lett volna ha Paula Pistihez ment volna? - 2. rész

Intró:
Eisemann Mihály – Holdvilágos Éjszakán (részlet)
Előadó: Liszi Melinda és Nagy Róbert

BazoCast - Ha Paula Pistihez ment volna férjhez...

Van az embernek egy korszaka, amikor elfuserált életének megtalálja az okát. A kultikus Mézga család c. rajzfimben Paula meggyőződése, hogy Géza tette elviselhetetlenné életét. Talán majd egyszer Paula is megérti, hogy a "gézákat" egy közösség szüli meg és teszi elpusztíthatatlanná. Ha a közösségeknek nem kellene gáncsoskodó lény, akkor már ez a lény kihalt volna. Nekem is volt egy korszakom, amikor azt hittem, hogy tudom ki gáncsolt el. Most már azt is tudom, hogy ha nem „géza”, akkor „pisti” lett volna.
Intró:
Eisemann Mihály – Holdvilágos Éjszakán (részlet)
Előadó: Liszi Melinda és Nagy Róbert

A többszázéves utcákon látszik, hogy ki készült nagyváros építésre

Camille Pissarro festményei főleg a Montmartre Boulevard mindig számtalan gondolatot ébreszt bennem. Rengeteg ember és fiáker. Sehol egy önvezető autó. Nem is festhette, hiszen önvezető autót nem láthatott a művész. Nem találták ki? Az is lehet, hogy kitalálták, de a kitalálót kerékbe törték a fiákerosok, de az is lehet, hogy mások. Ha a fiákerosok tiltakoztak volna akkor tudnánk a találmányról. Talán azok törték kerékbe a feltalálót akik nem találtak fel semmit, csak bütykölték a fiákert. De az is lehet, hogy később találták fel az önvezető autót.

Harmincegy évvel ezelőtt így nézet ki a mesterséges intelligencia alapú szakértőrendszerem, amely segítségévévle egy tízezer embert foglalkoztató vállaltból kirúgtak kétezret:

Ez volt a fiáker. Utána ezerkilenszázkilencvenhat késő tavaszán Balatonkenesén kitaláltam egy jobbat. Nem a fiákerosok törtek kerékbe. 

Valamikor fizettek a konferencia előadásért. Most mi fizetünk, hogy előadjunk. Valamikor fizettek az írásért. Most mi fizetünk, hogy írhasunk.  Valamikor nem volt muszáj írni, most muszáj. Valamikor a tanárnak muszáj volt tanítani, most nem. Valamikor tudták, hogy a szolga, nem rabszolga... Valamikor az imitátorok kicsinálták a kitalálókat. Most is.

A többszázéves párizsi, moszkvai és szentpétervári széles utcákon látszik, hogy ki készült világváros építésre, ahol majd akkor járnak önvezető autók, ha... A kérdés, hogy mikor tanulhatják meg az iskolákban a holnapra kész tudást. Majd, ha megtanulnak tanulni!

Néhány hete ismét megmutattam, a tegnapra, mára és holnapra szükséges tudás tanítását.

A második ablkra itt-ott már van példa:

P.S.:

A baj akkor kezdődött, amikor 1996 őszén a Ferencvárosba megérkezett Londonvárosból, a londonvárosi fiákerbütykölő Marynéni, és meglátta a balatonkenesén született alkotásomat. Vagyis, nem az volt a baj, hogy csodálkozotttalálmányomon is és azon is egy kis golf 3 autóm volt, hanem az, hogy azt mások is látták.