Talán igen, talán nem

Keresünk problémát a valóságban

eltűnt kuli

Robert Shiller, Narratív Közgazdaságtan című könyvében többek között magyarázza a guruló bőrönd elfogadhatóságát. Aki még emlékszik a Keletiben és a Nyugatiban a kulikra, az talán érti, hogy egy hordár mégis fennköltebb, mint a „cipeld magad” (DIY) korszak. A könyv is említi a negyven évvel ezelőtti kezdetleges kétkerekes megoldást, ami valóban [email protected] volt. Mos van egy- két- és többnapos kufferom négy kerékkel.

A kuli „szabadkezet” adna és megkímélne a lépcsőn cipeléstől. Talán az sem néz ki rosszul amikor az öreg profnak cipelik a batyuját a taxiig. De nem lehet, hiszen eltűnt a kuli.

A könyv továbbá feszegeti a „hogyan gazdagodjunk meg gyorsan” mítoszoknak a hiteltelenségét. Egy másik könyvben. Taleb a meggazdagodásra a következőt mondta: “Nem jósoltam meg, csupán volt esély a bekövetkezésére.”. És máris az S-görbénél vagyunk.

A növekedés (a kapitalizmus ópiumja) mindig valamilyen újítás után történhet meg. Megtörténhet, de sosem biztos. „Lassan, kísérletezgetések mentén hibákba esve indítunk, majd dagadunk-növekszünk, végül pedig lefelé haladunk” (Handy, 2008, 82). Az állandó növekedés titka, hogy a régi emelkedő ív lecsengése előtt egy újabb ív megkezdésébe kell belefogni.

Vajon mire álltak át a kulik? Kétlem, hogy bármikor is tanulták, hogy mikor jön meg a kerék a kuffer alá. De az is lehet, hogy csak úgy eltűntek a kulik és bekövetkezett a „cipeld magad” (DIY) korszak, és arra cuppantak rá az új kuffer feltalálói. Ha olyan könnyű lenne tudni, hogy a karrierünk adott S görbéjén hol van az A pont, akkor minden hihetetlenül egyszerű lenne, és mindenki karrierje csupa fény és ragyogás lenne. Pontosan itt van a nehézség: az A pontban (amiről nem tudjuk, hogy A pont), azt látjuk, hogy minden a legnagyobb rendben. Miért is változtatnánk, ha minden ilyen jól működik?

Nem érzik, hogy a nagy gondolkodó nagyobb a kicsinél

Az írásbeli vizsgán lehetetlen segíteni a diákon. Magányos. Az internet, vagy néhány harmadosztályú könyv nem viheti el a csúcsra. Néhány diák nem is hiszi, mekkora segítség neki amikor egy marginális tantónénéni és/vagy -bácsi idézése után, annyit mondok: Na Ne!

Ha a ma osztályzatot kapott félszáz diáknak feltenném a kérdést: Milyen színű Mintzberg tavaly magyarul kiadott könyve, akkor rosszabb, de talán többetmondó osztályzatok születtek volna. Látod az enyémen ennyi szamárfül van:

A diákok nem érzik, hogy a nagy gondolkodó nagyobb a kicsinél, és főleg azt nem érzik, hogy a nemgondolkodó, hanem csak másoló tantónénénik és -bácsik zavaros részletképekre befolyásolják őket -  még a falvédő-felirat egyszerű üzeneteit sem képesek átadni.

Az írásbeli vizsga után nincs se sötétség se fény, se pirkadat, csak szürkület van – a diákoknak is nekem is.

Hajrá logisztika

Előttem Nassim Taleb zseniális könyve. Készenlétben a másik. Mindkettő belgrádi kiadás. (Remélem egyszer majd magyar nyelven is megjelennek - lesznek még bátor kiadók)

Ott tartok, hogy egy félévben prédikálásom 1/24 (negyvenöt perc) az anit-törékeny rendszerekről szól. Van benne példa a mitológiától a sportig. Sosem tudtam példát hozni az üzletelésből, hiszen az tele van törékeny rendszerekkel, amelyek nem tudják kezelni az elképzelhetetlen bekövetkezését.

Őszre gyönyörű példával rukkolhatok elő. Napjainkban a LOGISZTIKA megmutatta, hogy nem csak ellenállni képes (robusztus), hanem meg is erősödik a káoszban. Arról álmodozok, hogy majd egy vagány doktorandusz bele mer mászni a LOGISZTIKA FILOZÓFIÁJÁBA. Várom, hogy felbukkanjon valaki, aki nem számolgatni fog, hanem bölcselkedni!

Hajrá logisztik-ászok! De jó lenne június 15-én Győrben a transzdiszciplináris doktori program felvételijén néhyány vagyány emberrel bölcselkedni.

új műsorhoz régi könyv (nem)kell

Tavaly összel egyszer elmondtam a semmibe (üres teremben) a tizenegy leckét. Most csinálok belőle hatot és szintén elmondom a semmibe, de másként (üres stúdióban). Tizenegy sokszor megrágott könyv és félévszázad tapasztalat van bekészítve.

Most az ember már attól is fél, hogy nem tudja mitől kell félnie. A semmibe-mondás hangulata más lesz. Nem félek, hogy a diákok nagy része bambán néz rám. 

verklisek

Egy budai kávéház falán lóg egy régi tábla: „Házalás koldulás és kíntornázni tilos.” Betilthatatlan a város, tehát a velejárói is. Mindig tiltották, de sosem sikerül a városból mást csinálni, mint ami. Ahol nem lehet utca-zenész, ott én sem akarok lenni.

Sosem tanulhattam meg a pénzzel bánni, hiszen verklis voltam és sosem volt pénzem. Ez egy csúsztatás, hiszen az adósság is pénzzel bánás, tehát igenis volt, van és lesz miből tanulni. Nagyon közelről szemlélhettem a legmocskosabb adósságbahajtást: a svájci frank alapú hitelt. Erre mondható, hogy nem vétetek a törvény ellen, de az erkölcsi iránytűjük a mélytengeri-bányászbéka segge alatt volt. A sors iróniája, hogy a kávéházban, ahol a pénztelenek tiltásával hivalkodnak, olvasgatom a „Helyes pénzügy” című könyvet. A szerzőnek van egy összképe, így a részleteket is érti és képes leírni. Nekem finnyásnak ez a könyv tetszik! A szerző érti, hogy mi vezethet koldulásra.

Az tetszik, hogy végre már valaki az új hullámból is megérti és meg meri írni: „Még a legkevésbé tiszteségtelen esetekben is vannak információ aszimmetriák a hivatásos hitelezők és a pénzügyekben műveletlen adósok között” (121 old) Később ezt is megírja: „A világnak nem olyan népességre van szüksége, aki tudja hogyan kell pénz számolni, hanem megfelelően képzet szakemberekre, akik megfelelően kezelik az emberek pénzét” (133 old). Az egész lényege abban van, hogy a bankár ne svájci frank alapú hitelt találjon ki és szolgálja a kereskedelmi bankot, hanem szolgálja azokat akik kénytelenek eladósodni. Ezek nem azok akik majd öregségükre megbánják, hogy mennyi kacat vásárlására törekedtek. Talán majd akkor nem kell kitiltani a betevő falatjukra gyűjtögető verkliseket a városból.

nesze neked módszer - kórkép

"Világ tudományfilozófia-mentesei egyesüljetek" lett az új mozgalom jelszava. Ez látványos! Ami kevésbé látványos az a: "világ módszer-gúnyolói egyesüljetek" - talán ez lehetne a legújabb mozgalom jelszava.

Elfelejtették, vagy már mentoraik sem értették, hogy:

Gondolkodunk a múltról! Utána számolunk (azokból az adatokból amelyek megtalálhatók). És végül ismét gondolkodunk a múltról.

Ha a megtalálható adatok között nincs nagyon erős összefüggés akkor a "kutatás" eredménye: nem jöttem rá semmire, vagyis arra jöttem rá, hogy lehetetlen a múltat csak mediokrisztánba gyömöszölni. Amerikában szokták mondani, hogy úgy kell megmagyarázni a múltat, hogy azt az utcán bármely járókelő megértse. Hát, ez csak arra jó, hogy kigúnyolja a gondolkodókat.

Összehasonlítani csak hasonló esettet azonos vagy majdnem azonos helyzetben érdemes. Most már kénytelen leszek Maslow-nak drukkolni. Láttam egy "kutatást" amelyben egy gyanúsan meghatározott kis csoportnak más szükségleti hierarchia jött ki. Akár úgy is lehet, ha eltekintünk a kérdőívben feltett kérdések ott és akkor olvasataitól, és a likert skála összes nyavalyájától.  De akkor sem cáfolata egy konceptuális Maslow modellnek.

És végül a legnezebben érthető: nincs közös elménk - az átlagos (normális) elme a mediokrisztán-nak egy óriási csúsztatása. Feyerabend (tudományfilozófus) megírta "A módszer ellen" című könyvét. Itt az ideje, hogy valaki megírja "... és főleg a megértetlen módszer ellen" című pamfletet. De az is lehet, hogy már Nicholas Taleb meg is írta.

Muszáj elmenni Amerikába és meglátni, hogy ott sem mindenki Nassim Taleb tudásszintű gondolkodó. És muszáj visszajönni és meglátni, hogy itt sem mindenki Kjell A. Nordström és Jonas Riddersträle szintjén gondolkodik Amerikáról.

 

világszám

Valamikor a múlt században a cirkuszok hirdették különlegességeiket világszám néven. Ma már sokféle cirkusz van. A tehetségkutatók (Britain's Got Talent német verziója) ránk zúdítják a legváratlanabb világszámokat: 

"A tudományban csakúgy, mint a szerelemben a technikára való összpontosítás várható következménye az impotencia." - írja  P.L. Berger tudásszociológus. Nem tudom, és némi keresgélés után nem is tudtam meg, hogy mi az a tudásszociológia, de akár mi is az biztos, hogy belegyömöszölhetetlen egy diszciplínába. Holnapi előadásomat a Berger idézettel kezdem. Mintzberg is azzal kezdi a "Mesék az elemzésről" című fejezetet. Nem leszek Mintzberg, de megpróbálom megértetni a nebulókkal, hogy a világszám jövője kiszámíthatatlan.

 

A munka megóv minket a három fő rossztól...

... a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől. (Voltaier)

Elmondtam az első négy leckét a tizenegyből. Most jön a szeminárium. Láttam, hogy írodalomból (nagy képek látásából) gyengélkednek. Irodalommal kezdem, de mégsem akarok általános iskolai irodalom tanár lenne. Lehet, hogy tényleg lehet, de én nem tudom másként mint így:

"Nem tudok róla semmit, felelte a jámbor férfiu, és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezirnek sem. Nem is tudom, miféle szerencsétlenségről beszélsz, de ugy gondolom, hogy akik közügyekkel foglalkoznak, gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik; de hogy Konstantinápolyban mi történik, az engem nem érdekel, megelégszem azzal, hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket, miket a kertben termesztek. E szavak után az idegeneket behivta házába; két leánya meg két fia mindenféle maguk-készitette sörbetet, befőtt cédrus héjával füszerezett kalácsot, narancsot citromot, ananászt, limonádét, cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel, mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval; ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide, Pangloss és Martin szakállát. Hatalmas és pompás földbirtokod lehet, mondá Candide a töröknek. - Csak husz holdnyi, felelt a török; a gyermekeimmel müvelem; a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bünt és a nélkülözést. Mikor a majorba visszamentek, Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: Ugy látom, hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét, mint az a hat király, akivel együtt vacsoráltunk
 (Voltaire Candide)

Logiszitka, vagy nem...

Nézem az ostravai sörgyárat az ablakból. Most történt. Máskor is megtörténhet, de nem tudni mikor. Senki sem tudja kiszámítani, hogy mikor.

Raktároznak, csomagolnak, bepakolnak, szállítanak, kipakolnak, raktároznak... Megéri-e másként csinálni a felsorolt tevékenységeket? Kiszámíthatatlan, de sejthető. Egyetlen dolgot kell megérteni: nincs kockázat, hanem van bizonytalanság.

Azt el tudom képzelni, hogy egy olyan kiváló laboratórium, mint a győri Csomagolás és Környezetállósági Vizsgálólaboratórium meg tudja mondani, hogy mi a valószínűsége annak, hogy valamilyen minőségű sörösüveg, valamilyen úton eltörik-e. De mi van utána? Ha valamilyen minőségű targonca, valamilyen minőségű targoncássá valamilyen szabály alapján felpakol, akkor annak a valószínűsége, hogy épségben odaér egyik helyről a másikra már Bayes-i összetett valószínűség. Nem szaporítom a szót fölöslegesen, inkább lopok az óriásoktól. Mindegy, hogy Keynes vagy Hajek, hiszen hasonló episztemológiai szemüvegen nézték a világot.

„Ez az, amit a matematikai előrebecslő modellek tesznek, a Bayes-tétel változatait használják arra, hogy átállítsák a szubjektív téteket objektív valószínűségekké.” (Skideksky: Keynes - A mester visszatér, 2018: 119)

Erről okoskodtam a hetvenes évek végén és 83-ban adtak egy tudománydoktori címet. NEM HISZEM, HOGY A MAI SZÁMOLGATÓS VILÁGBAN IS MEGKAPNÁM.

remélem holnap és tíz év múlva is ismét kiröhögnek

Egy évtizeddel ezelőtt egy konferencián elsütöttem a fekete hattyút. Kiröhögtek – tudták, hogy szeretek nevetséges lenni. Holnap egy konferencián elsütöm az antifragilist – remélem kiröhögnek. Az első említett konferencia idejében még nem volt magyarra fordítva a fekete hattyú. Most még nincs lefordítva az anti-törékeny, ami teljesen más mint a törhetetlen.

Fájdalmas változtatásokat kellene csinálni, hogy bekerüljön a fekete-hattyú és az anti-törékeny a tanításba. Azzal, hogy nem kerül be a tananyagba és nem művelik ki teljesen a diákot, anti-törékeny lesz a félig kiművelt emberfő.

Ha holnap ismét kiröhögnek, akkor majd egy évtized múlva erősebb leszek és ismét bedobok valamit, amit ma még nem is sejtek.