Gizike tudta, és igazolni is tudta, hogy ha fiú gyereket akarsz, megadnak csináltatni akkor a férfi nadrágját az ágy hátsó támlájának a bal felére, kell tenni. Mindkét fiát úgy csinálták. Szomszédja nem hitt Gizike tudásában és most neki lánya van. A napokban a szomszéd ismét rimánkodott. Mit tegyek? Holnap megy ez a lánygyerek nyelvvizsgázni. – Semmi mást nem kell tenni, mint azt, hogy amikor kimegy a lakásból akkor egy lavór vizet a küszöbre öntesz. Könnyű kitalálni a lánygyerek átcsúszott a nyelvvizsgán. Gizike tudásaiba nem érdemes kételkedni.
Nem kételkedem én Gizikék sikereiben, de talán mégsem kellene a madarak énekét, a disznó röfögését vagy a kutya ugatását összehozni az ember anyanyelvének beszélésével. Persze, hogy rám lehet húzni a Chomsky-párt hívőséget. Talán mégsem vagyok egy Chomskyfaló, de kétségtelenül tetszik az elképzelés miszerint az anyanyelv beszéde a homo Sapientia „születési hibája” Az anyanyelv beszéléséhez nem kell hozzáértés, de a hozzáértés fogalmának megértésére már nem elég csak megszületni. A hozzáértés öröme: megértettem, hogy megérthető. Örülök, hogy másként értem meg Gizikét mint az öregkori sportolást.
Gergőbácsi szokta mondani: ha esik az eső, akkor muszáj megázni, ha találkozom a szomszéddal nem muszáj, neki köszöni.
P.S:
Majdnem című könyvem szerelői Gizike Gáborúr, Géza és Gergőbásci lesznek
