Gizike megtudta, hogy egy balkáni ország fővárosában kitört a botrány. Talán túlzás azt mondani, hogy botrány. Inkább egy gumicsont, ami jól jön az újságoknak. Egy biológia tanár minden diáknak ötöst adott. Figyelemre méltó az egyik re-akció: „… teljesen mindegy, hogy a diákok kilencven vagy száz százaléka kap ötöst. A százszázalék egy üzenet, a kilencven, nyolcvan és hetven az szörnyűség.”
A legkönnyebb a tündérhajlamú tanárt elítélni, de hova soroljuk be azokat, akik több mint kétharmadnak adnak ötöst. Sokkal undorítóbb a függöny mögé nézni. A függöny mögött három meztelenség bujkál:
Első: a tanitónéni egy nyuszika és fél a pöffeszkedő, anyukáktól, és hetyke apukáktól.
Második: a tanítónéni a tündérke, a hasonszőrű tanítóbácsi a virgács-nélküli mikulás.
Harmadik: a tanítónéni olyan magától érthető „szamárvezetőt” nyom le, amelyet nem lehet alul teljesíteni.
Az első a kor szellemének szüleménye. Ez Gizikét nem hozza izgalomba – ez legyen a kultúrantropológus fölségterülete. A második olyan egyszerű, hogy Gizike se kíván belemélyedni, Mindig voltak és lesznek nyalizók, akiket Gizike mindig nagy ívben lesz@rt. Ezek Gergőbácsinak sem hoznak álmatlan éjszakát. De, itt a harmadik. Vonatkoztassunk el a nyolcadik osztályban tanítható biológiától. Vizsgáljuk az összképet! Megtörténhet, hogy az előző év végéig, minden lenyomtak, amit érdemes tudni. „Ami megtörténhet az meg is történik” – szokta mondani Gerő bácsi. A legfelsőbb szinten is és lejjebb is gyakran a „Repetitio est mater studiorum” idióma hűvösében kérődzenek a jobb sorsra érdemtelenek. Feloldozást keresve, újra meg újra elmondogatják, amit tudnak. Géza ezt az egészet ráfogja a sekélytudás korszakra. A nebulók kapnak egy egyolvasatú szamárvezetőt és ennek nyomán találnak néhány egypercest és ennél többet a tanítónéni sem akar találni. Máris itt az eredmény: a diák ugyanannyit tud, mint a tanítónéni. A tanítónéni talán csak nem fogja magát kitűnő alá sorolni?
A tisztulni látszó képet Gáborúr homályosítja be. Ő ötven év után is büszke a belvárosi iskolában biológiából kapott kettesére. Ez sem olyan egyszerű, hiszen sem ő sem az ötösök soha többé nem használták azt, amit ott és akkor tudni kellett. Hasznosíthatatlan tudás. Már csak egy kérdés marad. Kell-e hasznot húzni a tudásból?
P.S. Új könyvem szereplői a 4G: Géza, Gizike, Gáborúr és Gerbőbácsi
