Veszélyes a főáramlatnak szembe köpni, de nem tiltott. Senki se tiltotta be Thomas Kuhn, Karl Popper és Michael Polányi nevének használatát „tudósok” nyilvános rendezvényein. Nem is a nevük, hanem a gondolataik használata a veszélyes – mondja néhány tanítványom. A nevük említés nem tesz jót a róluk beszélő befogadásának, de nem is árt túlságosan .
Próbálkozom, úgy öregesen: tudjátok gyerekek, az én időmben… de, váratlanul másként folytattam, mint várható: sz@rabb volt, még kevesebbet emlegették a három tudományfilozófust. Én félévszaddal ezelőtt a doktori iskolában a tudomány módszere című kurzust megúsztam Thomas Kuhn, Karl Popper és Michael Polányi nélkül. A tanítás különben érdekes volt. Egy sokat olvasó „francianevelésű” és tudományt imádó tanár (1907-1990) elénk varázsolta a könyvtárhasználat lényeget és a tudós írásának másságát. A félév során egyszer sem említette Thomas Kuhn, Karl Popper és Michael Polányi nevét. Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy a tanár ne írjon egy könyvet amiből a diákok tanulnak. Könyvét ilyen forrásokból írta:
Spekulálok, hogy mi lett volna, ha a vizsgán ahelyett, hogy elmondom mennyivel jobb a könyveinket kulcsszavak, mint szerzők vezetékneve nyomán rendezni, elkezdtem volna paradigmaváltásról beszélni. Thomas Kuhn, Karl Popper és Michael Polányi nevei először mentorom szájából hangzott el.
Napjainkban kevésbé figyelnek, mint amikor én kezdő voltam, és nem veri ki annyira a biztosítékot, ha kunozol, poperozol, vagy polányizol. Ma az igazi baj, ha a tudományfilozófia nyomán gondolkodsz, és elveted a hétköznapi járókelők véleményeinek triviális méricskélést.
