Fiamtól kaptam egy könyvet. Gion Nándorról hallottam, de eddig semmit sem olvastam. Iskolás koromban Gion István birkózóedző volt az ismert Gion. Őt és lányát is ismertem. A kisvárosban, aki akarta az azt ismerhetett meg akit akart. Voltak az ismerkedésnek szabályai. Ugyanúgy voltak kialakult szabályok arról is, hogy a gyermekek közül ki indul sportolni és melyik sportágba. Abból a kerületből ahol laktam kosarazni, kézilabdázni, röplabdázni jártak a gyermekek. A mellette lévő kerületből, ahol születtem, a gyermekek pingpongozni, vívni és teniszezni jártak. Az eggyel távolabbi kerületből bokszolni és birkózni jártak. A többi kerületekből focizni jártak. Sejtem, hogy a kekeckedők tudnák kivételekkel cáfolni állításom, de azt lesz@rom. Akkortájt a gyermekek se nem küldték se nem vitték edzésre. Mentünk mi maguktól. Talán azért nem vittek anyáink mert nem volt mivel, de az is lehet, hogy azért mert nagyon ciki lett volna, ha a csajok meglátják, hogy anyám hozza a gatyámat az edzésekre.
Így volt százhúsz évvel ezelőtt a kisvárostól nem messze lévő faluban is, amelyre Gion Nándor húzza rá a történetét. Az sejtehető volt az olvasás elejétől, hogy Rézi a főszereplőjéé lesz, de ennek ellenére nagyon jól kidolgozott karakterek vannak a könyvben. Tudtam a könyv nélkül is, de sokkal nyersebben mondogattam, hogy valaki tehetséges arra, hogy gazdag legyen valaki meg arra, hogy szegény legyen. A jó könyvek nekem attól jók, hogy qrva jól ki vannak dolgozva a mellékszerepek is. Ez is ilyen könyv. Kedvenc mellékszereplőm Váry János, mindig várban lakott és borozgatott, sosem gürizett, gazdag volt, és évente a kártyapartin a buta és meggazdagodni vágyó parasztoktól még elnyert egy-egy lánc földet.
"Mindig azzal nyer, hogy a másik elbukik. Akkor is tizennyolca volt csak, amikor én tizenkilencre húztam... Az a lényeg, hogy az embernek legyen eldugva egy tartalék lapja, amiről senki sem tud. Bár én biztos vagyok benne , hogy Váry Jánosnak sosem volt szüksége a tartalék ászra - ügyetlen kártyások akartak nyerni tőle."
Váry mindig fel volt készülve a csalásra, de nagyon ritkán kellett neki elővenni az ászt, hiszen a feltörekvő parasztok nagyon bután játszottak. Akkortájt a parasztokat se nem küldték se nem vitték Váryhoz elveszíteni egy-egy lánc földet – mentek azok maguktól. Talán azért mert olyan buták voltak, de az is lehet, hogy azért mert az volt a szabály. Rojtos sosem akart meggazdagodni ő csak a citerát és Rézit akarta. Rézi dolgozott New Yorkban egy ötödik emeleti varrodában, de nem gazdagodott meg és New Yorkot sem látta. Inkább visszament a kis faluba sokat dolgozni.
P.S.
Ma megveszek még két Gion könyvet. Sajnos ezek is a fukarkodó világban lettek nyomtatva. A most olvasott könyv egy hét alatt szétesett. Ilyen pocsék munkáért, amit a kiadó megenged magának pénzt kérni? Százhúsz évvel, ezelőtt amikor a történet játszódik jobb minőségű könyveket gyártottak.
