Talán igen, talán nem

Önkívületi állapot

Ha azt hiszed, hogy a csúcson vagy akkor onnan már csak lefelé van – szokták mondani a botcsinálta Óperencián túli pszichológusok és az őket majmoló Óperencián inneniek. Mi lenne, ha életünket nem úgy képzelnénk el, mint egy kétdimenziós teret ahol van fenn és lent. Sosem voltam fent! Tehát fentről mindig lenéztek rám. Nem is néztem fel az emberekre, akik lenéztek. Talán nem is néztek le, hiszen én sehol sem voltam. A sehol az nem lent van.

Ma a korcsmában egy diáknak megmutattam, a „Steve Ballmer - Dance Monkey Boy!” tanfilmet. Avagy miként lehet az önkívületi állapotba vinni az alattvalókat. Az alattvalók önkívületi állapota a felettvalókat is önkívületi állapotba tudja hozni. Azt is mondtam, hogy Taleb az csúcsra kívánkozóknak kitalált iskolákat színészképzésnek nevezi. Utána leálltam. A lefagyotttttt diák képtelen volt bármit is befogadni.

Ennek a másfélperces tananyagnak sok millió tanulója volt. Úgy saccolom, hogy mindegyik meggyőződött arról, hogy képtelen ilyen önkívületi állapotba hozni alattvalóit

Se nem küldték se nem vitték őket

Fiamtól kaptam egy könyvet. Gion Nándorról hallottam, de eddig semmit sem olvastam. Iskolás koromban Gion István birkózóedző volt az ismert Gion. Őt és lányát is ismertem. A kisvárosban, aki akarta az azt ismerhetett meg akit akart. Voltak az ismerkedésnek szabályai. Ugyanúgy voltak kialakult szabályok arról is, hogy a gyermekek közül ki indul sportolni és melyik sportágba. Abból a kerületből ahol laktam kosarazni, kézilabdázni, röplabdázni jártak a gyermekek. A mellette lévő kerületből, ahol születtem, a gyermekek pingpongozni, vívni és teniszezni jártak. Az eggyel távolabbi kerületből bokszolni és birkózni jártak. A többi kerületekből focizni jártak. Sejtem, hogy a kekeckedők tudnák kivételekkel cáfolni állításom, de azt lesz@rom. Akkortájt a gyermekek se nem küldték se nem vitték edzésre. Mentünk mi maguktól. Talán azért nem vittek anyáink mert nem volt mivel, de az is lehet, hogy azért mert nagyon ciki lett volna, ha a csajok meglátják, hogy anyám hozza a gatyámat az edzésekre.

Így volt százhúsz évvel ezelőtt a kisvárostól nem messze lévő faluban is, amelyre Gion Nándor húzza rá a történetét. Az sejtehető volt az olvasás elejétől, hogy Rézi a főszereplőjéé lesz, de ennek ellenére nagyon jól kidolgozott karakterek vannak a könyvben. Tudtam a könyv nélkül is, de sokkal nyersebben mondogattam, hogy valaki tehetséges arra, hogy gazdag legyen valaki meg arra, hogy szegény legyen. A jó könyvek nekem attól jók, hogy qrva jól ki vannak dolgozva a mellékszerepek is. Ez is ilyen könyv. Kedvenc mellékszereplőm Váry János, mindig várban lakott és borozgatott, sosem gürizett, gazdag volt, és évente a kártyapartin a buta és meggazdagodni vágyó parasztoktól még elnyert egy-egy lánc földet.

"Mindig azzal nyer, hogy a másik elbukik. Akkor is tizennyolca volt csak, amikor én tizenkilencre húztam... Az a lényeg, hogy az embernek legyen eldugva egy tartalék lapja, amiről senki sem tud. Bár én biztos vagyok benne , hogy Váry Jánosnak sosem volt szüksége a tartalék ászra - ügyetlen kártyások akartak nyerni tőle."

Váry mindig fel volt készülve a csalásra, de nagyon ritkán kellett neki elővenni az ászt, hiszen a feltörekvő parasztok nagyon bután játszottak. Akkortájt a parasztokat se nem küldték se nem vitték Váryhoz elveszíteni egy-egy lánc földet – mentek azok maguktól. Talán azért mert olyan buták voltak, de az is lehet, hogy azért mert az volt a szabály. Rojtos sosem akart meggazdagodni ő csak a citerát és Rézit akarta. Rézi dolgozott New Yorkban egy ötödik emeleti varrodában, de nem gazdagodott meg és New Yorkot sem látta. Inkább visszament a kis faluba sokat dolgozni.

P.S.

Ma megveszek még két Gion könyvet. Sajnos ezek is a fukarkodó világban lettek nyomtatva. A most olvasott könyv egy hét alatt szétesett. Ilyen pocsék munkáért, amit a kiadó megenged magának pénzt kérni?  Százhúsz évvel, ezelőtt amikor a történet játszódik jobb minőségű könyveket gyártottak.

Sok olvasata lehet a „másmilyen szomszéd” fogalomnak

Sokadszor hallok olyan hírt, amely arról szólnak, hogy feljelentik a hangosan élvezkedő szomszédokat. A napokban egyik kielgületlen szomszéd kihívta rendőröket, akik megállapították, hogy a szomszédból a tenisz meccsen a szervák közbeni nyögés volt a kibírhatatlan a feljelentőnek.

Egyetlen kérdésem van: A feljelentőt is feljelentik a szomszédjai amikor élvezkedik? Inkább azt sejtem, hogy a feljelentők irigyek. A feljelentő(k)nek is jól esne, de valami hiányzik. Ennyit az esetről.

Valamikor elképzelhetetlen volt, hogy lesznek, cigimentes repülök, vonatok, várótermek, használtautók, használtlakások és a csúcs a cigimentes kávéház. Jobb lett a világ! Jövendőmondó leszek: lesznek sexmentes lakóparkok (lehet, hogy a lakótelep újkori neve a lakópark sem ússza meg a névválltást, de az mindegy), fontos, hogy a szomszéd ne élvezkedjen.

Sok olvasata lehet a „másmilyen szomszéd” fogalomnak. Van szomszéd, aki többet ír, aki többet olvas, akit többen olvasnak, akinek az előadásain kevesebben alszanak vagy közösülnek az arra kitalált oldalakon. Ezeket is be lehetne tiltani, nehogy megzavarják a szomszédot.

P.S.:

és íme a fonákja? https://www.origo.hu/sport/laza/20170419-teniszmeccs-floridaban-hangosan-szexelo-szomszedokkal.html

Más-kor

Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor a nyolc-kilenc évvel az előtti „határmas” legendákat hallgattam és untam. Az akkor negyvenes éveit taposó öregek kibírhatatlanul unalmasak voltak. Mindig a régi szép időkről beszéltek. Olyan unalmasak voltak, mint a korabeli amerikai filmek, amelyben az apák fiáiknak mindig a régi nagy öregek nagy tetteiről beszéltek. Ez a: „bezzeg akkor ami-kor”. Most már az apák nem kell, hogy a fiaiknak unalmaskodjanak, hiszen azt fölválalták a múlt adataiban fuldokoló sportriporterek.

Néhány napja kávéházi beszélgetéseimet azzal kezdem, hogy a nullanégy nem eggyel több min a háromhat. Az arcokon látom, hogy megbotránkoznak, hogy bátorságot veszek arra, hogy kételkedjek egy „más-kor” narratíváiban. A nullanégy a vendégektől óriási kudarc. Fordítva: a négynulla vendégként ritka siker. Sokkal, de sokkal nagyobb, mint a hathárom.

Sejted, hogy mind ez nem a fociról szól. Ez a más-kor olvasatairól szól., Arra készültem, hogy a körülöttem lévő könyvekbe ismét belenézzek és abból írok. Nem néztem bele mégis azokból írok.

Más-kor volt, az is a múlt évszázad dereka, amikor Polányi Mihály hasonló megalázó vereséget mért a szigetlakókra mint gyémántcsapatunk. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy Polányi népszerűsége összehasonlítható a hathármasokkal vagy a négynullásokkal. Arra várok, hogy egy mai gondolkodó annyi gólt lőjön a szigetlakóknak, mint Sallai Roland.

írom tovább az egy évvel ezelőtt elhanyagolt könyvemet

Gergő bácsi mindig részeg volt. A város szélén volt egy háza és egy borospincéje. Nem is érdekelt, hogy a mester milyen józanon, hiszen elég jókat mondod „default mode“- ban is. (Inkább azoknak hiszek akik abban hisznek, hogy az emberi elme sosem pihen, tehát az alapállás az hogy gondolkodik) Vegyünk néhány példát azokból amelyeket a borospince előtt hallottam. „Bármely nőtől kaphatsz, ha jókor kéred“ – tanított bennünket Gergő bácsi. Apróságokkal, hogy mikor van a jókor Gergő bácsi nem foglalkozott. Próbáltuk néha elvinni a részletek felé, de hiába.  Nem hagyta magát. Próbáltuk elvezetni a valószínűségszámitás részleteibe, de ő azt le se szarta. Sosem tudtuk meg, hogy mi az esélyünk ha mindig mindenkitől kérünk. Egyszer a pincéjében csőről ittunk a hordóból. Mi nem rúgtunk be, de kissé furcsán jöttünk ki a tűző napra. „Akkor is kell tudni, hogy mennyit iszol, ha nem látod“ – zárta le az eseményt Gergő bácsi. Gergő bácsi ebédlőjében, szúette komódja arra vallott, hogy mégis vannak kispolgári jelek körülötte. Pesten is járt többször de nem tetszettek neki az emberek akik a kedveskedés álarca mögé bújnak. Ezekről az élményeiről csak akkor tudhatunk meg valamit, amikor valamire azt mondta: „úgy megy mint Pesten a seggnyalás“

Gergő bácsi nem paraszt volt, hiszen élsportolóként sok városban járt. A bölcsességei felülkerekedtek a társadalmi-klaszterek határain. Miként sülhetnének el egy mai kispolgári asztaltársaságban azok a bölcsességek? Ha a paraszt élet mintáját látod, akkor az szerethető, vagy nem. A pék, a vasutas, a gyógyszerész, fogorvos és más naponta havi fixért güriző proli minták megkívánhatók vagy nem. Az egyetemi tanár kávéházi élete se nem szerethető, se nem utálható, hiszen láthatatlan. Vagy úgy leszel polgár, hogy örököld, vagy úgy, hogy elindulsz kispolgárként és bekukucskálsz a polgári szalonokba. Miként emészthető a kontextusváltás? Mire figyelnek az oda nem illő emberek. A  következő fogalmi kereten spekuláltunk:

P.S.:

Gyermekkoromban vonzottak a „polgári” életet élők, akik kétésfélszobás belvárosi lakásukból fél szobát a cselédnek adtak, akik kávéházba jártak és első osztályú vonaton utaztak nyaralni és telelni. Utána hónapokig törlesztették az adósságukat, de törlesztés közben is ott voltak törzshelyükön a kávéházban. Akik ott és akkor úgy éltek, azok vagy színészek, vagy ügyvédek vagy főiskolai tanárok voltak. Ebből ne következtess arra, hogy minden színész, ügyvéd, vagy főiskolai tanár polgári életet élt.

A vízvezetékszerelő és a filozófus átigazolhatósága

Mi bevándorlók gyakran megkapjuk a kritikát az ízes (olvasd: paraszti) magyar nyelvünkért. Megdöbbenve hallom, hogy a kritikusaim milyen nyelvre használják a kincs szót. Szó-készlet vagy szó-kincs? Úgy értelmezem, hogy amikor sívár akkor készlet, amikor bőséges akkor kincs. A szabálytalan fogalommal birkózom. Próbálom értelmezni. Szabály-talan olvasata nekem más, mint a szabály-ellenes. Az elsőben nincs szabály a másodikban valaki áthágta.  Ordíthattok rám, hogy nem tudok magyarul, majd visszaordítok. Szabály-talan vagy szabály-ellenes, vagy egyik sem, amiből nem következik, hogy szabályos egy focimeccsen negyvenegy öngólt rúgni, ahogy azt a Nsami Mighty Birds csapata tette. Nos, jócskán eltévedtem az átigazolás szó értelmezhetetlenségétől. Tudok néhány pocsékabb hunglist a fejvadászat szak-szótárából, de ezt most elhanyagolom. Gyerünk vissza.

Többször megtörtént velem, hogy egy ország és/vagy város egyetemét otthagytam és másnaptól egy másik ország és/vagy város egyetemének a reggeliző-kávézójában kezdtem a napot. Négy évtizeddel ezelőtti reggeliző-kávézó váltásvagánykodásnak tűnt azoknak, akik kávéház nélkül kezdték a napot és negyven évig ugyanazon a kapun jártak be délelőttönként. A társadalom megvetette ezt a szabálytalan (nem szabály-ellenes) viselkedést. Működnek társadalmak szabályokkal és szabályok nélkül is.  „Abban a társadalomban, amelyik megveti a kiválóságot a vízvezeték-szerelésben, mert a vízvezeték-szerelést alacsonyabb rendű tevékenységnek tartja, és tolerálja a vacakságot a filozófiában, mert a filozófia emelkedett tevékenység, nem lesz sem jó vízvezeték-szerelés, sem jó filozófia. Sem a csöveik, sem az elméleteik nem lesznek vízállóak.” (John Gardner)

Mindig is ismert volt a jelenség, hogy a sportolók alsóbb osztályból bevergődtek egy felsőbb osztályú csapatba. Az utóbbi időben már mindenki mindenkivel csereberél. Kiváló vízvezetékszerelőt pocsékra, vagy pocsékot pocsékra cserélnek. Elárulom a titkot: sosem lettem jobb vízvezetékszerelő miután más város vagy ország egyetemének reggeliző-kávézójában kezdtem a napot. Akkor lettem, jobb, amikor a kávézóban többet  ihletett a múzsám, többet olvastam és olyan emberekkel beszélgetem akik nem tolerálják a vacakságot.

P.S.:

Itt ülök a Váciutcasarki kávéházában. Jön a pincérlány és megszólít angolul. Rövid töprengés után megmutatom neki, hogy én itt olyan vendég vagyok, aki magyarul is beszél. Szarul ejtem ki angolul az „ashtray” szót és inkább ezen a bevándorló nyelvemen kérek egy hamutálat és egy kávét. Nézek az út másik felére. Három évtizeddel ezelőtt oda vándoroltam be. Ott a tér másik felén reggelente a kávézóban darabra árulták a cigarettát. Annyira tellett az ott reggeliző-kávézó társaságnak. Amikor kivándoroltam onnan akkor már ki tudtak fizetni egy egész doboz cigarettát. Most se ott sem itt a másik felén nem kávéznak, de a Pipa kocsmában sem isznak hosszú lépést.

Mielőtt odavándoroltam volna (egy másik ország városában) mi, az egyetem tudomány-doktorai, a Sirano étteremben pacalt reggeliztünk utána kávéztunk, cigarettáztunk és Philozófáltunk. Most a tanítványaim tanítványai aki Philozófia Doktorok tudóskodnak „ashtray” és más kellék nélkül. Úgy döntöttem, hogy firkálok valamit.