Gergő bácsi mindig részeg volt. A város szélén volt egy háza és egy borospincéje. Nem is érdekelt, hogy a mester milyen józanon, hiszen elég jókat mondod „default mode“- ban is. (Inkább azoknak hiszek akik abban hisznek, hogy az emberi elme sosem pihen, tehát az alapállás az hogy gondolkodik) Vegyünk néhány példát azokból amelyeket a borospince előtt hallottam. „Bármely nőtől kaphatsz, ha jókor kéred“ – tanított bennünket Gergő bácsi. Apróságokkal, hogy mikor van a jókor Gergő bácsi nem foglalkozott. Próbáltuk néha elvinni a részletek felé, de hiába. Nem hagyta magát. Próbáltuk elvezetni a valószínűségszámitás részleteibe, de ő azt le se szarta. Sosem tudtuk meg, hogy mi az esélyünk ha mindig mindenkitől kérünk. Egyszer a pincéjében csőről ittunk a hordóból. Mi nem rúgtunk be, de kissé furcsán jöttünk ki a tűző napra. „Akkor is kell tudni, hogy mennyit iszol, ha nem látod“ – zárta le az eseményt Gergő bácsi. Gergő bácsi ebédlőjében, szúette komódja arra vallott, hogy mégis vannak kispolgári jelek körülötte. Pesten is járt többször de nem tetszettek neki az emberek akik a kedveskedés álarca mögé bújnak. Ezekről az élményeiről csak akkor tudhatunk meg valamit, amikor valamire azt mondta: „úgy megy mint Pesten a seggnyalás“
Gergő bácsi nem paraszt volt, hiszen élsportolóként sok városban járt. A bölcsességei felülkerekedtek a társadalmi-klaszterek határain. Miként sülhetnének el egy mai kispolgári asztaltársaságban azok a bölcsességek? Ha a paraszt élet mintáját látod, akkor az szerethető, vagy nem. A pék, a vasutas, a gyógyszerész, fogorvos és más naponta havi fixért güriző proli minták megkívánhatók vagy nem. Az egyetemi tanár kávéházi élete se nem szerethető, se nem utálható, hiszen láthatatlan. Vagy úgy leszel polgár, hogy örököld, vagy úgy, hogy elindulsz kispolgárként és bekukucskálsz a polgári szalonokba. Miként emészthető a kontextusváltás? Mire figyelnek az oda nem illő emberek. A következő fogalmi kereten spekuláltunk:
P.S.:
Gyermekkoromban vonzottak a „polgári” életet élők, akik kétésfélszobás belvárosi lakásukból fél szobát a cselédnek adtak, akik kávéházba jártak és első osztályú vonaton utaztak nyaralni és telelni. Utána hónapokig törlesztették az adósságukat, de törlesztés közben is ott voltak törzshelyükön a kávéházban. Akik ott és akkor úgy éltek, azok vagy színészek, vagy ügyvédek vagy főiskolai tanárok voltak. Ebből ne következtess arra, hogy minden színész, ügyvéd, vagy főiskolai tanár polgári életet élt.
