Egy kollégám fél évszázaddal ezelőtt az Óperencián túl az utcán megnézte, hogy piros vagy sárga színű dobozos cigarettát szívnak az emberek. Győzött a piros és veszített a púposteve. Hamarosan ezt tudást megvette tőle egy balkáni dohángyár és nekifogott a pirosdobozos gyártásának. Nemsokára a kávézók asztalára ciki volt nem pirosdobozos cigarettát kitenni. Ma már nem a pirosdobozos cigarettát teszed ki a kávézó asztalára, hanem az okos telefonodat. Mindegy, ugyanúgy lett kötelező szimbólum, mint a piros dobozos cigaretta. Soha senki nem kérdezett meg, hogy akarod-e. Akartad a pirosdobozost… Ha most megkérdeznénk, akkor akarnád, hogy akarod-e az állandó elérhetőséget azt mondanád igen. Igenis a főnököm, alattvalóm, haverom, ellenségem, szeretőm, rühellőm bármikor bárhol érjen el.
Fél évszázaddal ezelőtt, amikor az egyetemi tanár heti kétszer negyvenötpercet tanított, hallottam az öregektől, hogy holnap otthon dolgozom. Egy év múlva kiderült, hogy dolgozott-e otthon. Valakinek kiadták a könyvét- tehát dolgozott otthon. Valaki megcsinálta a kék és rózsaszínű bilik kutatását, tehát nem otthon, hanem máshol dolgozott. Valakiről az otthondolgozók közül semmi hír nem érkezett. Akik otthon vagy a kávéházban könyvet írtak megértették egymást. Akik alamizsnáért piacot kutattak megértették egymást és teljesen hülyének tartották azokat, akik otthon vagy a kávéházban költik a pénzüket és könyveket írnak. Akik az egyetem épületében szobáról szobára jártak nem értették sem a könyvírókat sem a piackutatókat.
Nem is hiszed, hogy milyen mély piacolásfilozófia kell az előző néhány sor megértéséhez. Ha megvan, akkor olvasd tovább. Úgy tűnik, hogy értelmetlen kutatni a piacát annak, hogy iroda, otthon vagy felemás. Az esztergályos inkább odamegy az esztergapadhoz, aki meg számolótáblába szöveget ír az inkább hazaviszi a számolótáblát. Akik szobáról szobára járnak azok okoseszközökön nézegetik egymás hátterét.