A kisipar képes volt egyedi „testre-szabható” cuccokat gyártani, hiszen minden mester más mesterművet alkotott. A nagyipar lényege a tipizáció és standardizáció, ami meghozta a mesterek tipizálását is. A nagyiparban eleinte volt ilyen és olyan cipőt, biciklit vagy bútort gyártó. A globalizáció meghozta, hogy világszerte egyformák lettek a cipők, biciklik és bútorok, ami a mestereket lecserélte. Ha minden gyár egyforma, de legalábbis arra törekszik, akkor az ott dolgozók is egyformák kell, hogy legyenek. Ebből következik, hogy a képzés is azonos kell, hogy legyen. Eljutottunk odáig, hogy nincs mesterképzés, hanem mindenhol egyforma tanító, egyforma tananyaggal, egyforma szakembert igyekszik előállítani.
Intró:
Eisemann Mihály – Holdvilágos Éjszakán (részlet)
Előadó: Liszi Melinda és Nagy Róbert