Az ezredfordulón írogattuk a transzdiszciplinárisról. Akkortájt Zágrábban okítottam és semmi sem volt természetesebb, mint hogy ott adjuk ki Mester és inas könyvet. Tíz évvel később volt szerencsém és megvalósíthattam álmaimat. Ma az állomból valóság lett. Itt van féltucatnyi inas, aki végig csinálta.
Most úgy vagyok, mint amikor a képcsarnokban odamegy egy bácsi az egyik festményhez és ráfest valamit. Azonnal ugranak az őrök, és nagyon megverik. Később a nyomozó megkérdezi a bácsit, hogyan engedheti meg magának, hogy más műalkotásain firkáljon. A válasz: Hát az nem másé, mind, ami ott ki van állítva, azokat én festettem, és az egyik nem tűnt elég szépnek, gondoltam megjavítom.
Roberto Goizueta, a Coca-Cola egykori vezérigazgatója azt mondta, hogy nincs veszélyesebb annál, aki jó az ötletei eladásában, de nincs benne valódi ötlete. Ennyi idő után belenyúlok régi alkotásomba, hiszen most, hogy látom a képcsarnokban, nem tudok belenyugodni: Hozzá kell pingálni valamit!
Ugyanannyi valódi ötlete kell, hogy legyen a mesternek mint az inasnak.
