Camille Pissarro festményei főleg a Montmartre Boulevard mindig számtalan gondolatot ébreszt bennem. Rengeteg ember és fiáker. Sehol egy önvezető autó. Nem is festhette, hiszen önvezető autót nem láthatott a művész. Nem találták ki? Az is lehet, hogy kitalálták, de a kitalálót kerékbe törték a fiákerosok, de az is lehet, hogy mások. Ha a fiákerosok tiltakoztak volna akkor tudnánk a találmányról. Talán azok törték kerékbe a feltalálót akik nem találtak fel semmit, csak bütykölték a fiákert. De az is lehet, hogy később találták fel az önvezető autót.
Harmincegy évvel ezelőtt így nézet ki a mesterséges intelligencia alapú szakértőrendszerem, amely segítségévévle egy tízezer embert foglalkoztató vállaltból kirúgtak kétezret:
Ez volt a fiáker. Utána ezerkilenszázkilencvenhat késő tavaszán Balatonkenesén kitaláltam egy jobbat. Nem a fiákerosok törtek kerékbe.
Valamikor fizettek a konferencia előadásért. Most mi fizetünk, hogy előadjunk. Valamikor fizettek az írásért. Most mi fizetünk, hogy írhasunk. Valamikor nem volt muszáj írni, most muszáj. Valamikor a tanárnak muszáj volt tanítani, most nem. Valamikor tudták, hogy a szolga, nem rabszolga... Valamikor az imitátorok kicsinálták a kitalálókat. Most is.
A többszázéves párizsi, moszkvai és szentpétervári széles utcákon látszik, hogy ki készült világváros építésre, ahol majd akkor járnak önvezető autók, ha... A kérdés, hogy mikor tanulhatják meg az iskolákban a holnapra kész tudást. Majd, ha megtanulnak tanulni!
Néhány hete ismét megmutattam, a tegnapra, mára és holnapra szükséges tudás tanítását.
A második ablkra itt-ott már van példa:
P.S.:
A baj akkor kezdődött, amikor 1996 őszén a Ferencvárosba megérkezett Londonvárosból, a londonvárosi fiákerbütykölő Marynéni, és meglátta a balatonkenesén született alkotásomat. Vagyis, nem az volt a baj, hogy csodálkozotttalálmányomon is és azon is egy kis golf 3 autóm volt, hanem az, hogy azt mások is látták.
