"Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen… meg beteg.” (Hofi)
Az inasnak ugyanolya kényszer kiszabadulni a „fészekből” (olvasd: műhelyből), mint a mesternek. Nincs olyan hülye, aki megszökik a jótól. Az csak annak tűnik úgy, akitől megszabadultak, hogy a szökevény hülye. Abból, hogy valamikor, valahol, valakivel jó, nem következik, hogy állandóan is jó. A szökevény inasnak és mesternek is változnak az elvárásai, de gyakran a valamikor kielégítőnek tűnő kiút, itt és most egy egyirányú zsákutca lett.
Ha minden mester-inas kapcsolat életfogytiglani lenne, akkor az inas sosem állhatna "saját lábára". Olyan négy évnyire tippelem az egészséges kapcsolatot. A "két mester egy csárdában" működésképtelen, hiszen akkor az nem mester-műhely, hanem szeériagyrtása. Lehetnek beteg kapcsolatok, amelyeknek jót tesz, hogyha rövidebb ideig tartanak. Vannak halva született kapcsolatok, amelyeknek jobb, ha el sem kezdődnek. A mester-inas műhely abban a pillanatban van halálra ítélve, amikor megszünnek a talányok (elfogynak a betegek).
Megszokhatatlan a semmittevés a mesterműhelyben. Ha nincs beteg (probléma) akkor lehetetlen megmutatni a gyóygítás (problémamegoldás) kusza műveletét. A többi az mind a betanítandó melós betanítása (algoritmus) a szériagyártásra.
