Hajdanvolt diákom panaszkodik, hogy egy moziteremnyi hallgatóságnak meghívott egy előadót, aki azt hirdette magáról, hogy ő naprakész a mesterséges intelligenciából. A szereplés után diákom az előadó helyett pirult. Nekem gyanús az, aki naprakész abból a témából, ami tegnapelőtt volt új. Magasztalni a gyors sakkozó gépet bármely „filléres sajtó” (penny press) másodosztályú tanonca is képes.
Ha én melltartókat kívánnék árulni a boltomban akkor annyit kellene tudni, hogy azt a nők vásárolják. Tudom, hogy vannak okoskodók, akik azt mondják, hogy férfi is vásárolhat ajándék melltartót, de azt is illik tudni, hogy ilyen ajándékra a nők legritkább esetben vágynak. Ha én mesterséges intelligencia alapú cuccot kívánnék árulni a boltomban akkor annyit kellene tudni, hogy azt azok veszik, akiknek nem a tárolt tudás mennyiséggel, hanem annak gyors munkába állításával van gondjuk.
Bő tíz éve, a mesterséges intelligencia két divatholmija között, amikor (se már sem még) senki sem akart gyors hasznot felhajtania cuccból, megmutattam diákjaimnak a Törököt. Nem kell a mesterséges intelligenciának nagyobb kapacitás, mint amekkora az embernek van. Pontosan annyi kognitív sémát kell tárolni amennyi az embernek lehet egy területen. Ha a vállalat legjobb beszerzőjének „Töröknek” ezeregynéhány kognitív sémája van akkor nincs honnan hozni többet. A mi Törökünk gondja, ugyanaz, mint a Maria Terézia korabelinek. Az ezernyiből ott és akkor csak hetet tud kihozni az emlékezetéből. Törökünknek a visszaemlékezést kell mesterségesen megcsinálni.
