Talán igen, talán nem

Maria Terézia korabeli mesterséges intelligencia

Hajdanvolt diákom panaszkodik, hogy egy moziteremnyi hallgatóságnak meghívott egy előadót, aki azt hirdette magáról, hogy ő naprakész a mesterséges intelligenciából. A szereplés után diákom az előadó helyett pirult. Nekem gyanús az, aki naprakész abból a témából, ami tegnapelőtt volt új. Magasztalni a gyors sakkozó gépet bármely „filléres sajtó” (penny press) másodosztályú tanonca is képes.

Ha én melltartókat kívánnék árulni a boltomban akkor annyit kellene tudni, hogy azt a nők vásárolják. Tudom, hogy vannak okoskodók, akik azt mondják, hogy férfi is vásárolhat ajándék melltartót, de azt is illik tudni, hogy ilyen ajándékra a nők legritkább esetben vágynak. Ha én mesterséges intelligencia alapú cuccot kívánnék árulni a boltomban akkor annyit kellene tudni, hogy azt azok veszik, akiknek nem a tárolt tudás mennyiséggel, hanem annak gyors munkába állításával van gondjuk.

Bő tíz éve, a mesterséges intelligencia két divatholmija között, amikor (se már sem még) senki sem akart gyors hasznot felhajtania cuccból, megmutattam diákjaimnak a Törököt.  Nem kell a mesterséges intelligenciának nagyobb kapacitás, mint amekkora az embernek van. Pontosan annyi kognitív sémát kell tárolni amennyi az embernek lehet egy területen. Ha a vállalat legjobb beszerzőjének „Töröknek” ezeregynéhány kognitív sémája van akkor nincs honnan hozni többet. A mi Törökünk gondja, ugyanaz, mint a Maria Terézia korabelinek. Az ezernyiből ott és akkor csak hetet tud kihozni az emlékezetéből. Törökünknek a visszaemlékezést kell mesterségesen megcsinálni.

 

Keresünk problémát a valóságban

Bajnokcsapat

Hatvan éve Fradi drukker vagyok. Most könnyű! Persze legkönnyebb akkor volt amikor a döntőben megvertük a Juventust.

Ennek a szezonnak van egy különlegesége. Minden meccset megnéztem. Nem volt izgalmasabb csábítás az utóbbi kilec hónapban, mint bámulni a képernyőt. Lényeges tudni, hogy a meccseket egy könnyen elérhető csatornán közvetítették. Nem kell a szezon előtt megtipelni, hogy melyik csatorna miként lobbyzik, és előre befizetni arra az "újszülött kedvenc" csatornára. Kerek ötven évvel ezelőtt történt meg utoljára, hogy ennyi meccset megnézek. Közben mindig akadt valami izgalmassabb. Az sem biztos, hogy néztem lehet, hogy csak hallgattam

Ebben a szezonban más meccseket is megnéztem, és a második kedvenc csapatom a Paks volt.  Azon spekulálok, hogy félévszázaddal ezelőtt is volt kedvenc kisvárosi csapatom a Dorog. Az akkor kisvárosok - ipari (bányász és kohász) felegvárak - csapatai eltüntek. Most nincs Dorog, Ózd, Komló, Salgótarján, Dunaujváros. Semmi sem változott, most vannak más kisvárosok. Erős háttér nélkül nincs NBI-es foci. Akkor valamivel több városnak volt csapata: Pécs, Szeged, Győr, Szombathely (Debrecennek akkor se volt most sincs). Nos ezek ma nincsenek.

totális torzított valótlanság

Mick Jagger egy interjúban arról mesélt, hogy nem tudja megírni élete történetét, hiszen az nagyon sokat kivett volna belőle, ha újraéli a régi emlékeit, érzelmeit, a sikerei mellett a kudarcait.

Vannak dolgok, amelyek természetellenesek és nagyon sokat kivesznek belőlünk. Néhányezer éve megtanultunk színházi előadást nézni. Ülünk a lelátón, néhányszáz néző társaságában, és látjuk, haljuk a színészeket. Tudjuk, hogy Desdemona meghal, de az őt játszó színésznő nem. A színésznőt mindegy, hogy az első vagy a huszonegyedik sorból látjuk és halljuk. Látjuk, hogy ott van előttünk: százhatvan centi magas és negyvennyolc kiló. Sok száz éve nézünk hangversenyeket, ahol látjuk a muzsikusokat. Száz éve járunk stadionokba meccsekre, és néhány tízezer néző társaságában látjuk a huszonkét játékost. Nagyon kevesen vagyunk akiknek a a városi kávéházak délután öttől este tízig naponta ugyanazokat az örökzöldeket játszó bárzongoristája hiányzik.

A ma élők, életük első pillanatától kezdve évente néhányszor másfél óráig a moziban láthattak filmeket, amelyekben az óriási vásznon kétméter átmérőjű fejek ordibáltak, lövöldöztek, szeretkeztek. Nos, ez már nem a valóság.

Másként torzított valóság volt hatvan évvel ezelőtt a tv. Itt kétcentiméteres fejeket és négycentiméteres testeket láttunk, akik mozgása és mondókája úgy-ahogy meg van rendezve. Huszonéve ezek a valótlan alakok átköltöztek egy még kisebb képernyőre, és nincsenek megrendezve. Ezeket sokkal többet bámuljuk, mint azokat a tv-ben. Nagyon sokat kivesz belőlünk ezeknek valótlanságoknak, plusz agresszív reklámoknak a bámulása. Ennek ellenére megteremtette a függőséget.

Kicsit hirtelen jött a totális torzított valótlanság, amitől függők lettünk. Teljesen kizártuk a valóságot. A szagtalan íztelen ember fejével tele van a pici képernyő. Se mi sem megrendezett színdarabb hősei nem vagyunk. Se nem éljük ujra életünket, se nem éljük új életünket. Nagyon sokat kivesz belőlünk. Majd ezer év után megtanuljuk ezt is lecserélni mint a színház- koncert- vagy meccslátogatást.

(Nem)Tudom szeretni

Megnéztem néhány szótárat. Úgy írják, ahogy sejtettem. A RATIO szó a számok arányt vagy viszonyát jelenti. Tehát a „ratio-nal” a tények közti kapcsolatról szól. A többi minden „ir-ratio-nal”. Abba most ne menjünk bele, hogy mit (nem)tud ezzel kezdeni a kétértékű logika. Harminc év után kénytelen vagyok hozzányúlni a tudásfajták modellemhez, hiszen rájöttem, hogy az „ir-ratio-nal”-ból (kifejezhetetlen két egész szám arányaként) is kettő van. 

Az a sejtés, hogy egy embert szeretek, és az, hogy szeretem egy vörösbort két különböző dolog. A (nem)tudom szeretni-nek tehát két valóságértelmezése lehet. Az egyik tudás a sejtésből a másik a emlékezetből származik.

„Akkor sem kapunk valós képet a világáról, ha egy szoba sarkába húzódva egész nap szent könyveket bújunk. Az sem elegendő – sőt veszélyes is lehet –, ha pusztán személyes tapasztalatainkra támaszkodunk.” (Potter, 2017: 44)

Első tizenkét évemben az intézmények adták meg a tudást, amely messziről tisztának tűnt. A következő ötvenhat évben a sejtések és a megtapasztalások voltak a tudásom forrásai. Most az utóbbi évben ismét a tekintélyek lettek a tudás forrásai. Ismét megmondják, hogy este nyolckor, vagy tízkor vissza kell vonulni a megtapasztalásoktól és sejtésektől. Sosem fogja megérteni a világot az aki azt mondja, hogy akkor is szabad vagyok hiszen dönthetek arról, hogy Bibliát olvasok, bajnokok ligája meccset nézek és azt a bort iszom amit megvehetek a sarki fűszeresnél záróra előtt.

forgatókönyv vagy szamárvezető

A szárnyakkal.. könyvemben megírtam. Az előadásimra megcsináltam kéttucatnyi képet.

A többit a képzeletdre bízom...

Rábeszéltek, hogy csináljak könyvemből és bemutatómból három szamárvezetőt azoknak, akik sokalják végigolvasni és átgondolni könyvemet.

Öregszem? Puhulok? Mindkettő? Valami harmadik, vagy negyedik? Mindegy! Ugyanúgy ahogy a halnak mindegy, hogy horoggal, hálóval vagy dinamittal fogod meg. Így iy úgy is megeszik és aztán... Beadtam a derekam és már az egyik szereplőnek megírtam a szamárvezetőt. Most írom a másiknak. Sejted, hogy a megrendelő sorvezetőnek becézi - az talán nem olyan durva.

Most megpróbálok magamnak benyalni. Kevesebb undorral csonkítanám meg könyvemet, ha ezeket forgatókönyveknek nevezném? Nem fog menni, hiszen ebben a drámában lehetetlen profi színésznek adni a forgatókönyvet.

megszokhatatlan

"Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen… meg beteg.”  (Hofi)

Az inasnak ugyanolya kényszer kiszabadulni a „fészekből” (olvasd: műhelyből), mint a mesternek. Nincs olyan hülye, aki megszökik a jótól. Az csak annak tűnik úgy, akitől megszabadultak, hogy a szökevény hülye. Abból, hogy valamikor, valahol, valakivel jó, nem következik, hogy állandóan is jó. A szökevény inasnak és mesternek is változnak az elvárásai, de gyakran a valamikor kielégítőnek tűnő kiút, itt és most egy egyirányú zsákutca lett.

Ha minden mester-inas kapcsolat életfogytiglani lenne, akkor az inas sosem állhatna "saját lábára". Olyan négy évnyire tippelem az egészséges kapcsolatot. A "két mester egy csárdában" működésképtelen, hiszen akkor az nem mester-műhely, hanem szeériagyrtása. Lehetnek beteg kapcsolatok, amelyeknek jót tesz, hogyha rövidebb ideig tartanak. Vannak halva született kapcsolatok, amelyeknek jobb, ha el sem kezdődnek. A mester-inas műhely abban a pillanatban van halálra ítélve, amikor megszünnek a talányok (elfogynak a betegek).

Megszokhatatlan a semmittevés a mesterműhelyben. Ha nincs beteg (probléma) akkor lehetetlen megmutatni a gyóygítás (problémamegoldás) kusza műveletét. A többi az mind a betanítandó melós betanítása (algoritmus) a szériagyártásra.

negyedikhónapnegyedike

44-évvel ezlőtt reménykedtem, hogy a következő SZ-ben jobb lesz, mint az előző SZ-ben. Jó lenne most ismét 44-évvel később 4. hónap 4-én belépni a városba, amelyet huszonkilenc évvel ezelőtt 4. hónap 4.én otthagytam és északra mentem, de az is lehet, hogy nem. Volt még néhány lényeges 4.hónap 4. Minden 4. hónap 4. után jobb lett. Most se északra, se délre, se keletre sem nyugatra nem akarok menni. Most 4. hónap 4-én körbe-körbe megyek a sokemeletes házak között és sehova se megyek, habár van jogosítványom.

Talán holnaptól is jobb lesz. Ne fosszál meg a Mikulásomtól, Jézuskámtól, Nyuszimtól. Remélem, hogy kiszökhetek a világból, ahol "...a részvényesek arra gondolnak: Elég pénzt kell összeszednem, hogy elzárjam magam a világtól, amelyet azzal teremtek, hogy ily módon keresek pénzt." (Douglas Rushkoff) Olyan világot akarok, itt és mindenhol, ahol van humor. Akarom, hogy legyenek új dolgok és azokat úgy mutassák be mint Steve Jobs. A termékbemutatón 4000 ember előtt, kikereste a közeli Starbucks kávézókat és egyet találomra felhívott. Az udvariasan bejelentkező hölgynek bemutatkozott. A válasz egy nagy csönd volt. Jobs 4000 csésze tejeskávét rendelt elvitelre. A hölgy köpni nyelni nem tudott, mire Jobs megnyugtatta, hogy csak viccelt, rossz számot hívott és szép napot kívánt neki.

Antifragilis sarki-fűszeres

Ha a sétám túlvisz a sokemeletes házakon, akkor földszintesek közé kerülök. Az egyiken egy megható táblát látok. A „sarki-fűszeres” közli, hogy nyugdíjba megy és megköszöni az embereknek, hogy nála vásároltak.

Kavarog a múlt. Útállom, de nem tudok megszabadulni az emlékektől. Ismét hátra nézek, vagyis seggel nézek a jövőbe. A sarki-fűszeres tudta, hogy kinek melyik cigi, bor, sör, kenyér, óvszer a kedvence. A sarki-fűszeresnél meg lehet beszélni a Nyíregyháza-Békéscsaba röplabda meccset. A sarki-fűszeres talált neked takarítónőt a lakásodba. Ez a ma nyugdíjba készülő sarki-fűszeres akkor születhetett amikor az első ŐN-KISZOLGÁLÓ, ahol kiszolgáltattad önmagadat a vásárlási kényszernek.

Ez volt az első őn-ki-szolgáló amit láttam, és ma is olyan undorral nézek rá a képre mint akkor a vlóságra.

A ma nyugdíjba készülő, akit sosem láttam, túlélte a kegyetlen vásárlási kényszer minden ütését. Sőt a multi ütések erősítették. Isten éltesse még sokáig. Kihagyhatatlan a töprengés. Vajon mi "sarki-tanárok”, akik túléltük az ön-kiszolgáló iskolaórákat, tovább adjuk-e prédikálási hajlamunkat, vagy kitesszük a megható tábált az ajtóra és kiírjuk: köszönjük, hogy nálunk vásároltatok.

mellé dobni szabad

Mellé dobni szabad, de rosszul, rosszkor, rossz helyről dobni az tilos.  Ezt csak a mester szintű edzők tudják. Ahhoz, hogy jól, jókor, jó helyről dobjál ellenfél is kell! Ha az ellenfélnek is mesteredzője van akkor majd a szerencse dönt.

A „honnan tudod” című könyveben a következő tekintélyeket sorolja fel:

Itt aztán minden van, ami kijöhet a csövön. Talán azt is mondhatnám, hogy bárhonnan tudhatod, hogy mikor miként dobjál be valamit. Avítt rögeszmém: csak a mester mellett inaskodó tudhatja. Divatos és kényelmesebb, hinni az „érzékekben”, mint évekig tűrni a mester pofonjait.  Ez vonatkozik az ötlet bedobásra is? Úgy látom, hogy igen! Hajigálnak sok mindent azok is akik megkímélték magukat a megalázó inaskorszaktól.

Nem látom a különbséget a statisztikász és a régész között. Mindkettő valamire kíváncsi a múltból. Tehát ha a régészek elég mélyen bányásznak az adatbányában, akkor találhatnak harmincötezer éves rajzokat és háromezerötszáz éve írásokat. Egy dolgot nem tudnak: ha máshol bányásztak volna, akkor találhattak-e háromszázövet évvel ezelőtti írást.