„Minden jó, ha a vége jó” – de ez nem elég jó mondás ide. Sokkal jobb a német: „Zucker kommt zuletzt”
Évtizedek óta azon siránkozom, hogy a doktori iskolákból el kellene tüntetni a "legyünk már túl rajta" (impotens-támadás vs. impotens-védekezés), vagy a "rúgjunk bele még egyet" (dühös-támadás – dühös-védekezés) párosokat. Valamivel kényelmesebbek az impotens, mint a dühös emberek. A baj, hogy egyik sem illik bele egy sokéves munka végébe.
Végre megtörtént: Frappáns kérdésekre dörzsölt válaszok.
Ehhez csak kérdező és válaszoló kell. Kedden végre ez is megvolt (hivatalos nevén "preliminary defense"). Évek óta hiányolom a (műhely)vitát. Valójában itt sem lehetett vita. Mikor is lehetne vita? Talán akkor, ha a támadó találna valami tiszteletreméltót a védekező négyéves munkájában, a védekező viszont találna valami tiszteletreméltót a támadó huszonnégyéves munkájában. Addig amig a bírálat és megvédés szófordulatok élnek ez nem történhet meg. A csúcs az, ami kedden megtörtént: Frappáns-kérédsek dörzsölt-válaszok. Ez még nem a cukor, hiszen ez még csak majdnem műhely, de nem is a keserűsó, amely után kirohanunk...
