Az említett leporolt könyvben, aláhúzva, sorkiemelővel átfestve, felkiáltójelezve, szamárfülezve: „Így túl gyakran az maga a probléma, hogy formába öntsük – és hogy az a probléma, amit megfogalmaztunk, valóban az probléma-e, amit formába akarunk önteni.” (Popper – lent eredetiben). Most kézzel is átmásolva! Vajon ennyi elég-e? Az sem mindegy, hogy a (valahogy)meghatározott tudáshiányt megtapasztaltuk a praxis(unk)ban vagy az olvasnivalóból tűnik tudáshiánynak.
Ebben a pillanatban szabad a gazda. Megkezdődhet az intellektuális maszturbálás és onanizálás. Mindenki kedve, vagy éppen más kedve szerint keveri a probléma, kutatási kérdés, és ki tudja még milyen fogalmakat. Hab a tortán, amikor egyik nyelvről a másikra fordítják a meghatározatlan fogalmakat.
Most, hogy már nem csak olvasóimat, haenm magamat is elvesztettem, megpróbálom Tininek tisztán megmondani:
Ha a valóságban meglátsz egy ellentmondást a meglévő és a szükséges tudás között és a könyvészet után sem találsz megoldást akkor fogjál neki a puhatolódzásnak.
P.S.:
Az első részben hoztam a könyv mottóját: "Régi meggyőződésem, hogy a filozófiának vannak valódi problémái, amelyek nem csupán helytelen nyelvhasználatból eredő talányok." (Karl Popper). Nos, nekem meggyőződésem, hogy minden gond a nyelvhasználatból származik, hiszen ez határozza meg a gondolkodást. Nem csoda, hogy zűrzavar van. Lásd a mester is sok olvasatban használja a probléma és az elmélet szavakat
