Hét bejegyzés lett. Sok vagy kevés? A profinak sok, hiszen ő ránézésre megmondja, hogy a doktorandusz magáévá tette-e azt, amit egy inas magáévá tehet. A kezdőnek semennyi sem elég, a haladó bírálónak talán ez a hét elvárás elegendő lesz. A hetedik a korlátjaink felismerhetősége! A hetedik a korlátok felismerhetősége! A Szárnyakkal... című könyvemben az antagonista Limi, a limitált gondolkodó. Itt most Tini korlátjain van a hangsúly. Pontosabban azon, hogy ha Tini felismeri a valóság megragadhatóságának korlátjait, akkor ő nem limitáltabb mint amennyire kényszerítve van.
Majd valamikor bemehetek az étterembe. Most nem. Ennyit kell felismerni és tisztába tenni. Tükröt állítani a valóság elé az kevés!
Az én korosztályomban a fiúk, vállig érő hosszú hajat viseltek. Óriási különbségek voltak a zsíros és a mosott hosszú hajúak között. Fiaim korosztálya borotváltatta a fejét. Óriási különbségek voltak azok között, akik teljesen és akik nagyrészben borotváltatták. Látni valami saját meglévő sémáink nyomán az egy erős korlát, hiszen másnak másmilyen sémák szűrik meg a valóságot. Apáim sémáiba nem fért bele a hosszúhajú férfi.
A gondolkodónak ami látható, az pontosan az, ami láthatatlan a karaoke világban, az un. „hot topic” vagyis „egynyári sláger”. Aminek se múltja sem jövője sincs az igaz(olha)tatlan. Múltjuk nincs, tehát a mai világban a toronyőrök (szerkesztők) szemetesládájában kötnek ki.
Innen a hetedik nekirugaszkodásból tisztábban mondom Tininek:
A valóság egy részét látjuk. Nem tudhatjuk, hogy mit nem láthatunk, de tudhatjuk, hogy talán van más is mint amit ott és akkor látunk.
