Ha Popper vergődik, akkor mi sem lehetünk mentesek alóla. Kikerülhetetlen a valóság, amely két világból áll. Az egyiknek a csúcsa a jelentéssel bíró fogalmak, a másiknak a csúcsa az igazság. Az első világ sosem fogja feladni a törekvést, hogy az ő tevékenykedésüket is besorolják a levezetésekre redukálható igazságok közé.
Néztem amikor veterán pingpongozók két labdával játszottak. Csodálkoztam erre ők azt mondták, hogy az nem nehéz. Nehéz három labdával játszani. El sem tudom képzelni mi lenne, ha a kosárlabda pályára bedobnék még két labdát. Milyen az a világ, ahol két fogalommal zsonglőrködünk. Nekem Olyan csömörletes, mint egy intimbetét reklám.
Azt mondom "tisztábban" Tininek hogy:
A természetről lehetnek elméletek. A társadalomról lehettek fogalmi keretek. Mi annyit tudunk amennyit definiálni tudunk ők annyit tudnak amennyit le tudnak vezetni
Most ez tényleg olyan bonyolult amitől Popper fél? „...sosem kívánatos túl sok erőfeszítést tenni azért, hogy öncélúan növeljük a precizitást – különösen a nyelv precizitását –, mert ez a törekvés álltalában csökkenti a szöveg világosságát, és csak idő és energiát vesztegetünk...” (Popper, 1998:25)
P.S.:
Íme Popper angolra fordított elképzelése.
...és az angol fordításról és a német eredetíről készült fordítás:
P.S. II
Eredetiben: "I have long believed that there are genuine philosophical problems that are not mere puzzles arising out of the misuse of language."
Szegény fordítónak sikerült összekeverni a puzzle és a mystery fogalmakat, és magyarul rejtély lett. Óriási tévedés: a rejtvénynek van egy helyes megoldása, a rejtélynek nincs egyeteln helyes, de van rengeteg ott és akkor elfogadnató megoldása. Igenis szarakodni fogok a nyelvvel továbra is. A fordító a 133. oldalon magyarázkodik, hogy nála a puzzle-nak más olvasata van. Mindegy szétválaszthatalan a két világ amit tapasztalunk.
