Bő félévszázaddal ezelőtt valódi kincs volt egy asztmás nagymami. Újbelgrádi, újzágrábbi, újszarajevói, újbudai és újpalotai lakásokat hozott egy orvosi igazolás. Tudom, ezek nem a te, hanem a szomszédok ősei, de akkor is voltak. Rengeteg ilyen lakást láttam az említett újhelyeken. Pici volt a konyha, de akkora sem kellett. Tudom a te családfádban nincsenek olyanok, akik nem tudtak főzni, azok a szomszédok voltak. Múlt az idő és kiment a divatból a konyhátlanság. Amikor az óperencián túl a tv-ben főzőműsorokat láttam, nem is sejtettem, hogy sokaknak ma milyen jót tesz. Képzeld el, hogy most bezárva nem lenne „fúlextra” konyhád. Ne is törekedj, elképzelhetetlen. Fel vagy készítve, hogy teljesítsél valamit.
Úgy tudom, hogy a műhelyben sem alul- sem felül-teljesíteni nem lehet. Ha a gép ritmusa három csavar becsavarása percenként, vagy egy csirkeszárny levágás ötvenöt másodpercenként, akkor se többet se kevesebbet nem szabad. A buszsofőrnek, ha egy tucat megállója van, akkor se többet se kevesebbet nem lehet teljesíteni.
A „fúlextra” konyhád és a „fúlextra” írógéped az más. Azzal lehet túlteljesíteni. Most annak adnék különös teljesítémentesítő jutalmat, aki egy hétig egyetlen fazekat nem vesz elő és egyetlen sort sem ír sehova. Képzeld el, hogy te ott nem csinálsz semmit én meg itt nem csinálok semmit. Csak simán unatkozunk, és hagyjuk, hogy a lelkiismeretünk szétmarcangoljon.
Nem kell a húsvéti sonka mellé tormát reszelni! Ok! De levelet sem kell írni arról, hogy reszelt tormát vásároltál és a „fúlextra” konyhádba bevitted. Sőt még a fénykép sem érdekel, amelyen vigyorogsz egy üveg reszelt tormával a kezedben.
