Úgy tanítom, hogy aki hátra néz az seggel megy a jövőbe. Egyszer egy lektor átírta: tolat a jövőbe. Nem ugyanaz az üzenet, de mindegy. Szóval, most hogy besötétedet, én is a világosságot a múltban keresem.
Anyám korosztálya a Burda újság közepéből kivette a szabásmintát, megvarrta a ruhát és a hétvégén elment egy másodosztályú "kerthelységbe" vacsorázni és táncolni valamilyen ZárayVámosi-imitációra. Akkor nem volt kínai bolt, és a szegények kénytelenek voltak maguknak megvarrni. A nagyon szegényeknek nem is kellett, hiszen nem volt szombatesti kiruccanás. A gazdagok megvették készen vöröscsillag ruhagyártól. Semmi sem változott. A gazdagok megveszik a szegének szabdalgatják a nagyon szegények lesz@rják. Szóval akkor tolatunk vagy nem. Vagy csak ülünk/állunk egyhelyben. Nem is toporgunk.
Negyedévszázadig azt láttam, hogy a diák fél a tanártól. Utána negyedévszázadig azt láttam, hogy a tanár fél a diáktól. Egyszerű: az fél, akinek nincs mit felvenni a táncra! A "mi burdánk" nem ad mintát a tanításra, hiszen divatjamúlt. A "mi burdánk" nem ad mintát a cikkírásra, hiszen nincs elképzelés.
Van egy régi nóta: "Talán jó volt, talán nem./ Talán tetszett, talán nem./ Talán szép volt, talán nem./ Talán örülsz, talán nem." Tekerjük meg egy kicsit.
- Talán jó volt, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
- Talán tetszett, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
- Talán szép volt, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák megy halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
- Talán örülsz, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák megy halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
Mi lenne, ha a tanárt kiselőadás-hallgatónak neveznénk?
