Talán igen, talán nem

romantika

A felvilágosodás bukása után a csalódottak belekapaszkodtak a romantikába. A nagy dolgok megértését csak a művészet által vagyunk képesek megérteni. A megértést talán legegyszerűbben ábrázolja egy ceruzarajz. 

1967-ben korosztályom énekelte: „all you need is love”, de ezt a ma negyvenes éveit taposó gyermekeink nem látták. Gyermekeink az látták tőlünk, hogy „all you need is money”. Azt sem látták gyermekeink, hogy 1968-ban a párizsi utcákon koedukált kollégiumokat kértünk. Gyermekeink az látták tőlünk, hogy autót vásárolunk és hétvégi házakat eszkábálunk össze. Megbuktattuk saját álmainkat, saját törekvéseinket a felvilágosodásra, és most a ma negyvenes éveit taposó gyermekeink keresik az új-romantika korszakát.

Műfajom, az irodisták működtetése, is már néhány évtizede a romantika korszakában van. A kamaszkor forrongásán átvergődött stílus, amely megtalálta magát. Jól átgondolt, olvasásmentesítés. Fölösleges a filozófia, fölösleges a könyv, fölösleges a mester! Ott van elménkben az okság amivel minden magyarázható amit látni akarunk.

"Nem igazán vitatkoznak azon a kérdésen vajjon az alapelvek velünk születtek-e vagy szereztük őket... hogyan alakul és hogyan keletkezik egy közönséges elmében az okság törvénye... (Bergson, 1900)

P.S.

voltak és vannak akik a pszichológiát lélektanra fordították

burda-minta

Úgy tanítom, hogy aki hátra néz az seggel megy a jövőbe. Egyszer egy lektor átírta: tolat a jövőbe. Nem ugyanaz az üzenet, de mindegy. Szóval, most hogy besötétedet, én is a világosságot a múltban keresem.

Anyám korosztálya a Burda újság közepéből kivette a szabásmintát, megvarrta a ruhát és a hétvégén elment egy másodosztályú "kerthelységbe" vacsorázni és táncolni valamilyen ZárayVámosi-imitációra. Akkor nem volt kínai bolt, és a szegények kénytelenek voltak maguknak megvarrni. A nagyon szegényeknek nem is kellett, hiszen nem volt szombatesti kiruccanás. A gazdagok megvették készen vöröscsillag ruhagyártól. Semmi sem változott. A gazdagok megveszik a szegének szabdalgatják a nagyon szegények lesz@rják. Szóval akkor tolatunk vagy nem. Vagy csak ülünk/állunk egyhelyben. Nem is toporgunk.

Negyedévszázadig azt láttam, hogy a diák fél a tanártól. Utána negyedévszázadig azt láttam, hogy a tanár fél a diáktól. Egyszerű: az fél, akinek nincs mit felvenni a táncra! A "mi burdánk" nem ad mintát a tanításra, hiszen divatjamúlt. A "mi burdánk" nem ad mintát a cikkírásra, hiszen nincs elképzelés. 

Van egy régi nóta: "Talán jó volt, talán nem./ Talán tetszett, talán nem./ Talán szép volt, talán nem./ Talán örülsz, talán nem." Tekerjük meg egy kicsit.

1. Talán jó volt, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
2. Talán tetszett, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
3. Talán szép volt, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák megy halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató
4. Talán örülsz, talán nem: Amikor a tanár olvasott és mesélt a diák megy halgatott és tanult - úgy is hívták, hogy hallgató

Mi lenne, ha a tanárt kiselőadás-hallgatónak neveznénk?

túlszárnyalni a gép ritmusát

Bő félévszázaddal ezelőtt valódi kincs volt egy asztmás nagymami. Újbelgrádi, újzágrábbi, újszarajevói, újbudai és újpalotai lakásokat hozott egy orvosi igazolás. Tudom, ezek nem a te, hanem a szomszédok ősei, de akkor is voltak. Rengeteg ilyen lakást láttam az említett újhelyeken. Pici volt a konyha, de akkora sem kellett. Tudom a te családfádban nincsenek olyanok, akik nem tudtak főzni, azok a szomszédok voltak. Múlt az idő és kiment a divatból a konyhátlanság. Amikor az óperencián túl a tv-ben főzőműsorokat láttam, nem is sejtettem, hogy sokaknak ma milyen jót tesz. Képzeld el, hogy most bezárva nem lenne „fúlextra” konyhád. Ne is törekedj, elképzelhetetlen. Fel vagy készítve, hogy teljesítsél valamit.

Úgy tudom, hogy a műhelyben sem alul- sem felül-teljesíteni nem lehet. Ha a gép ritmusa három csavar becsavarása percenként, vagy egy csirkeszárny levágás ötvenöt másodpercenként, akkor se többet se kevesebbet nem szabad. A buszsofőrnek, ha egy tucat megállója van, akkor se többet se kevesebbet nem lehet teljesíteni.

A „fúlextra” konyhád és a „fúlextra” írógéped az más. Azzal lehet túlteljesíteni. Most annak adnék különös teljesítémentesítő jutalmat, aki egy hétig egyetlen fazekat nem vesz elő és egyetlen sort sem ír sehova. Képzeld el, hogy te ott nem csinálsz semmit én meg itt nem csinálok semmit. Csak simán unatkozunk, és hagyjuk, hogy a lelkiismeretünk szétmarcangoljon.

Nem kell a húsvéti sonka mellé tormát reszelni! Ok! De levelet sem kell írni arról, hogy reszelt tormát vásároltál és a „fúlextra” konyhádba bevitted. Sőt még a fénykép sem érdekel, amelyen vigyorogsz egy üveg reszelt tormával a kezedben.

Homály

A kosárlabda meccsek közvetítésében gyakran hallható a „homályt dobott” szókép. Elég jónak tartom ezt a szóképet és használom is. Csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy az irodista mesterek iskolájában is homályos az érdekeltek (Shareholder) és az érintettek (Stakeholder) szerepe. A leggyengébbek még a definícióval sincsennek tisztába, de őket felejtsük el, ha lehet. Mondjuk, hogy érintettek a melósok és a beszállítók melósai. Képzeljük el, hogy egyik sem részvényes, avagy érdekelt (Shareholder).

Előveszem azt, ami nincs: a köz-gazdasági tudást. Hozzáadom a tanszdiszciplináris tudásomat a valóság láthatóságáról. Mit is mond a minap megtalált könyv .  

„A társaságok tulajdonosai, a részvényesek azok, akik a legkevésbé elkötelezettek a társaság hosszú távú életképessége mellett. Ugyanis ők azok, akik a legkönnyebben kiléphetnek a társaságból - csak el kell adniuk részvényeiket, ha szükséges, kis veszteséggel, amennyiben elég okosak ahhoz, hogy ne maradjanak túl sokáig”.

A melósoknak se a tönkretett társaságnál, sem annak beszállítójánál, nincs mit eladni. Ahol az érdekelteknek is szava van ott a vállalatok nem olyan könnyen bocsátják el a melósokat, és nem teszik tönkre a beszállítókat. A szerző a következő példát hozza:

„A GM menedzsment rövid távon orientált stratégiájának gyengesége legalábbis az 1980-as évek végétől nyilvánvaló volt, de a stratégia 2009-es csődjéig folytatódott, mert a vezetőket és a részvényeseket is boldoggá tette, még akkor is, ha a céget gyengítette. A GM története üdvözítő tanulságokkal szolgál a vállalati és a nemzeti érdekek közötti lehetséges konfliktusokról - ami egy vállalatnak jó, bármennyire is fontos, az nem biztos, hogy jó az ország számára.” 

Döntéstan óráimon az etika leckében mutogatom a következő négy szerepemet:

Érdekelt és érintett ott is van. ahol nem gondolnád. Állandóan érintett voltam és sosem voltam érdekelt.

Nem csoda, hogy én is mint a köz-gazdászok kisebbsége veszélyesnek találom az érdekelteket. Őfelsége a célra-törekvő részvényes, hidegen hagy se nem irigylem se nem tisztelem az érdekelteket. Tudom, hogy van - az evolúció vagy valami más kitermelté és életben hagyta. Ennyire egyszerű, ha  képes vagy látni a valóságot a diszciplínákon túl. Viszont buta vagyok hiszen sosem értettem, hogy egy köz-gazdász Nobel emlék-díjasnak miért kell inkább egy fizika Nobel-díjasra hasonlítania, mint egy irodalmi Nobel-díjasra. Az írodalmár sosem dob homályt.

ugyanazt mondjátok, csak te tisztábban mondod (hetedik rész)

Hét bejegyzés lett. Sok vagy kevés? A profinak sok, hiszen ő ránézésre megmondja, hogy a doktorandusz magáévá tette-e azt, amit egy inas magáévá tehet. A kezdőnek semennyi sem elég, a haladó bírálónak talán ez a hét elvárás elegendő lesz. A hetedik a korlátjaink felismerhetősége!  A hetedik a korlátok felismerhetősége! A Szárnyakkal... című könyvemben az antagonista Limi, a limitált gondolkodó. Itt most Tini korlátjain van a hangsúly. Pontosabban azon, hogy ha Tini felismeri a valóság megragadhatóságának korlátjait, akkor ő nem limitáltabb mint amennyire kényszerítve van.

Majd valamikor bemehetek az étterembe. Most nem. Ennyit kell felismerni és tisztába tenni. Tükröt állítani a valóság elé az kevés!

Az én korosztályomban a fiúk, vállig érő hosszú hajat viseltek. Óriási különbségek voltak a zsíros és a mosott hosszú hajúak között. Fiaim korosztálya borotváltatta a fejét. Óriási különbségek voltak azok között, akik teljesen és akik nagyrészben borotváltatták. Látni valami saját meglévő sémáink nyomán az egy erős korlát, hiszen másnak másmilyen sémák szűrik meg a valóságot. Apáim sémáiba nem fért bele a hosszúhajú férfi.

A gondolkodónak ami látható, az pontosan az, ami láthatatlan a karaoke világban, az un. „hot topic” vagyis „egynyári sláger”. Aminek se múltja sem jövője sincs az igaz(olha)tatlan. Múltjuk nincs, tehát a mai világban a toronyőrök (szerkesztők) szemetesládájában kötnek ki.

Innen a hetedik nekirugaszkodásból tisztábban mondom Tininek:

A valóság egy részét látjuk. Nem tudhatjuk, hogy mit nem láthatunk, de tudhatjuk, hogy talán van más is mint amit ott és akkor látunk.

 

 

 

ugyanazt mondjátok, csak te tisztábban mondod (hatodik rész)

Leheltelen megtalálni mindent, ami olvasható. Tini meséli, hogy egy szigetországi előadása után az ottani egyetemen bukkant rá egy könyvre, és megvette. Kiderül, hogy ennek a könyvnek van magyar fordítása is, de azt elszalasztottam. A szerző ismeretlen volt, de a címe jó. Mégis valahogy elsiklott. Most már nem lehet venni. Nem tudom, hány példányban bátorkodtak piacra dobni, de végül is mindegy.

Vegyünk egy egyszerű példát a rossz könyvekre. Ha egyik mondatban azt állítom, hogy a kapitalizmus elveszi az emberek szabadságát, a másikban viszont azt, hogy felkínálja akkor vétettem a belső konzisztencia követelményének. Valamivel keményebb dió a külső konzisztencia. Rengeteg állítás létezik a világban. Valamelyiknek muszáj ellentmondani. Az aljyas emberek mindig találhatnak egy olyan állítást aminek ellentmondasz, és sosem tudod kivédeni magad. A külső ellentmondásmentesség elérése lehetetlen.

Ha azt mondom, hogy nagy az esély arra is, hogy holnap esik az eső, és arra is, hogy nem esik akkor az egy önellentmondás, vagyis a kijelentés belső inkonzisztenciája beteg.  Óvatosnak kell lenni Popper cáfolhatóság fogalmával. Szintén óvakodni kell a tézis-antitézis-szintézis hármas félremagyarázásával. Tininek nagyon egyszerűen a következőt mondom:

Az jó, ha másokkal nem egyezel, de az rossz, ha egyik kijelentésed ellentmondásban van a másikkal.

ugyanazt mondjátok, csak te tisztábban mondod (ötödik rész)

Popper az ő korában (nekem kortárs) el sem tudta képzelni, hogy a gondolkodó mást csinál mint egytollbólkijövőkönyvet ír és tanít. Íme a teljesítménye (mai szemmel).

 

Ez az ötödik tiztázás többszörösen nehéz. Az adatok elemzésének eljárása (methodusa), korunk gumicsontja. Ígyekszem fenkölten gúnyolni az eljárást és methodusnak csúfolom. Van ennél rosszab is. Akinek ez sem eléggé magasztos az methodology avagy módszertan szóval mutogatja hozzánemértését (bölcsességmentességét).

Diákjaimnak egy egyszerű képpel szoktam ábrázolni a valóságot:

A módszer ellen beszélni fölösleges, hiszen Feyerabend mindent megmondott. Popper diákja volt, végül mestere ellen szegült, de kétségtelen, hogy Popper inasa volt.  Blogbejegyzéseimben írogattam már a módszer ellen. 

 Innen a ötödik nekirugaszkodásból tisztábban mondom Tininek:

Nem egy új módszert keresünk, hanem új ablakot amelyen keresztül láthatjuk az eljárás helyét a problémamegoldásban. 

P.S.

Több világhírű egyetemi polgár pályafutása végén kételkedett abban, amit tett. Paul Feyerabend, Időpocsékolás című önéletrajzában úgy vélte, hogy röpködése egyik világhírű egyetemtől a másikig és a filozofálgatás helyett inkább a nőkkel töltötte volna idejét. Ez akkor lesz igazán izgalmas, ha tudjuk, hogy a háborúban megsebesült és utána impotens lett.

ugyanazt mondjátok, csak te tisztábban mondod (negyedki rész)

Ezt inkább diktáltam, hiszen lefoghatatlanok a gondolatok. Lehetetlen kézzel vagy géppel írni.

Mindenki hisz egy kicsit abban hogy őseink életét éljük. Néha az elvárások néha a minták de mindig valami múltból jövő határozza meg a mát és a jövőnket. Minden híg lélekbúvárkodás a múltadba kotorász. Felmenőink feldolgozatlan félelmei, bukott kapcsolatai nyomán élünk? Tipikus: Talán igen talán nem. Popper is kicsit-kicsit, és már nem is olyan veszélyes az indukció. Popper önéletrajzában (bal) eggyütt emlegeti a hisztoricizmust (középen) és a nyitott társadalmat (jobb)

A historizmus már cafatokban van. Sőt azt hiszem, hogy ez már a második példány. A nyitott társadalom olyan, mint huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor kijött a nyomdából. Sosem fogom elolvasni, de az is lehet, hogy egyszer igen. Valamikor belenéztem. Látom a 96. oldalon aláhúztam: "A természet tényekből és szabályokból áll és ez se nem morálisak se erkölcstelenek. Mi lehetünk morálisak vagy erkölcstelenek". Szóval a historizmus sokszor meg lett rágva, de talán most másként látom. A részek nem változnak. Találomra kinyitom és itt van a: "Newtonnak nem kellet elvonulnia a világegyetem egy távoli szegletébe, amely mentes a gravitációtól..." (113. old) Az öszkép viszont igen.Valami nagyon változik amikor a szabadságvesztésemet töltve olvasgatok. Vajon így szabadsávesztve őseim életét élem. Valamelyik ősömtől jött, hogy tűrhetetlen a hátranézés?

Popper tanainak továbbadására itt-ott található tűrhető tanár. Ha lemondok Popperról akkor már csak Bourdieu marad talpon. A reflexivitás tanítására viszont nincs vállalható tanár. Mit tanuljanak  az új Tinik a jövőben? A divatos módszert üvöltők, akikből nagy a választék, mind elhanyagolják az indukció problémáit.

Innen a negyedik nekirugaszkodásból tisztábban mondom Tininek:

A hivatalos forrásból gyűjtött múltbéli adatokkal alátámasztható a probléma létezése a múltban. Ha ez nem megy, akkor beszélgessen két-három szakértővel - több nincs is. 

ugyanazt mondjátok, csak te tisztábban mondod (harmadik rész)

Ha Popper vergődik, akkor mi sem lehetünk mentesek alóla.  Kikerülhetetlen a valóság, amely két világból áll. Az egyiknek a csúcsa a jelentéssel bíró fogalmak, a másiknak a csúcsa az igazság. Az első világ sosem fogja feladni a törekvést, hogy az ő tevékenykedésüket is besorolják a levezetésekre redukálható igazságok közé.

Néztem amikor veterán pingpongozók két labdával játszottak. Csodálkoztam erre ők azt mondták, hogy az nem nehéz. Nehéz három labdával játszani. El sem tudom képzelni mi lenne, ha a kosárlabda pályára bedobnék még két labdát. Milyen az a világ, ahol két fogalommal zsonglőrködünk. Nekem Olyan csömörletes, mint egy intimbetét reklám.

Azt mondom "tisztábban" Tininek hogy:

A természetről lehetnek elméletek. A társadalomról lehettek fogalmi keretek. Mi annyit tudunk amennyit definiálni tudunk ők annyit tudnak amennyit le tudnak vezetni

Most ez tényleg olyan bonyolult amitől Popper fél?  „...sosem kívánatos túl sok erőfeszítést tenni azért, hogy öncélúan növeljük a precizitást – különösen a nyelv precizitását –, mert ez a törekvés álltalában csökkenti a szöveg világosságát, és csak idő és energiát vesztegetünk...” (Popper, 1998:25)

 

P.S.:

Íme Popper angolra fordított elképzelése.

...és az angol fordításról és a német eredetíről készült fordítás:

 

P.S. II

Eredetiben: "I have long believed that there are genuine philosophical problems that are not mere puzzles arising out of the misuse of language." 

Szegény fordítónak sikerült összekeverni a puzzle és a mystery fogalmakat, és magyarul rejtély lett. Óriási tévedés: a rejtvénynek van egy helyes megoldása, a rejtélynek nincs egyeteln helyes, de van rengeteg ott és akkor elfogadnató megoldása. Igenis szarakodni fogok a nyelvvel továbra is. A fordító a 133. oldalon magyarázkodik, hogy nála a puzzle-nak más olvasata van. Mindegy szétválaszthatalan a két világ amit tapasztalunk.

 

ugyanazt mondjátok, csak te tisztábban mondod (második rész)

Az említett leporolt könyvben, aláhúzva, sorkiemelővel átfestve, felkiáltójelezve, szamárfülezve: „Így túl gyakran az maga a probléma, hogy formába öntsük – és hogy az a probléma, amit megfogalmaztunk, valóban az probléma-e, amit formába akarunk önteni.” (Popper – lent eredetiben). Most kézzel is átmásolva! Vajon ennyi elég-e? Az sem mindegy, hogy a (valahogy)meghatározott tudáshiányt megtapasztaltuk a praxis(unk)ban vagy az olvasnivalóból tűnik tudáshiánynak.

Ebben a pillanatban szabad a gazda. Megkezdődhet az intellektuális maszturbálás és onanizálás. Mindenki kedve, vagy éppen más kedve szerint keveri a probléma, kutatási kérdés, és ki tudja még milyen fogalmakat. Hab a tortán, amikor egyik nyelvről a másikra fordítják a meghatározatlan fogalmakat.

Most, hogy már nem csak olvasóimat, haenm magamat is elvesztettem, megpróbálom Tininek tisztán megmondani:

Ha a valóságban meglátsz egy ellentmondást a meglévő és a szükséges tudás között és a könyvészet után sem találsz megoldást akkor fogjál neki a puhatolódzásnak.

P.S.:

Az első részben hoztam a könyv mottóját: "Régi meggyőződésem, hogy a filozófiának vannak valódi problémái, amelyek nem csupán helytelen nyelvhasználatból eredő talányok." (Karl Popper). Nos, nekem meggyőződésem, hogy minden gond a nyelvhasználatból származik, hiszen ez határozza meg a gondolkodást. Nem csoda, hogy zűrzavar van. Lásd a mester is sok olvasatban használja a probléma és az elmélet szavakat