Popper az ő korában (nekem kortárs) el sem tudta képzelni, hogy a gondolkodó mást csinál mint egytollbólkijövőkönyvet ír és tanít. Íme a teljesítménye (mai szemmel).
Ez az ötödik tiztázás többszörösen nehéz. Az adatok elemzésének eljárása (methodusa), korunk gumicsontja. Ígyekszem fenkölten gúnyolni az eljárást és methodusnak csúfolom. Van ennél rosszab is. Akinek ez sem eléggé magasztos az methodology avagy módszertan szóval mutogatja hozzánemértését (bölcsességmentességét).
Diákjaimnak egy egyszerű képpel szoktam ábrázolni a valóságot:
A módszer ellen beszélni fölösleges, hiszen Feyerabend mindent megmondott. Popper diákja volt, végül mestere ellen szegült, de kétségtelen, hogy Popper inasa volt. Blogbejegyzéseimben írogattam már a módszer ellen.
Innen a ötödik nekirugaszkodásból tisztábban mondom Tininek:
Nem egy új módszert keresünk, hanem új ablakot amelyen keresztül láthatjuk az eljárás helyét a problémamegoldásban.
P.S.
Több világhírű egyetemi polgár pályafutása végén kételkedett abban, amit tett. Paul Feyerabend, Időpocsékolás című önéletrajzában úgy vélte, hogy röpködése egyik világhírű egyetemtől a másikig és a filozofálgatás helyett inkább a nőkkel töltötte volna idejét. Ez akkor lesz igazán izgalmas, ha tudjuk, hogy a háborúban megsebesült és utána impotens lett.
