Vannak dolgok, amit az emberek képtelenek megújítani. Sosem értettem, hogy egy porszívó vagy vérnyomásmérő csöve tárolhatatlan. Ugyanúgy titok mesterségem néhány alkatrészének tárolhatatlansága. Iskoláimba könyörögtem és ma is könyörgök kollégáimnak: Tegyük tisztába az alkatrészeket (fogalmakat), hogy tárolhatók legyenek. Itt van például a "tisztába tenni" fogalom. Mondják, hogy az a sz@ros gyermekre vonatkozik. Igen, de mi vonatkozik a sz@ros alkatrészekre? Nem értik, hogy nagyon drága a porszívó, ha néhány köbmétert foglal a csöve. Lehetetlen rend a fiókban, ha felét elfoglalja a vérnyomásmérő csöve. Lehetetlen a rend az elménkben, ha rengeteg helyet foglalnak a sz@ros alkatrészek/fogalmak.
A cső-veseket nem zavarja a helyzet, hiszen eladhatók a tárolhatatlan cső-vek. Egyszer egy kábelgyárban azt mondták, hogy van megoldás arra, hogy a vasaló kábelek ne pöndörödjenek össze, csak nagyon drága. Talán a cső-vesek is így vannak. Kétségtelen, hogy az én mesterségemben lenne a legdrágábba tisztába tenni a fogalmakat. Látom Shiller keményen odavág a túlspecializációnak. Helyes, egy szűk diszciplína kevés bármely valós probléma megoldására. Érdekes ábrát mutat:
Nézem a fordítást! Sosem fogjuk tisztába tenni, hogy az egyszerű "finance"-ból hogy lett ügy. A pénz-tan értelmes a pénzügy-tan tárolhatatlan mint a porszívócső. Nos, ha valahol minden a narratívákból ered akkor az a pénz, és mégis ott használnak a tudóskodók legkevesenbb narratívát. Titok marad az, hogy mi marad titok.
P.S.
"A dobos doboljon álva, hiszen akik táncolnak a ritmusra azok sem ülnek" - mondja fiam. Jót dumálunk a témáról, és azzal zárjuk, hogy vannak mindig olyanok akik nem akarják érteni.
