Talán igen, talán nem

a mérhetetlen mindörökre mérhetetlen marad

Ezek mind a Pissarro című könyvből vannak:

• "Az ebédlő tapétájában több művészet van, mint ebben a mázolmányban"
• "...voltak gazdag családok csemetéi, akik fekete bársonyzakóban és festősapkában feszítve jöttek festőművészt játszani Claude Monet ezeket a szűk látókörű sznobokat megvetőleg csak szatócsoknak nevezte."
• "nem rossz! Csak éppen túlságosan követi a modell karaterét."

Olvasgatom, de inkább nézegetem, kedvenc festőmről szóló könyvet.

A párizsi sugárutak, terek és ligetek, vagy a dieppei piactér képekein percekig tudok csodálkozni. A Boulevard Montmartre délután című festmény a nyitóképernyőm.

Először ezt akarom látni. Majd később jöhet korunk rákfenéje, a levéláradat.

Sehol sincs olyan kegyetlen gúnyolódás, mint a mérhetetlen alkotások és gondolatok birodalmában. Kell tudni valamit a párizsi művészekről. Sokat segít abban, hogy ne hőbörögjünk azon, hogy a mérhetetlen mindörökre mérhetetlen marad.

nem akarok hízelegni

"...hívjon udvarába bölcs személyeket. Egyedül ezeknek szabadjon az igazságról nyilatkozni..." (Machiavelli)

Éleselméjű! Nem egy gyakori szó. Tehát védett a kiürüléstől. "Úgy vágja mint a borotva"- szokták mondani. A bölcs szót már mindenki okádja, anélkül, hogy lila gőze lenne a fogalomról. Tehát úgy mondom, hogy az éleselméjűek fel vannak mentve a hízelgés alól. Az marad a tompa-elméjűek arzenálja. 

Hogy kerültem be a nyolc kiválasztott ember közé? "Legyen egy balkáni stílus is" - mondja Tini. Érdekes lesz látni, ha az Óperencián túliak a saját és királyságbéli finoman hízelgő tompaelméjű írások között meglátják, hogy ez a balkáni neveletlen ember, nem mindent dicsér, hanem csak a dicsérni valót.

Én neveletlen ember vagyok, hiszen sok nevelőkből kiábrándultam még az oviban és az elemiben is. Minden gátlás és hízelgés nélkül bemondom amit gondolok. Íme:

Ahány iskola, kiadó vagy konferencia szervező, annyi magyarázata van az írások „tömörítvényére” és „kibővített tömörítvényére” definiálásának. Ma az interneten az „extended abstract definition" fogalomra tizenegyezer találat van. Senki sem tudhatja, hogy más milyen definíciót ad. Így én is kénytelenek vagyok egy sajátot adni diákjaimnak. Az én olvasatomban az tömörítvény egy figyelemfelkeltő (kétszáz szó) szöveg, amely világossá teszi azt, hogy honnan (tudáshiány) hova (új tudás) jutott el a szerző. Az „kibővített tömörítvény” (ezernégyszáz szó), azon kívül, hogy megmutatja ugyanazt mind a tömörítvény megmutatja azt is, hogy a szerző miként jutott el az új tudásig. Nem állítom, hogy jobb, de azt sem, hogy rosszabb vagyok bármelyik próbálkozástól. Kételkedek azokban, akik tizenegyezerből láttak tizenegyet és valakinek behízelegnek és az övét fogadják el. Ha már behízelgek valakinek akkor az legyen Umberto Eco, és nem valami vadnyugati kollégám, aki tőlem kevesebbet olvas és talán nem is okosabb.

Titok az, hogy mi marad titok

Vannak dolgok, amit az emberek képtelenek megújítani. Sosem értettem, hogy egy porszívó vagy vérnyomásmérő csöve tárolhatatlan. Ugyanúgy titok mesterségem néhány alkatrészének tárolhatatlansága. Iskoláimba könyörögtem és ma is könyörgök kollégáimnak: Tegyük tisztába az alkatrészeket (fogalmakat), hogy tárolhatók legyenek. Itt van például a "tisztába tenni" fogalom. Mondják, hogy az a sz@ros gyermekre vonatkozik. Igen, de mi vonatkozik a sz@ros alkatrészekre? Nem értik, hogy nagyon drága a porszívó, ha néhány köbmétert foglal a csöve. Lehetetlen rend a fiókban, ha felét elfoglalja a vérnyomásmérő csöve. Lehetetlen a rend az elménkben, ha rengeteg helyet foglalnak a sz@ros alkatrészek/fogalmak.

A cső-veseket nem zavarja a helyzet, hiszen eladhatók a tárolhatatlan cső-vek. Egyszer egy kábelgyárban azt mondták, hogy van megoldás arra, hogy a vasaló kábelek ne pöndörödjenek össze, csak nagyon drága. Talán a cső-vesek is így vannak. Kétségtelen, hogy az én mesterségemben lenne a legdrágábba tisztába tenni a fogalmakat. Látom Shiller keményen odavág a túlspecializációnak. Helyes, egy szűk diszciplína kevés bármely valós probléma megoldására. Érdekes ábrát mutat:

Nézem a fordítást! Sosem fogjuk tisztába tenni, hogy az egyszerű "finance"-ból hogy lett ügy. A pénz-tan értelmes a pénzügy-tan tárolhatatlan mint a porszívócső. Nos, ha valahol minden a narratívákból ered akkor az a pénz, és mégis ott használnak a tudóskodók legkevesenbb narratívát. Titok marad az, hogy mi marad titok. 

P.S.

"A dobos doboljon álva, hiszen akik táncolnak a ritmusra azok sem ülnek" - mondja fiam. Jót dumálunk a témáról, és azzal zárjuk, hogy vannak mindig olyanok akik nem akarják érteni. 

eltűnt kuli

Robert Shiller, Narratív Közgazdaságtan című könyvében többek között magyarázza a guruló bőrönd elfogadhatóságát. Aki még emlékszik a Keletiben és a Nyugatiban a kulikra, az talán érti, hogy egy hordár mégis fennköltebb, mint a „cipeld magad” (DIY) korszak. A könyv is említi a negyven évvel ezelőtti kezdetleges kétkerekes megoldást, ami valóban sz@r volt. Mos van egy- két- és többnapos kufferom négy kerékkel.

A kuli „szabadkezet” adna és megkímélne a lépcsőn cipeléstől. Talán az sem néz ki rosszul amikor az öreg profnak cipelik a batyuját a taxiig. De nem lehet, hiszen eltűnt a kuli.

A könyv továbbá feszegeti a „hogyan gazdagodjunk meg gyorsan” mítoszoknak a hiteltelenségét. Egy másik könyvben. Taleb a meggazdagodásra a következőt mondta: “Nem jósoltam meg, csupán volt esély a bekövetkezésére.”. És máris az S-görbénél vagyunk.

A növekedés (a kapitalizmus ópiumja) mindig valamilyen újítás után történhet meg. Megtörténhet, de sosem biztos. „Lassan, kísérletezgetések mentén hibákba esve indítunk, majd dagadunk-növekszünk, végül pedig lefelé haladunk” (Handy, 2008, 82). Az állandó növekedés titka, hogy a régi emelkedő ív lecsengése előtt egy újabb ív megkezdésébe kell belefogni.

Vajon mire álltak át a kulik? Kétlem, hogy bármikor is tanulták, hogy mikor jön meg a kerék a kuffer alá. De az is lehet, hogy csak úgy eltűntek a kulik és bekövetkezett a „cipeld magad” (DIY) korszak, és arra cuppantak rá az új kuffer feltalálói. Ha olyan könnyű lenne tudni, hogy a karrierünk adott S görbéjén hol van az A pont, akkor minden hihetetlenül egyszerű lenne, és mindenki karrierje csupa fény és ragyogás lenne. Pontosan itt van a nehézség: az A pontban (amiről nem tudjuk, hogy A pont), azt látjuk, hogy minden a legnagyobb rendben. Miért is változtatnánk, ha minden ilyen jól működik?

kiürült vagy üres is volt

A „kit és mire ihlethet az iker-város” című bejegyzéseben, több mint egy évtizeddel ezelőtt írtam: Sokat bóklásztam én is a Twin-city utcáin és üvegfolyosóin, de nem emlékszem az üres esőkabát szoborra. Handyt megihlette, és egyik könyvének ezt a címet adta.

Sétálok a TF udvarában. Nincs hova leülni kávézni és elszívni egy-két cigit. Látom az oly sokszor látott szobrot. Most másként látom. Más is. 

Ráhúzták korunk szimbólumát. Most nem mentem el mellette mint Minneapolisban. Spekulálok! A melósnak mindig volt arca és méltósága, a főnököknek is. A két embertípuson kívül több közösségben akad olyan aki első látásra fontos ember, de gyorsan kiderül, hogy se méltósága se hatalma sincs. Ő az üres öltöny vagy ruha!  „Az ember valójában üres lény, üres edény, maga az üresség. Emberismeretem első lépése volt felismerni, hogy azért, ami történt, nem az embert kell felelősségre vonni, hanem meg kell keresni démonát. Háború, tévedés, félreértés, gyűlölet, irigység, hízelgés, erőszak, áltatás, féltékenység nem az emberek dolga, hanem a démonoké.” (Hamvas Béla)

Nos, továbbra is keresem a választ: Okosan butáskodik, vagy bután okoskodik. "Azt képzelem, hogy az együgyűek és a bárgyúak céltudatosan nem akarják megérteni, amit mondok..." (Kosztolányi) Buta vagy okos az üres öltöny?

tiszta vizet a pohárba

Pici az esély, hogy megtudjam mit gondol a diákom, aki sosem látott. Akinek hetente néhány perc hang vagyok. Én annyit sem tudok róla, mint ő rólam. Semmi közünk egymáshoz. Valamikor hetente néhányszáz diák látott és látta, hogy még 389 ember látja, hogy vagyok botladozom, izzadok, röhögök, pofákat vágok. Az volt a valóság, ez fikció.

A pilóták hisznek a fikcióban (repülőgép szimulátorban). Néha megkérdezem a mentorpalántákat, hogy milyen autón tanultál sofőrködni. A második kérdésem: most milyen autód van? Talán van olyan VW golf plusz autóban gyakorolt az instruktora mellett és most is olyan autója van, de ez ritkaság. Majd valahogy megtalálod, hogy miként kell a fűtést, vagy a visszapillantó tükröt megigazítani. Olyan tanárt akarj mentornak, aki megtanít arra, hogy miként kell használni a visszapillantó tükröt, és nem olyat, aki megmondja, hogy mit látsz, ha visszapillantsz . Nem lehet a tanítod fikció.

Akkor önthetünk tiszta vizet a pohárba, ha van. A megtisztított viz az fikció.