Hároméves faim hazudott amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinál apád. – Mi volt a gond? – Hogy mondjam meg, hogy te olvasol és arról a városi kávéházban beszélgetsz? Kétségtelen, hogy könnyebb dicsekedni apáddal, aki fogat húz, kiflit süt, birkát őriz vagy masiniszta. Nekünk, akik látványos munka nélkül keressük meg a betevőt, a legegyszerűbb mutatvány, ha többet írunk mint amennyi mondanivalónk van. Most egy igaz pálfordulás kellős közepén van a kávéházban diskuráló mesterségem.
Bő tíz évvel ezelőtt blogomban megírtam egy előadásom történetét.
Pálforduló című előadásom nem különbözött a többitől, mégis a légyzümmögést is lehetett hallani. Laza kezdés egy idézettel: „Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges Sátán, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy.” – írta Popper Péter, Miért siettél, ha elmaradtál? című írásában. Utána egy kis történelem a régmúltból: „…Saul Damaszkuszba ment, és a fényélmény alatt megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett…” Utána példa a közelmúltból: „…Cassius Clay az Ohio folyóba hajította az olimpiai medált, mikor egy Louisville-i étteremben méltatlanul fogadták, és később vallást is változtatott”. Még egy pici adag a műfajomból: „Az identitást inkább rákényszerítik az emberre, mintsem rábízzák a döntést.” (J. March) Elődásom csattanója mi más lehetett volna, mint: „Az ember csak azokat a dolgokat ismeri meg, amelyeket megszelídített – mondta a róka”.
Azt is el tudom képzelni, hogy Saul két évezreddel ezelőtti útja idejében is ilyen volt az ember, és azt is, hogy ma is ilyen. Most, amikor teljesen átadjuk magunkat a mutogatható teljesítménynek, ki kell találnunk olyan teljesítményt, amit gyermekeink büszkén elmondhatnak. Ha a gyermek azt mondja: – Apám hetente megír egy cikket, amelyet többszázan idéznek – akkor minden stimmel, hiszen apám pörög. Senki sem fogja megkérdezni tőle, hogy apád mikor olvas, beszélget, vagy Urambocsá! csak ül a kávéházban és spekulál.
