Aki nem emlékszik saját születésnapjának dátumára az nagyon buta. Aki nem tudja, hogy ki írta a Háború és béke regényt az csak simán buta. Ilyen egyszerűek az iskolák elvárásai. De mi van azokkal, akik másként emlékeznek az öregek mondására?
Tudod mit mondtak annak idején az öregek: Csak rosszabb ne legyen - írja Tini. Vígasztal! Szép tőle. Visszaírom neki: Majd rólunk is ennyi emlékük marad utódainknak. Vígaszatalom. Nem szép tőlem. Több mint harminc évvel ezelőtt tanítottam Tininek, hogy az emlékek hiányzó részeit egyszer így egyszer úgy egészítjük ki. Az emlékezés nem olyan mint a számítógép memóriája, hanem képzelettel dúsított rekonstrukció́ vagy konstrukció́. Mindenkinek van furcsa példája amire az ott és akkor lévők másként emlékeznek.
"Visszaemlékszünk például egy döntő kosárlabdamecsre, amelyen négy pontot dobtunk, bár ez a szám évek múlásával talán tizennégyre is nőhet. Ugyanakkor nővérünk meg is merne esküdni rá, hogy az egész mérkőzés alatt a csapat kabalaállatának öltözve hódjelmezben sétáltunk a pálya szélén" (Mlodinow 2014:92)
Azt sehol sem találom, hogy miként szökhetünk meg hamis, képzelettel dúsított emlékeinktől.
A mestersége intelligencia tudásbázis feltöltésénél csínyán kell bánni az emlékekkel. Gyorsan hozzáadom: csak fogalmakat gyűjtünk sosem történeteket. Azokat a fogalmakat amelyek itt és most írják le az akkori döntéseit. Az, hogy sok évvel ezelőtt miként választottál magadnak partnert, itt és most úgyis másként lesz leírható. Akkor úgy tűnt, hogy a jövendőbeli anyósod és/vagy apósod elviselhető lesz. Legkevesebben gondoltak erre akkor, de most ez lett a leg... elvárás. Akkor, úgy tűnt, hogy nem szabad elhalasztani az utolsó vonatot. Most már látod, hogy volt még utána néhány vonzó vonat. Játszadozhatunk emlékeinkkel az akkori döntésről, de úgysem tudjuk rekonstruálni akkori történeteinket. Magyarán, a tapasztalat alapú mesterséges intelligenciát is a mostani elvárásaink alapján tanítjuk. Mit is mondtak az öregek akkor? Nem emlékszem. Ez nem butaság, ez éhség és bolondság.
