Tini huszonhárom év után egyik egyetemről átment a másikra. Kérdezi, hogy honnan az emberekben a zaklatási kedv amikor valaki el akarja hagyni a nyájat. Ha mindenki ugyanazt csinálja akkor az olyan, mint börtön. Van, aki meg akar szökni, csak nem eléggé látja, hogy hova szökjön. Ha valaki megszökik, akkor az félelmetes valamivel bír. "Ha az ember fél valakitől, akkor meggyűlöli, de folyton muszáj rágondolnia" - írja Golding. Akik bennmaradnak, azok állandóan arra gondolnak, aki át-szökött valahova.
A doktori iskolát úgy képzeltem el, mint a játszóteret. Tehát a második két évben mindenki mást csinál. Nincs útmutató se a diáknak sem a mentornak. Szokatlan elképzelés: "ahány tanuló annyi tananyag és annyi validálás" Menet közben alakul a tananyag. Ahogy tanulunk úgy változik a tanulás.
Talán az ipar 4.0-nak egy szabályozatlan 0.0-oktatásra van szüksége ahol visszatérünk a gyökerekhez a Homo-ludenshez.
