Talán igen, talán nem

a szabadság rabjai

Megyünk a holdra – mondta Kennedy. Még valami olyasmit is mondott, hogy ne vigyük oda azokat a hibákat, amelyeket itt vétettünk.

El tudunk-e menni zsebre tett kézzel? Semmit se vigyünk. Hát, az sem szabadság, ha muszáj megszabadulni a jelenünktől. Az előző menekülésem után sokan megkérdezték mit kell vinni, ha menekülünk? Most már nem azt mondanám, mint akkor, hogy a kis noteszt (újnyelven: mobiltelefont) amiben benn van néhány ember elérhetősége. Talán most azt mondanám csak azzal mennék, aki tud velem jönni zsebre tett kézzel. Menni azokkal akik a szabadság rabjai.

sokat írnak, de keveset mondanak

Ha most nem kézzel írnék, akkor talán megnézném, hogy Shakespeare Sok hűhó semmiért című drámáját ki fordította, és a "hűhónak" vannak-e sokatmondó szinonimái. A drámát sosem olvastam, és nem is néztem. Mély meggyőződésem, hogy a dráma nem a humor műfaja. A katonákra kiéhezett nőkkel nem kell jópofáskodni. Ennyit a drámáról.

A sok hűhó semmiért szófordulat néhány napja motoszkál bennem. Amióta láthatatlan a munkánk folyamata azóta igyekszünk nagy feneket keríteni neki. Nagy hűhót csinálni belőle. A borzalmasan hosszú semmitmondó levelekben, valahol el van rejtve egy-egy ige. Úgy kifárad az író és az olvasó is a sok írás-olvasásban, hogy az a kevés, amit mondanak is elvész.

Régen volt itt - mondja a boltban a hölgy. Győrben voltam. Ennyi! semi háromoldalas levelezés. Mindketten tudjuk, hogy a maszkunk mögött mosólygunk. Viszem a bort és tudom, hogy holnap is ott fogok vásárolni. Nincs hűhó, de van valami!

Fölösleges naponta néhány oldalnyi email: Legkedvesebb vásárlónk.... Örök hálánk, hogy ismét nálunk vásárolt...

a gazdagoknál csak a szégények gondolnak többet a pénzre (Oscar Wilde)

Három olvasásból:

1. "Ne csüggedjünk: az éjszaka elmúlik..." - mondta a Pápa múlt héten.
2. ”Azt hittem, hogy az informatika kor varázsa abban áll, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy még többet tudjunk, de aztán rájöttem, hogy varázsát inkább az adja, hogy megengedi nekünk, hogy kevesebbet tudjunk.”  - olvasom Carr könyvében 
3. A kapitalizmus a proletárok keblén melengetett kígyó! - olvasom Zlatko Paković dráma író és rendező szindarabjából.

Többször írtam Russel mondásáról: „Ha többet olvasnánk, akkor kevesebbet kellene írni” Minden a fejére állt. Legyen a russelli mondás fordítotja. Elkezdek tollal írni akkor nem tudok egyszerű "command C" és "command V" gombokkal megtölteni oldalakat. Minek a mai egy plussz három koppintás okos emberektől, hiszen mindegyik ugyanazt mondja. Muszáj hinnem abban hogy valakit az is érdekel, hogy én mit írok tollal.

Érdekli-e az valakit, hogy a félelem kutúrája november másodikától szült még egy akadályt a kényelmes életnek. Most már ott tartok, hogy a "néhány filléres" számláimara töltött iső több mint amelyit azért az összegért dolgozom. Kit érdekel az, hogy most már majdnem minden duplájába kerül? Íme a példa: 25 HUF zsömlét 15 perc alatt tudom megvenni (kódleolvasás, beütés, sorbanállás előtte utána, kódleolvasás a pénztárnál). A legszarabb óradíjam (nálunk 45 perc egy óra) is több volt 75 HUF-nál