Két napja reng a föld, valaki(ke)t és/vagy valam(ike)t nem akar tovább cipelni. Mozog a föld Petrinje környékén, és itt is. Első nap amikor reggel furcsán éreztem magamat, senkinek sem mertem megmondani. Ma délben amikor másodszor akart lerázni magáról, elhatároztam, hogy gyorsan lemegyek a tizedik emeletről. Már a szekrényben himbálóztak a kabátok. Ebbe a korszakba minden belefér! Majd örülünk, ha nem reng a föld. Majd örülünk, ha a buszon villamoson és vonaton az emberek eltakarják magukat.
Felül kell vizsgálnom világképemet arról, hogy a fizikatudósok jobban állnak-e eredményeikkel, mint Shakespeare a Macbethhel. Gleick könyvében olvastam, hogy mennyi pénzt költöttek az időjárás ellenőrzésre és az eredmény nulla. Amikor vásárolok egy könyvet akkor csillapíthatatlan a mobilom: Rohanj megvásárolni, azt amit megvásároltál. Most a két rengés után néhány percre megtalálható volt a mobilon, hogy a méregdrága gépek felismerték a földrengést. Valami nem stimmel. Azt, hogy kivel kávéztam és melyik könyvet vettem meg tudom és ezért ne vigyéték a pénzemet. Azért viszont szívesen fizetek akár a fizikusoknak, akár a hálózati kupeceknek, ha megmondják mikor akar anyaföldünk lerázni magáról.
„Tehát mi is ez a radikális elgondolás? Az, hogy a legtöbb ember a lelke mélyén egészen tisztességes... Akkor bújik elő belőlünk az igazi emberség, amikor katasztrófa történik – bombák hullanak az égből, vagy jön az árvíz.” – írja Rutger Bregman (2019,17) a könyvben amit megvettem. Ámen. Bregmantól már olvastam egy könyvet. Tetszet. Kérdezi kollégám, hogy milyen a második. - Gyanús - válaszoltam. Nehogy valamelyik pénzéhes impresszáró áldozata legyen. Szóval valamivel közönség-orintáltabb az elsőnél. Én nem azt akarom olvasni, amit hallani akarok, hanem azt amit nem tudom, hogy akarom-e hallani.
Nocebo hatásról már írtam a tavasszal. Szóval próbáljuk meg megérteni, hogy a hétvégi nyugalomra vágyók a hétvégi házukban legkevesebb húsz szomszéd fűnyíróját és valamivel több kutyaugatást hallanak. De nem hallják, hiszen elhitték, hogy ez csöndesebb, mint a belvárosi kávéház. Nos a hit a nyaralók csendes utcájáról a placebó, a hit a fűnyíróról és a kutyákról a nocebo. Akarjuk hinni, hogy az emberek olyan jók, hogy anyaföldünk nem akarja őket magáról lerázni.
