Nem azoknak akarom megnehezíteni az életét, akik lesz@rják azt, amit én tudok, hanem azoknak akarom megkönnyíteni az életét, akiket érdekel az, amit én tudok. Így valójában kiegyenlítem őket. Akik lesz@rnak, azokkal mielőbb szakítani kell. Kap egy kérdést, amit mindenki megválaszolhat és egy jó jegyet és felejtsük el egymást. Egy baj van! Ha olyan kérdést kapnak, amit mindenki megválaszolhat, akkor nem válik el a sz@r a májtól. Nincs két különböző jó jegy. Ugyanabba a pöcegödörbe kerültem, mint kollégáim, akik képtelenek megkülönböztetni a jó diákot a kádertól.
Teljesen mindegy, hogy a gyárban vagy hivatalban "irodista-káder" (megbízható előre léptetésre alkalmas), a sorsa nem azon múlik, hogy érti-e Polányi szótlan tudás fogalmát. A káder (a szervezet embere) azt tudja, hogy mikor kitől kell megtudnia a saját véleményét. A káder óriás azt is tudja, hogy mikor kitől kell, hogy megtudja, hogy ellenvéleménye lehet itt és most néhány pillanatig. A káder Polányi helyett olvassa: Carol Travis; Elliot Aronson: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk). A baj, hogy olvasni kellene, hiszen ebben a műfajban nincs közvetítő, akik vállalja a "rossz hírek" bedobását.
P.S.:
Mondhatjuk, hogy minden keresztapa mögött van egy kereszt(nagy)anya. Avagy sosem tudni, hogy ki nevezi ki a kádert azok az irodisták közül, akik megválaszolható kérdést kaptak a vizsgán. Avagy úgyis a keresztnagyi a befolyásos. A befolyásolásról, a már fent említett Aronson könyvön kívül van még kilenc.
