Talán igen, talán nem

lerázni valakit

Két napja reng a föld, valaki(ke)t és/vagy valam(ike)t nem akar tovább cipelni. Mozog a föld Petrinje környékén, és itt is. Első nap amikor reggel furcsán éreztem magamat, senkinek sem mertem megmondani. Ma délben amikor másodszor akart lerázni magáról, elhatároztam, hogy gyorsan lemegyek a tizedik emeletről. Már a szekrényben himbálóztak a kabátok. Ebbe a korszakba minden belefér! Majd örülünk, ha nem reng a föld. Majd örülünk, ha a buszon villamoson és vonaton az emberek eltakarják magukat.

Felül kell vizsgálnom világképemet arról, hogy a fizikatudósok jobban állnak-e eredményeikkel, mint Shakespeare a Macbethhel. Gleick könyvében olvastam, hogy mennyi pénzt költöttek az időjárás ellenőrzésre és az eredmény nulla. Amikor vásárolok egy könyvet akkor csillapíthatatlan a mobilom:  Rohanj megvásárolni, azt amit megvásároltál. Most a két rengés után néhány percre megtalálható volt a mobilon, hogy a méregdrága gépek felismerték a földrengést. Valami nem stimmel. Azt, hogy kivel kávéztam és melyik könyvet vettem meg tudom és ezért ne vigyéték a pénzemet. Azért viszont szívesen fizetek akár a fizikusoknak, akár a hálózati kupeceknek, ha megmondják mikor akar anyaföldünk lerázni magáról.

„Tehát mi is ez a radikális elgondolás? Az, hogy a legtöbb ember a lelke mélyén egészen tisztességes... Akkor bújik elő belőlünk az igazi emberség, amikor katasztrófa történik – bombák hullanak az égből, vagy jön az árvíz.” – írja Rutger Bregman (2019,17) a könyvben amit megvettem. Ámen.  Bregmantól már olvastam egy könyvet. Tetszet. Kérdezi kollégám, hogy milyen a második. - Gyanús - válaszoltam. Nehogy valamelyik pénzéhes impresszáró áldozata legyen. Szóval valamivel közönség-orintáltabb az elsőnél. Én nem azt akarom olvasni, amit hallani akarok, hanem azt amit nem tudom, hogy akarom-e hallani. 

Nocebo hatásról már írtam a tavasszal.  Szóval próbáljuk meg megérteni, hogy a hétvégi nyugalomra vágyók a hétvégi házukban legkevesebb húsz szomszéd fűnyíróját és valamivel több kutyaugatást hallanak. De nem hallják, hiszen elhitték, hogy ez csöndesebb, mint a belvárosi kávéház. Nos a hit a nyaralók csendes utcájáról a placebó, a hit a fűnyíróról és a kutyákról a nocebo. Akarjuk hinni, hogy az emberek olyan jók, hogy anyaföldünk nem akarja őket magáról lerázni.

mihelyt kinyitja a száját

„Nos, én bárkiről meg tudom állapítani hat mérföldnyi pontossággal, hová való, mihelyt kinyitja a száját” – Mondja Hiiggins a fonetikus, Show drámájában. Átfutottam a dráma szövegén. Itt van hangoskönyvben is, de azt unalmas hallgatni. A drámának színházi előadását nem találtam meg, de megvan a „My fair lady”, és abba is belenézegettem. Ugyanez fog történni a Twain Koldus és királyfi írott és filmváltozataival. Mrozek Emigránsait már többtucatszor átgondoltam. Mondhatnám, hogy a szépirodalmi háttérrel nem álok rosszul. Úgy tűnik, hogy a problématerület elől már minden levegőt elszivtak, de talán mégsem.

A filozófiairodalmi háttérben kimagasló egyéniség Radomir Konstantinović, megvan magyarul is, és természetesen eredeti szerb nyelven is. Hasonló a helyzet Arjuan Appadurai írásaival is. Vele megvannak a személyes beszélgetések emlékei is. Sajnos Konstantinović-ot sosem láttam, habár elérhető közelségben mozgott. Nemsokkal apám után született ugyanabban a városban. Később elköltözött, de ha eléggé odafigyeltem volna akkor talán láthattam volna. Kortárs volt, de sosem láttam. Most néhány órát keresgéltem, és találtam róla sok mindent.

Persze ezek a háttér mesék, csak akkor jók, ha illeszkednek ahhoz, ami történt. Csak másként írják le mindazt, aminek részese voltam. Néhány könyvemben és blogbejegyzésemben már innen-onnan vakargattam a problématerületet. Most nekifutok a „glokális ember” felvázolásának. Három dologról lehetetlen írni. Olyan csak az író-asztalosok dolgozataiban van, hogy: lokális és golkális és globális.

Jövőre meg kellene írni egy dolgozatot, amely egy dologról szól: PARADIGMAVÁLTÁS, abban ami folyton változik, de mindig ugyanolyan. Most úgy tűnik, hogy "a glokális döntéshozó elvárásainak származása” lehetne a címe – de bizonyos, hogy a végén nem ez lesz! A mottója már megvan: „Ha valakivel úgy bánsz, amilyen, akkor olyan is marad, de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná válik”. (Goethe). Az igazolhatatlan narratívákból és metaforákból származó tudás legalább olyan fontos, mint a laboratóriumból származott. A világ szívesen befogadja Nikola Tesla és Szilárd Leó tudását, de már Konstantinović és Kosztolányi elfogadhatatlanok. Az innen érkező narratívákból, csak a giccset tudja elfogadni a globális. No, jó egy kicsit kemény szó a giccs, de tudod mi az, amit nem tudok enyhébben kimondani. A folklór nem elég jó szó.

Azt se mondhatnám, hogy a legemlékezetesebb élményeim azok, amikor valamit otthagytam, de azok sem amig ott voltam, de azok sem, amikor máshova érkeztem. Valahogy úgy van ez, mint a virágáruslánynál a Pygmalionban.

semmit sem hoz(hat)ott a Jézuska

Elfelejtettem levelet írni Jézuskának, és nem is hozott semmit karácsonyra. Írok neki most, talán jövőre megkapom.

 

Kedves Jézuska,

Ebben az évben rosszul teljesítettem a fura elvárásokat, de remélem jövőre lesznek teljesíthetők.

Kérek tőled repülőjegyet, két éjszakára szobát, zsebpénzt, és egy múzeum belépőjegyet. Elmennék Párizsba megnézni a pipacsmező képet.

Köszönöm

Zolibá’

P.S.

Te Jézuska, hozzál nekem mindenből kettőt. Sosem tudni, hátha még valaki ugyanezt szeretné jövő karácsonyra.

 

Már nem tudom, milyen nevet adtak a bürokraták a rajz órának a hatvanas években. Nem is fontos. Gyakran néggyel kevesebbet kaptam a maximumnál rajzból. Engem a festmények bámulása és nem készítése érdekelt. A tantó-né meg állandóan velem akarta megcsináltatni azt, amit már Pizarro megcsinált. Szegény tantó-né nem tudta, hogy a pipacsmező már elég jól le van festve. Nem akarok mindenben teljesíteni, de akarok valamiben teljesíteni, és bámulni a profi teljesítményeket, abban amiben én képtelen vagyok.

„Kicselezte az egyik kapust és nem mondták meg neki, hogy másik nincsen” (Hofi) Nos, a hozzánemértők mindig túl akarnak teljesíteni. Meg kellene nekik mondani, hogy mindenki mást tud (teljesíteni).

árnyékká válni

Ha a diákok egymástól tanulnak, akkor fölösleges az iskola és a tanár? Olvasóim 4%-a egyetemi tanár és 96%-a egykori és mostani diákom. Ha úgy írok, hogy olvasóim kisebbsége érzi magát egy picit rosszul, akkor abból nem következik, hogy a 96%-a jól fogja magát érezni. Íme a fájdalmas kérdés: Kinek jó az, ha a diákok nem a tanároktól tanulnak, hanem egymástól? (harminckét évvel ezelőtt láttam Minneapolisban eőször a jelenséget: a tanár hallgat a diákok beszélnek, és a diákok fizetnek a tanárnak)

Amit most rosszul csinálunk azt lehet majd egyszer jól is csinálni – vagy nem. Lövésünk sincs az „online” tanításról. Képzeljük el, hogy mi minden történt csak az utóbbi ötszáz évben az egyetemi tanítással és vizsgáztatással. Van, aki ezerkétszáz évben gondolkodik. Mindegy. Hosszú idő telet el amig kialakult a modell: a tanár amikor ír négy könyvből másol, a diák meg abból az egyből, amit a tanár négyből kimásolt. Lefordítom: másolok Taleb, Kahneman, Thaler, March könyvekből, néhány tanítványom és a diákok az enyémből másolnak. Persze van ennél rosszabb eset is, ami túlélt néhány évszázadot:

„Arról beszélgettek, hogy olyan ember, mint ő, miből élhet meg Londonban. A hölgy is azon a véleményen van, hogy a legkönnyebb és legkifizetőbb volna árnyékká válnia. Árnyék íróvá. Ghost writer-ré. Ezek olyan firkászok, akik más pénzes írók szolgálatába, névtelenül írják – de nem írják alá – a megrendelt történeteket.” (Crnjanski, London regénye 1974: 273)

Nos, fura dolog megkövetelni, hogy kilenc hónap alatt megszülessen az új modell. Tini huszonegy évvel ezelőtt mondta, hogy a meglévő tananyagból nem lehet e-tananyagot csinálni. Utána két évtizedig semmi sem történt. Most mindenki elkezdett e-tananyagot gyártani a spájzban lévő hozzávalókból. Ezzel a bejegyzésemmel azt akarom elérni, hogy egy kicsit érezze rosszul magát az újító, aki átcsomagolta a spájzban lévő tartalékokat.

Pszichológus haverom mondta, hogy a nincstelenség után sokáig nem hiszünk abban, hogy tényleg elmúlt, és tovább spájzolunk. Akár így is lehet. Ha nincs e-tananyag, akkor minden triviális, és gyakran téves könyvekből másolt és diák-bejegyzést a wikiről bespájzolunk. Íme az újítás: student-ghost writer.

Majd néhányszáz év múlva eljuthatnak oda, ahova azok jutottak az oktatással akik néhy könyvből másoltak (akiket le kellett cserélni harminc évvel ezelőtt)

Miről álmodik az aki otthon táncol?

Néhány tenger-, tó-parti és hegytetői újévvárás után megkívánható egy újévvárás a londoni Savoy hotelban. London lakóssainak egy része bő fél évszázaddal ezelőtt, és azok is akik olvasták a csongrádi születésű Miloš Crnjanski, London naplója című regényét, álmodoznak:

"A  Savoy ezen az éjszakán zsúfolásig megtelik, s még azok is, akik sohasem lépnek be termeibe, a Savoy zenéjére táncolnak, a rádiójuk mellett. Várják, remélik, a boldogabb új évet. Minden évben újra várják.” (Crnjanski , London regénye 1974: 52)

Akik nem a Savoyban akarják várni a következő új évet, azok is hajlamosak, egy kicsit fenségesebbre vágyni, mint ami ott és akkor adatik. Telhetetlenség, mohóság, vagy modern nyelven költekezési kényszer? Végül is mindegy. Tetszik vagy nem, sokunkban benne van. Valaki jobb autót, házat vagy hajót akar. Valaki meg jobb helyen akar táncolni.

Mondhatom, hogy ott vagyok, ahol a mádi zsidó fuvaros. A fuvaros is elindult Zombor felé. Útközben, hogy meg tudja gyújtani a pipáját, visszafordította a szekeret és nemsokára visszaért Mádra. Hetedikes voltam amikor először kiszabadultam a lakhelyemhez kötött újévvárásból és néhány osztálytárssal házibulit csináltunk. És most úgy jártam, mint az egyszeri.

Most nemcsak a csórók és azok, akik még szülői fogdában vannak fognak otthon táncolni, ha egyáltalán lesz kedvük felvenni a bőrtalpú cipőt és hamisan lépegetni a kékdunakeringőre amelyet nem játszanak hamisan a félrészeg muzsikusok. 

amit mindenki megválaszolhat

Nem azoknak akarom megnehezíteni az életét, akik lesz@rják azt, amit én tudok, hanem azoknak akarom megkönnyíteni az életét, akiket érdekel az, amit én tudok. Így valójában kiegyenlítem őket. Akik lesz@rnak, azokkal mielőbb szakítani kell. Kap egy kérdést, amit mindenki megválaszolhat és egy jó jegyet és felejtsük el egymást. Egy baj van! Ha olyan kérdést kapnak, amit mindenki megválaszolhat, akkor nem válik el a sz@r a májtól. Nincs két különböző jó jegy. Ugyanabba a pöcegödörbe kerültem, mint kollégáim, akik képtelenek megkülönböztetni a jó diákot a kádertól.

Teljesen mindegy, hogy a gyárban vagy hivatalban "irodista-káder" (megbízható előre léptetésre alkalmas), a sorsa nem azon múlik, hogy érti-e Polányi szótlan tudás fogalmát. A káder (a szervezet embere) azt tudja, hogy mikor kitől kell megtudnia a saját véleményét. A káder óriás azt is tudja, hogy mikor kitől kell, hogy megtudja, hogy ellenvéleménye lehet itt és most néhány pillanatig. A káder Polányi helyett olvassa: Carol Travis; Elliot Aronson: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk). A baj, hogy olvasni kellene, hiszen ebben a műfajban nincs közvetítő, akik vállalja a "rossz hírek" bedobását. 

P.S.:

Mondhatjuk, hogy minden keresztapa mögött van egy kereszt(nagy)anya. Avagy sosem tudni, hogy ki nevezi ki a kádert azok az irodisták közül, akik megválaszolható kérdést kaptak a vizsgán. Avagy úgyis a keresztnagyi a befolyásos. A befolyásolásról, a már fent említett Aronson könyvön kívül van még kilenc.

nem olyan, mint a tenger

Amíg messziről nézem a dolgokat vagy az embereket addig több szép, mint csúnya van köztük. Ahogy közeledem változik az megoszlás. Olyan, mint a tenger. Amikor a partján vagy akkor szutykos és mind gyakrabban büdös is. Amikor távolabbról bámulom, akkor gyönyörű és belemagyarázható az illat is. Most közelről mindenki egyformán csúnya, mint a Fal című filmben. Távolról – az álmainkból – másmilyenek.

Van persze kivétel, ami nem olyan, mint a tenger. Nézem a Virtuózok v4 versenyt. Egy tizennégyéves zongorista lány játékát minél közelebbről nézem annál szebb. Plácido Domingónak mindegyik versenyző tetszik. Ő mindenkit buzdít. Úgy is kell csinálni. Nem úgy ahogy én, akinek az tetszik, aki nem olyan, mint a tenger. Minél közelebbről nézem annál szebb, az ahogy a gyermek játszik a zongorán, hiszen Ő nem csak a zongorán játszik. Ő élvezi a játékot. Talán még szebbek lehetnének a művészek/művészpalánták, ha láthatnák, hogy látjuk őket.

 

Hogyan kell gyermeket csinálni?

Úgy tudtam, hogy a hozzávalók egy nő és egy férfi. Fennkölten is tudom és népiesen is tudom mondani a hozzávalókat, sőt láttam is mindkettőt. Mégsem tudnám leírni az hogy miként kell gyermeket csinálni. Úgy helyes mondani, hogy ez nekem is mint még sok milliárd embernek a szavakba önthetetlen (tacit) tudása. Hallottam, hogy a napokban szavaztak róla. Győzött az elképzelés miszerint az említett hozzávalók kellenek, de voltak olyanok is, akik ellene szavaztak.

Nos, ezerötszáz nap után megszületett győri doktori iskolánk első Bölcselkedő-Doktora (PhD). Miként kell Bölcselkedő-Doktort csinálni szintén szavakba önthetetlen tudás.

Háromtucatnyi Tini után, erre is mondhatom, amit könyvemben leírtam:

„Csináld meg, ahogy kell, és utána kicsit cifrázzad, de ne adj ki magadból mindent" – mondta Pál István Szalonna, amikor a mestere tanításáról volt szó. A mester sosem tévedhet, hiszen olyan fogalmakat használ, mint: „kicsit”, „cifrázzad”, „mindent”. A mester semmit sem mér, és nem csinál precíz karriertervet. „Vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.” (Csehov) Nos, ebből arra következtetünk, hogy nem szabad gyorsan nekiugrani bárkinek, aki okosságoknak tűnő dolgokat mond."

Ha erről is szavaznának, és sajnos erről is szavaz az establishment, akkor itt is lenne néhány ember aki azt mondaná, hogy nem így kell.

Legyőzték a bekötött szemű majmokat, de csaltak

Egyetemista koromban hallottam tanáromtól, hogy egy amerikai könyvben olvasta: ha bekötött szemű majomok dobálnák a darts nyilakat nem lennének rosszabbak a portfolió menedzsereknél. Részeg a tanár mondták. Igen, Ő mindig részeg volt, vagyis sosem. Másmilyennek nem is láttuk. De látod, fél évszázad után emlékeszem mondásaira. Húsz évvel később Magyarországon láttam először a könyvet, amelyben ez a történet volt.

Valamikor Amerikában lejátszatták a meccset, és 6:4 volt az eredmény a szakértők javára. Adjuk hozzá, hogy a szakértők nem majmok ellen játszottak, hanem újságírók ellen, tehát csaltak a meccs szervezői. Ki tudja mi lett volna, ha bekötött szemű majmok ellen játszanak a szakértők. A vájt fülűek hallják, hogy itt nem arról van szó, hogy a szakértők mennyit tudnak, hanem arról, hogy mennyit tudhatnak. Vannak a világon tudhatatlan dolgok, ilyen a tőzsdei siker.

Ez a történt úgy került elő emlékeimből, hogy félévszázad vizsgáztatás után, most teszteltettem (még leírni sem tudom a szót) először a diákokat. Nos, ebből megtudhatatlan, hogy a diák sejt-e valamit abból, amit nem mondtam el neki. Mindegy! Az eredmény megvan. Sokkal jobb osztályzatokat kaptak a diákok, mint bármelyik más alkalommal amikor tanítottam és utána beszélgettem a diákokkal.

Tudtam és tudom, hogy tudhatatlan az, hogy a diákok mennyit tudnak. Így is és amúgy is.

Nincs okom, hogy higgyek az okságban.

A bigott pozitivisták és piti szélhámosok szüntelenül azzal hülyítik a naiv „tudomány-pártiakat”, hogy mindennek van oka. A naívak reménykednek: Egyszer majd lesznek okosabbak, akik előbb-utóbb mindennek feltárják az okát.

Nézd meg saját írott vagy beszélt szövegjeidet! Meglátod, hogy milyen sokszor használod az „azért... mert...” szavakat. Néhány példa: (1) azért ment el a partnerem mással a háromnapos konferenciára, mert... (2) azért rúgott ki a főnököm, mert... (3) azért nem akart velem jönni színházba mert... (4) azért nem akarta kifizetni a munkámat mert... Értsd már meg a lényeget: elment, kirúgott, nem akart..., semmi „azért-mert”

Több árnyalat és báj van az emberi elmében, mint ok-okozat a fizikában. Tudom, hogy könnyebb a naiv embereket tudománnyal hülyíteni, mintsem meggyőznöm őket arról, hogy rengeteg szélhámos áldozatai lettek. És most jön a csavar: Nincs okom, hogy higgyek az okságban. Ne csüggedj, ha elsőre nem érted, és ne reménykedj, hogy boldogabb lennél ha mindennek lenne és megtudható lenne az oka.