Talán igen, talán nem

a jó kérdés

Van-e rá válasz? Itt nincs. Máshol jó kérdés sincs! Nem akarom tudni azt amit Chomsky sem tud. Azt meg pláne nem akarom tudni amit a tudálékosok tudnak arról, hogy "mi vagyunk".

is is

Reménykedem, hogy a jövő hétvégén elindul egy kurzus. Reménykedem, hogy embereknek mondhatom. Úgy készülök ahogy szoktam.

A gépben van a "tizenegy előadás a szervezetek vezetéséről" szöveg. Papíron van a bemutató. Papírra ceruzával írok és törlőgumival törlök. Megférnek egy asztalon. Sosem nézem a paírt előadás közben, de egész héten - főleg a vonatokon - firkálgatok. Ha megvan a történet íve, akkor mehet az előadás. Nem azt fogom mondani, amit odafirkáltam, de mást mintha semmit sem firkáltam volna. 

Jó hogy a gépen lévő szövegben kereshetek, és az is jó hogy a klasszikus előadásról klasszikus papírra, klasszikus ceruzával írhatok és klasszikus radírral törölhetek. Tehát is-is. A klasszikus (régimódi) előadás meghökkenti a diákokat, de gyakran elérem, hogy minden modernitást félretesznek, és "hallgatókká" válnak. Van olyan is aki visszalép a régi időkbe, de van olyan is aki nem. Ne álltassuk magunkat! Régen sem volt minden diák "hallgtó", és most sem minden diák vizsgára készülő.

aki korán kukorékol

Valahol az Óperencián innen, habár a túlra jobban illik, de mégis itt történt. Volt egy per, amelyben bepereltek egy kakakast. Nem szánnék rá egy bejegyzést, hogyha a kakas a fazékba került volna. Így viszont, hogy a falulakósok zsebe sínylette meg, érdekes.

A kakas akkor kukorékol, amikor akar. Van más olvasata is a korán kukorékolásnak: amikor „a sorból kilógó” emberre vonatkoztatjuk. Azzal a gondolattal játszadozom, hogy vajon a bíróság kinek a javára döntene egy korán és későn kukorékoló kakas perében. Ilyen per nem létezhet, hiszen a későn kukorékoló sosem indít pert, hanem azonnal a fazékba nyomja a korán kukorékolót. Mostanában olyasmit is látok, hogy a koránkukorékoló önkéntesen megy a fazékba. Én még várok egy kicsit.

Volt egyszer egy újvidéki énekesnek egy mondása. Megkérdezték tőle, hogy miért dicsőítette nótáiban a régi hatalmat. Erre azt válaszolta: Igen engem becsapot egy nagystílű legény, téged meg a sarki zöldséges. Nagy gáz, ha a koránkukorékolót a törvény nyomán a bíróság nem ítélheti el, de egy kisstílű sarki piti tolvaj teszi a fazékba.

Vörösborospohárhiány

Kaptam egy üveg jó vörösbort. Most látom, hogy nincs vörösboros poharam. Sosem volt. Mindig a kávéházban és vendéglőben ittam. Nekik volt, az az ő kellékük. Ciki lenne üvegből inni. Kitöltöttem egy teáscsészébe – nem tudom, hogy az honnan van. Kellene reggelizni. Hol? Valenciában? Nyolc hónappal ezelőtt voltam. Sonkát reggeliztem és pezsgőt ittam mellé pezsgőspohárból. Talán inkább Londonban? Babot és kolbászt reggelizni. Mikor is voltam Londonban? Elfelejtettem. Valahogy előkerül az emlékekből Samuel Beckett. Arról gondolkodott, hogy mikor nősült. Egyetlen dologhoz tudta kötni. Apja halálához. Kiment a temetőbe és megnézte, hogy apja mikor halt meg. Amikor visszaért akkor már az is érdekelte, hogy apja mennyit élt. Visszament a temetőbe és a születési dátumot is megnézte.

Beckettről szokták mondani: Ő nem ment sehova, csak ment. Londonban és Valenciában bezárják a szállodákat oda nem mehetek reggelizni. Akkor oda nem megyek, csak megyek.

Vörösborospohárhiány? Dehogy! Van belőlük elég ott ahol kell, hogy legyen. Beckett, talán erre is azt mondaná: „Nincs benne jövő! Jaj, van mégis”. Ha nem lesz grand-hotelben asztaltársaság akkor üvegből is lehet inni. De nem is lesz muszáj jó bort inni. Ugyanúgy, ahogy a reggeli kávézás a Grand-hotel szivarozószobája nélkül sincs! Jaj, van mégis.