„Ha az éhezés és rabszolgaság között választhatunk és semmi sem befolyásolja döntésünket, akkor nyilván szabadok vagyunk, egyszerűen csak arról van szó, hogy a következményektől való félelemünkben nem az éhezésre fogunk voksolni.” (Chomsky, 2018:115) Csavarjunk rajta egy picit! Mi van, ha a bátorságunkban az éhezésre szavazunk? Mi van, ha egy egy kicsit enyhítünk az éhezés és rabszolgaság fogalmakon? Például, ha az éhezést státuszszimbólumok nélkülözésére fordítom: kenyérre van, kutyafodrászra nincs. Vagy ha a ragszolgaságot szolgálásra fordítom. És szabad-e nem akarni a szabadságot?
Ugye, nem csak messziről jöttem, hanem messzire is mentem így is, hogy ki sem mozdultam a cellámból? Nyugi, nem fogok ápolónőkre támadni, mint a Fizikusok című dráma hősei.
Itt nincs is ápoló! Talán önápolás sincs. Dehogy nincs! Naponta háromszor sétáltatom magamat.
