Reménykedem, hogy a jövő hétvégén elindul egy kurzus. Reménykedem, hogy embereknek mondhatom. Úgy készülök ahogy szoktam.
A gépben van a "tizenegy előadás a szervezetek vezetéséről" szöveg. Papíron van a bemutató. Papírra ceruzával írok és törlőgumival törlök. Megférnek egy asztalon. Sosem nézem a paírt előadás közben, de egész héten - főleg a vonatokon - firkálgatok. Ha megvan a történet íve, akkor mehet az előadás. Nem azt fogom mondani, amit odafirkáltam, de mást mintha semmit sem firkáltam volna.
Jó hogy a gépen lévő szövegben kereshetek, és az is jó hogy a klasszikus előadásról klasszikus papírra, klasszikus ceruzával írhatok és klasszikus radírral törölhetek. Tehát is-is. A klasszikus (régimódi) előadás meghökkenti a diákokat, de gyakran elérem, hogy minden modernitást félretesznek, és "hallgatókká" válnak. Van olyan is aki visszalép a régi időkbe, de van olyan is aki nem. Ne álltassuk magunkat! Régen sem volt minden diák "hallgtó", és most sem minden diák vizsgára készülő.
