„... olyanok vagyunk, mint a zenebohócok, akik egyidejűleg több hangszeren játszanak. Mi ebből a kiút? Fogalmam sincs, de egy biztos: a tisztességes felkészülés roppant időigényes feladat, erős koncentrációt követel. ... Ricsajban nem lehet gondolkodni, ahhoz magányra, egyedüllétre van szükség.” – írja Medgyes Péter. Tetszik, de mégis leteszem a könyvet. Van egy másik könyv is nyitva az asztalomon. A legjobb könyv, amit valaha olvastam. Nos, tegyük hozzá: szakkönyv. Egy gyors fotó és azt is leteszem.
Csak a múzsa és a borospohár maradhat. Gondolkodni kell. Mit is fogok két nap múlva mondani. A csütörtöki konferencián sem látok embereket, talán majd ők látnak engemet. A még nemrég nyitott könyvből Eco véleményét hozom a bizonytalanságról. Innen indulok, és a végén eljutok odáig, hogy bizonytalan az, hogy iszom-e még bort Portóban.
Ha nem leszek zenebohóc, és most két napig a csütörtöki húszperces "amatőr-szinkronszínész" szerepmre gondolok, akkor talán máskor is meghívnak. Muszáj jól csinálni!
