Írjunk kézzel. Azt sejtitek, hogy nagyivben lesz@rom azt, hogy mit mérhetnek az agyméricskélők, akkor amikor kézzel írunk. Írjunk kézzel, hátha leszokunk a másolásról. Hátha lesznek saját gondolataink. Csak úgy: füzet, toll, egy pohár bor és a múzsa. Persze ide tartozna az a megboldogult szivarfüstös nagyvárosi kávéház. Még az ilyen kolostori hangulatban sem lenne muszáj másolni.
Jön a napokban a szokásos szerkesztői kérdés: - Van egy négyoldalnyi szöveged? - Annyi mindig van! - Miről szól? - Arról, hogy a modern technológiával ógörög szövegeket olvasnak.
Hogy is van ez? Lehetne-e fordítva? Ógörög technológiával új szövegeket olvasni. Lehetne, ha valaki jobbat írna mint Aesopus (A kakas és a gyöngy) meséjében. De nem írnak jobb szöveget, csak jobb gyógyszereket és fényképezőgépeket és kutyaeledelt és macskakozmetikát gyártanak,mint az ógörögök.
Qrva nagy csönd... - Nos, akkor kell az írásom vagy nem? - Hát, küld el. Nem, hiszem, hogy elküldöm. Minek? Kinek? Talán a gépírónőnek? Vagy más kihalt mesterségnek? Rengeteg géppel írott szöveg születik, de egyik sem tudja lecserélni a félrészeg költő kézírását a dohányfüstös kávéházban. Sz@r a géppel írt/másolt szöveg, de ahogy a kakas mondta: becsesebb az mert megeszem.
