Ültem egy vállalat igazgatóival, akiknek a megbeszélésekre tilos telefont és laptopot bevinni. Természetes, hiszen beszélgetni jöttek. Elragadtatott! Ilyent az utóbbi két évtizedbe nem láttam. Reménykedve meséltem ezt néhány ismerősömnek. Csodálkoztak, hiszen ők mindkettőt beviszik.
– Mit csináltok ezekkel a ketyerékkel? – Levelezgetünk, elűzzük az unalmat. – Nektek unalmas a munkátok? – Azok mitingek nem munkák! – Mi a munkátok? – Mitingelünk és néha jelentést írunk a teljesítésünkről. Teljesen fölösleges volt megkérdezni, hogy mit teljesítenek. „Mintha csak egy fejedelem vagy nagyúr azt mondaná nekem: „Jöjj a palotámba, kapsz tőlem száz aranyat” stb. Akkor megcselekszem valamit, éspedig, hogy a palotába megyek, de nem a cselekedetemért vagy odamenetelemért kapom az ajándékot, hanem azért, mert a fejedelem avagy nagyúr megígérte s megajánlotta nekem. ... Nincs jobb cselekedetem – szólt Luther doktor –, mint a harag és a felindulás, mert amikor ki akarok eszelni vagy meg akarok írni valamit, avagy imádkoznék vagy prédikálnék, akkor haragosnak kell lennem, attól felfrissül a vérem, és az eszem élesebben vág, s a nemkívánt gondolatok és a kísértések eltakarodnak” (Martin Luther Asztali beszélgetések)
Nézem a mitingelők és közben levelezők seregét, és nem látom bennük a miting szeretetét. Azt látom, hogy mondják a szeretet, hiszen sok pénzt szeretnek kapni. „Az egyetemen azt kell tanulni, ami a leginkább érdekli, amit szeret. Számomra ez az ókori görög és latin nyelv, valamint a filozófia volt. Meglepően sokat tanultam belőlük. Nem azt kell tanulni, amiről azt sejtjük, hogy a leghasznosabb lesz. A világ, mire elvégezzük az egyetemet, megváltozhat. Azt kell tanulni, ami fontos nekünk. Egyre többen nem is mennek egyetemre, ami kár, mert rengeteg dolgot megtanulhatnának, ami később a javukra válna és megtalálnák a helyüket. Manapság sokan bemennek az egyetemre, és utána vagy már közben elkezdenek dolgozni valamit, ami nem jó nekik, aztán beragadnak ebbe a helyzetbe. Ez szörnyű.” – mondta Charles Handy
