Nem vagyok elég okos, hogy megértsem a komplex rendszerek működését, de nem vagyok annyira buta, hogy elfogadjam azt, amit néhány „puha fedélű kézkönyveben” híresztelnek – szoktam mondani amikor laikusok firtatják az emberek viselkedésének lényegét. Találkoztam egy hasonlattal, amely arról szól, hogy a legyek bármely réten megtalálják a sz@rt, de méhek ugyanazon a réten megtalálják a virágot és mézet csinálnak.
Az emberek hajlamosságát arra, hogy kiröpüljenek a ketrecből csak a kávéházban tudom vizsgálni. Akit nem lehet kicsalogatni az odujából arról nem tudhatom meg, hogy bármikor is kicsalogatható lesz. Aki jön velem a kávéházba az olyan, mint a méh: kíváncsi a virágra a réten és meg is találja. A „puha fedélű kézikönyveket” ott hagyja a legyeknek.
