„Nincs már időm arra, hogy a középszerrel bíbelődjek. Nem akarok olyan meetingekre járni, ahol lángra lobbant egók masíroznak. Felzaklatnak az irigykedők, akik éppen azokat próbálják meg tönkretenni, akiket a legjobban csodálnak, amikor megkívánják a helyüket, a talentumukat és a szerencséjüket... emberi lények közelében élnék inkább” – írja Mário de Andrade a brazil költő.
Megnyugtat, hogy valahol messze, korban és térben is... Megnyugtat, hogy rengeteg időm marad a kávéházi beszélgetésekre azokkal akik velem akarnak beszélgetni. Megnyugtat, hogy itt és most is vannak "kávéházba járó lények".
Baracskai Zoltan
