Talán igen, talán nem

megnyugtat

„Nincs már időm arra, hogy a középszerrel bíbelődjek. Nem akarok olyan meetingekre járni, ahol lángra lobbant egók masíroznak. Felzaklatnak az irigykedők, akik éppen azokat próbálják meg tönkretenni, akiket a legjobban csodálnak, amikor megkívánják a helyüket, a talentumukat és a szerencséjüket... emberi lények közelében élnék inkább” – írja Mário de Andrade a brazil költő.

Megnyugtat, hogy valahol messze, korban és térben is... Megnyugtat, hogy rengeteg időm marad a kávéházi beszélgetésekre azokkal akik velem akarnak beszélgetni. Megnyugtat, hogy itt és most is vannak "kávéházba járó lények".

van másik

A cirkusz és főleg a vándor cirkusz szokta hirdetni magát a "világszám" címkével. Van egy világszám: A "van másik", amiben benne volt minden amit a cirkusz tud nyújtani. 1964-ben Charles Chaplin is megnézte és megdícsérte. Voltak más világszámmal felcímkézett dolgok mint például az elefánt amely borotvál. Ez is nagy siker sok évtizede, de nem az felel meg az én izlésemnek. Két évvel ezelőtt Moszkvában a cirkuszban láttam csodás mutatványokat, de a bohócok csapnivalók voltak. 

A "van másik" világszám pótolhatatlan a humormentes korszakokban. Rengeteg előadásomon kivertem a biztosítékot amikor a "pótolhatatlan ember" hítemet hangoztattam. Hiába mondtam: a pótolható és a cserélhető nem ugyanaz. A jó bohóc pótolhatatlan, de lecserélhető rossz bohócra, vagy jó állatidomárra.

Van másik ami lecseréli azt amit elvesznek a bohóctól, de nincs másik ha elveszik a bohócot.

 

rinya

Karel Čapek száz évvel ezelőtti világképe a robotokról ugyanúgy nem érdekel, mint a ma rinyáló haszonlesőké.

Az sem érdekel, hogy a természet nem rakott alánk kerekeket. "Még ha a természet képes is lett volna kerekeken guruló őzek kifejlesztésére, bizonyára akkor se tette volna. A kerék csak az utak és vasutak világában hasznos; puha, síkos, meredek vagy egyenetlen felületen megfeneklik vagy elakad. A lábak sokkalta hasznosabbak." - írja Pinker. Az sem érdekel, hogy lehetne-e robot-szertő akit nem unja valaki az ágyban.

"Úgy áll a dolog, hogy ha egy ember belső világa, a lelke nem tartogat meglepetéseket számunkra, akkor személye érdektelen." (Bulgakov) A rinyálók nem értik, hogy semmi baj sincs azzal amikor kifáradnak, de azzal sem amikor megunnak valakit, vagy éppen őket unják meg. "A rinya legalján azonban nem az önsajnálat van, hanem a félelem." (Esterházy Péter). Én gyáva vagyok. Leginkább a rinyálóktól félek. Sokszor kell fáradtnak és megunottnak lenni!

balilla

A hetvenes évek végén vettem Olaszországban egy Balillát. Olyant fújtam, mint a FIBA bírók, de mégsem lettem az. Kevesen tuják, hogy mit jelentett negyven percet fújni egy gyenge minőségű sípot. Nos, a Balilla fújására nem kellett különös tüdőkapacitás.Innen az ötlet, hogy ismét átgondoljuk a járulékos munkát. A bíró fút, sípol, de nem ez a lényege.

Ma is próbálom elfogadtatni, hogy minél kevesebb energiát pazaroljunk a járulékos munkára. 

"A dialketika a nagy tudomány: egyszerűen, tistán és igazul beszél, mint amikor csak annyit mondok 'Adj innom' Viszontag a retorika kicifrálva beszél: 'adjnekem a pince kedves nedűjéből, amely hordókba töltve sorakozik, és emberszíveket fölvidítja.' - írja Martin Luther (2017:244)

Ne legyünk fáradtak és izadságszagúak a járulékos szavak írásától. a metaforák és. Óriási botrány lenne, ha ma egy folyóiratban megírnám: "Három évtizeddel ezelőtt kitaláltam az abduktív okoskodás mintzázhatóságát." Ennyi! Semmi fenköltösködö retorika! Csak annyit mondok a diáknak: Olvasd el ezt a könyvet.

Mindörökre megtanultam: a Balilla hagy energiát arra amire kell. Nem vagyok fáradt arra, hogy megtaláljam az olvasmányt azoknak akiknek kell.

Felesleges de mégsem, avagy nem arra való de mégis valamirevaló

Több világhírű egyetemi polgár pályafutása végén kételkedett abban, amit tett. Paul Feyerabend, Időpocsékolás című önéletrajzában úgy vélte, hogy röpködése egyik világhírű egyetemtől a másikig és a filozofálgatás helyett inkább a nőkkel töltötte volna idejét. Ez akkor lesz igazán izgalmas, ha tudjuk, hogy a háborúban megsebesült és utána impotens lett. Nassim Taleb A fekete hattyú című könyvében írja: "akadtak más testrészek, amelyek hozzásegítették, hogy kielégítse a nőket.." (2012: 395) Ezt mindössze néhány sorral azután írja, ahol megírta: "Én komoly kockázatát látom annak, hogy egy nagyon különös, akut vírus terjedjen szét a bolygón." Erre  következtetésre jutott amikor a globalizáció megszüntethetőségét firtatta.

Nos, mielőtt elveszíteném az összes olvasómat, megpróbálom tisztába tenni: Sosem tudhatjuk, hogy mire való az ami nem arra való. Nem kell, hogy minden(ki)nek világos rendeltetése legyen. Íme egy példa: Húsz évvel ezelőtt Syracuse Egyetemen kaptam valami használhatatlan dolgot, most a rosszul bekötött könyveknél használom.

Ebből nem következik, hogy minden(ki) valamikor valamire használható lesz. A sportban egy "szürke"  játékos talán arra jó, hogy az ellenfél ne figyeljen rá, és megnyerje, de az is lehet, hogy elveszítse a meccset. Nos, a kérdés egyszerű: melyik szürke játékosunk üljön a kispadon. Ezzel az egyszerű kérdéssel próbálkozok majd csütörtökön megbirkózni a TF-en. Mániám: a kispad hossza!!! Veszélyes, ha a kosárlabda csapat kispadján ott és akkor használhatatlan játékosok ülnek. Hasonló színvonalú csapatok között mindig a kispad dönti el a meccset. A lényegesen alattunk vagy felettünk lévő tudású csapat ellen a szerencse vagy balszerencse hozhat meglepetést. Tehát, az egyetlen lényeges döntési dilemma van a kosárlabdában: ki kerüljön a kispadra.  Talán máshol is így van.
 

… ex machine

„Az évszázadok alatt (Kr. e. 500-tól  Kr. u. 500-ig) több száz drámaíró alkotott e régi színpadokra, de csak hét színmű maradt fenn, a többi jótékony feledésbe merült – leginkább azért, mert előszeretettel használták a történetek problémáinak megoldására deus ex machinát a történet problémáinak megoldására.” – írja Robert McKee (2019: 281)

Nem szereti a közönség amikor a „mindenható” színészeket a fal tetejéről eresztgetik a színpadra. Oldja meg a protagonista saját problémáját! -mondják azok, akik tudnak valamit a forgatókönyvírásról.

Sosem teremtettem iskolát, amely törvény- vagy frisstudás-ellenes lett volna, de mindegyik bizottság-irritáló volt. Régi mondás: ha akarod, hogy valami ne működjön akkor csinálj egy bizottságot. Ezekben a drámáimban az antagonista (bizottság) elleni konfliktusban nem segíthet deus ex machina.

"Az igazi jellem az ember nehéz pillanatban meghozott döntése során kerül napvilágra... Amit dönt az ő... A kis szerepek esetén használni vagy mellőzni lehet a rejtett dimenziókat,de a főszereplőket mélységükben kell megalkotni – nem lehetnek azok a szívük mélyén is akiknek tűnnek."– írja Robert McKee (2019: 79-81)

öszvér vagy lódarázs

A gyermek kérdezi apjától. – Milyen állat az öszvér? – Az apja ló volt, az anyja meg szamár! A gyermek tovább kíváncsiskodik – Milyen állat a farkaskutya? – Az apja farkas volt, az anyja meg kutya! – Apu, remélem a lódarazsat nem így magyarázod.

Vannak okoskodások, amelyeknek korlátozott az érvényességi tartománya. Az öszvér magyarázatát veszélyes ráhúzni a lódarázsra. Hasonlóan a tudás fogalmától elég kacskaringós az út a tanítás fogalmáig. Szintén sok a buktató a tanítás fogalmától a mentorálás fogalmáig. Úgy is mondhatnám, hogy az egyik minőségből nem származik a másik hasonló szintű minősége. Lehet alatta is de felette is.

Egy kiváló minőségű képernyőtörlőből nem következik a kiváló minőségű csomagolása. A napokban rájöttem, hogy lehetetlen kinyitni és úgy visszacsukni, hogy megmaradjon a minőség.

Aki valamit tud az nem tud mindet. Talán az a megoldás, hogy az, aki megmagyarázza az öszvért ne magyarázza meg a lódarazsat. Aki el tudja mondani a kétszerkettőt az ne mentoráljon matekfilozófust. Aki meg tudja csinálni a törlőt, az ne csomagolja be.

nem is kell a cipőkeféd

Az a régi megvan? A nyúl ki akarta kefélni a cipőjét, de nem volt cipőkeféje. A nyúl arra emlékezett, hogy a rókának van. Elindul rókához és útközben spekulált: Talán a róka nem is akarja odaadni nekem a cipőkeféjét. Majd kitalál valamit az a mocsok, hogy ne kelljen ideadnia. Útközben tovább hergeli magát. Amikor megérkezik a rókához és csak annyit mond: Te mocsok, nem is kell a cipőkeféd.

Akkor, hogy is vagyunk az elménkben lévő emlékezettekkel? Mikor mi jön elő? A báránynak is van cipőkeféje, a nyúlnak mégis a róka jön elő a memóriájából.

Néha ez, néha az jön elő. Tudóskodók, publicisták, laikusok, és ki tudja még milyen vakmerő emberek próbálgatják megmagyarázni miként és működik az elménk. Nagy a baj, ha azt hiszed, hogy kontroll alatt tudod tartani az elmédet. Se helytelen sem helyes az emlék rókáról. Az a tévesen gondolkodó, aki behergeli magát sokféle forgatókönyvvel a rókáról amelyek nincsennek az emlékében.

megtalálni a virágot

Nem vagyok elég okos, hogy megértsem a komplex rendszerek működését, de nem vagyok annyira buta, hogy elfogadjam azt, amit néhány „puha fedélű kézkönyveben” híresztelnek – szoktam mondani amikor laikusok firtatják az emberek viselkedésének lényegét. Találkoztam egy hasonlattal, amely arról szól, hogy a legyek bármely réten megtalálják a sz@rt, de méhek ugyanazon a réten megtalálják a virágot és mézet csinálnak.

Az emberek hajlamosságát arra, hogy kiröpüljenek a ketrecből csak a kávéházban tudom vizsgálni. Akit nem lehet kicsalogatni az odujából arról nem tudhatom meg, hogy bármikor is kicsalogatható lesz. Aki jön velem a kávéházba az olyan, mint a méh: kíváncsi a virágra a réten és meg is találja. A „puha fedélű kézikönyveket” ott hagyja a legyeknek.

Nem baj ha ír addig sem iszik

Van egy városi legenda miszerint egyik író apja azt mondta fiáról: Nem baj ha ír addig sem iszik.

Hamvas Béla verhetetlen, sosem lesz trónfosztás. Márai és Szabó sem „kispályások” amikor a borról írnak. Ady (a konyakot is bírta), Krúdy és Weöres is kaptak ihlette a borból. ,,Az alkohol nem serkenti a költészetet; saját tapasztalatomból tudom, hogy részegen nem tudok verset írni, csak firkálni s a részeg firkálmányok lélektanilag érdekesek és önfelfedezőek, de művészileg vacakok.“- írta Weöres Sándor

 Kevés bort iszom és sz@rul írok. Eddig stimmel. Muszáj lesz többet innom. Dehogy is! Abból, hogy minden valamirevaló író sokat ivott nem következik, hogy minden borivó jókat ír.

A szabály legyen: kávéház múzsa és borivás nélkül nincs könyvírás, de csak akkor ha van mit mondanod.