„Az évszázadok alatt (Kr. e. 500-tól Kr. u. 500-ig) több száz drámaíró alkotott e régi színpadokra, de csak hét színmű maradt fenn, a többi jótékony feledésbe merült – leginkább azért, mert előszeretettel használták a történetek problémáinak megoldására deus ex machinát a történet problémáinak megoldására.” – írja Robert McKee (2019: 281)
Nem szereti a közönség amikor a „mindenható” színészeket a fal tetejéről eresztgetik a színpadra. Oldja meg a protagonista saját problémáját! -mondják azok, akik tudnak valamit a forgatókönyvírásról.
Sosem teremtettem iskolát, amely törvény- vagy frisstudás-ellenes lett volna, de mindegyik bizottság-irritáló volt. Régi mondás: ha akarod, hogy valami ne működjön akkor csinálj egy bizottságot. Ezekben a drámáimban az antagonista (bizottság) elleni konfliktusban nem segíthet deus ex machina.
"Az igazi jellem az ember nehéz pillanatban meghozott döntése során kerül napvilágra... Amit dönt az ő... A kis szerepek esetén használni vagy mellőzni lehet a rejtett dimenziókat,de a főszereplőket mélységükben kell megalkotni – nem lehetnek azok a szívük mélyén is akiknek tűnnek."– írja Robert McKee (2019: 79-81)
