Kelenföldön késik a Railjet. Várjuk a peronon és beszélgetünk. Mindegy, hogy itt beszélgetünk vagy a Famulus hotelben. – Ha te megbuktatod az osztály felét az első évben, akkor nekem, aki a harmadik éven tanítok kiveszel a zsebemből egy csomó pénzt. – Ha megbuktatom akkor viszont nem kell kínlódnod azokkal, akik tehetségtelenek erre a műfajra.
Ha van tehetség akkor kell, hogy legyen antitehetség is. Ha van különösen tehetséges, akkor van különösen tehetségtelen is. Ha van rátermett akkor van másratermett is. Ha mindegyik egyforma lenne, akkor eltűnne a rátermettség. Milyen jó néhánya sportágban: látod milyen magasan van a léc, amit át kell ugrani. Ha egy-két év izzadságszagú és undorító munkával sem megy, akkor már a legcsökönyösebb tehetség-tagadók is feladják. Jobb, ha feladjátok egy-két év alatt, addigra kiderül, hogy nem erre születtetek. Mi van ott, ahol sosem derül ki, hogy vannak bazi nagy anti-tehetségek. No ez a csúsztatás! Dehogy nem derül ki, csak nem szabad kimondani. Mindenkinek joga, hogy valamit úgy csináljon, hogy ő is és a körülötte lévők is undorodjanak.
Nem akkor történt meg amikor belenéztél a gyermek pelenkájába, hanem akkor néztél bele a pelenkájába amikor már kibírhatatlan büdös volt és már a gyermeket is zavarta. Azt kellene elérni, hogy ne sz@arjon bele a pelenkába.
Sokszor van az életben, hogy akkor cserélsz pelenkát amikor már mindenki érzi. Akkor már késő megérteni, hogy van aki bazi nagy anti-tehetség arra, hogy kibújjon a pelenkából.
