1931-ben találkoztak és bókoltak egymásnak. Einstein azt mondta Chaplinnek, “Amit legjobban csodálok az ön művészetében, az az egyetemesség. Egyetlen szót sem mond, de a világ megérti önt.” Chaplin válasza ez volt erre: “Ez igaz. De az ön hírneve még csodálatosabb. A világ annak ellenére csodálja, hogy nem ért semmit abból, amit mond.”
A múlt század derekán egyszerű parancsokkal képzelték el minden probléma megoldását. (Az én korosztályom már a középiskolában tanult programozást, gép nélkül). Íme belőlük hét megjegyezhető: „goto” „find” „next” „return” „stop” „end” „if”. Chaplin ezeket nem mondta ki, de egyértelmű volt: a bevándorló végül mindig megtalálja a kiutat. A basic programmal működtethető gépek szintjén lévő, de talán még az annál butább emberek is értették, hogy van kiút.
Azon csodálkozom, hogy eltűnt az egyszerű „parancs” megértése. Még inkább csodálkozom azon, hogy eltűntek az egyszerű parancsok. Ha nincs egyszerű parancs akkor mit lehet teljesíteni. A legzajosabbak hírneve a legnagyobb, de ők mit teljesítettek? Mutogattatják magukat. Mutogatták őket az lett maga a produktum. Aki jól csináltatta annak hírneve lett. Sehogy sem értem a változást. Chaplint és Einsteint is egy közösség része volt és kellett mutogatni, de mögötte volt érthető vagy érthetetlen teljesítmény. Most, amikor a Massachusetts Institute of Technology (MIT) is ugyanazt tanítják, mint a „Héttörpe Univerzitászon” (Hófehérke néni a diákokkal letölteti az MIT tananyagot), akkor mi adja a tanárok hírnevét? Mindenki érti, mint a bevándorló című filmet, habár komplexebb, mint az amit Einstein mond. Senki sem mondhatja meg, hogy az MIT vagy a Stanford jobb, de vannak pozitivisták, akik azt mondják, hogy az előző mérhetően jobb.
„Ezen nem lehet segíteni. Gyógyszer, vegyszer ideiglenesen segíthet: de a tudatlanság, a műveletlenség, a hiúság és az önzés alkati nyavalyáján nem lehet segíteni. Tehetetlenül kell nézni a vinnyogó vergődést, ahogy nem tudnak erősebbek lenni, mint a helyzetük és a lényük. Segíteni, így és úgy. De az alkati butaságon nem lehet segíteni.” (Márai)
